Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

23 fejezet

-Ren...-néz el mellettem... Még arra sem képes, hogy a szemembe nézzen...

-Hagyjuk!  Tudtam, hogy időpocsékolás után szaladni, mentem volna egyből haza, hogy bőgni tudjak és zabál...

-Szeretlek.-szakít félbe.

Hirtelen szóhoz sem jutok.

-Kamera van valahol?-dadogok kissé...

-Nincs itt semmi kamera.-rázza meg a fejét.

-Akkor viszont kapjon el valaki, mert el fogok ájulni!-pislogok sokat. Nagyon sokat.

Hangosan felnevet.

-Akkor ez egy igen?-vonja fel a szemöldökét szórakozottan.

-Milyen igen?-húzom az agyát.

-Hogy te is szeretsz....esetleg?-közeledik felém nagyon lassan.

-Szeretlek.-válaszolok könnyes szemekkel, amikor egymással szemben állunk.

Sóhajt egyet.

-Már megijedtem, hogy hiába vertem meg a legjobb haveromat...-basszus, tényleg...

-Nem kellett volna.-húzom el a számat.

-Mi az, hogy nem kellett volna???!!!-néz rám dühösen.-Valamit nagyon keresett a szádban és nem az eszét...-forgatja meg a szemeit.-Gondolom jobban is csókol, mint én...

-Határozottan!-vágom rá kapásból.

-Akkor úgy látszik, hogy fel kell elevenítsük azt a csókot...-teszi a kezeit a derekamra, majd elsimít egy tincset a hajamból. 

A fülemhez hajol.

-Cortez biztos letámadott volna, de mivel én egy úriember vagyok ezért várok az első randiig.-kacsint rám.

-Ne már!!!-állok lábujjhegyre és a tarkójánál fogva próbálom lehúzni hozzám.-A csókomat akarom!-nyafogok, mint egy tíz éves....

-Telhetetlen.-rázza meg a fejét és összekulcsolja a kezeinket.-Menjünk hozzánk.-belegyezés gyanánt csak bólintok és szótlanul sétálunk az éjszakában, együtt...

Amikor Ricsiékhez értünk egyből a szobájába vettük az irányt, amikor felkapcsolta a villanyt, megláttam, hogy a száján van egy elég nagy seb ami kissé még mindig vérzik...

-Lefertőtlenítem.-jelentem ki. Idehozza nekem a táskát amiben az erre való dolgok találhatóak.

-Kicsit csípni fog lehet.-érintem óvatosan meg a vattával a száját, egyből fel is szisszen.

-Ren! Nem azt mondtad, hogy kicsit?-kap a kezemhez.

Halkan felnevetek és csak bámuljuk egymást.

Késztetést érzek arra, hogy megcsókoljam és ha már itt van velem kb. egymagasságban van. Akkor miért ne használjam ki a helyzetet?ű

Óvatosan közelítek felé.

-Ren, ne.-suttogja elgyengülve.

-Figyelek.-utalok a sebre ami fájhat még neki.

-A francba az illemmel!-dönt végig az ágyon és szenvedélyesen az ajkaimra tapad...