Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

11 fejezet

Most egy kicsit hosszabb résszel jöttem, mivel ígértem ma egyet, de nem nagyon jött össze... Remélem, hogy ezen a héten már több részt tudok hozni :)

-Na mit nézzünk?-huppan le az ágyamra Ricsi.-Ne! Ismerem ezt a nézésedet! Nem fogok valami nyáltól és szerelemtől csöpögő filmet nézni veled! Erről ne is álmodj! -tette fel a kezét és nagyon komolyan kijelentette ezt...

-Valóban?-vonom fel a szemöldökömet. Szerintem ezt ő se gondolta komolyan...

És így történt, hogy majdnem egy órával később, de egymás mellett ülve néztük a Dirty Dancinget.

-Mindig eléred amit akarsz... Aljas nőszemély...-sóhajt nagyot.

-Sssshhh! Ez a kedvenc részem!-hajtom a vállára a fejemet és érzem, hogy megrezzen, ezért egyből fel is kapom.

-Ne! Tegyél úgy, mint az előbb!-utasít egyből, mire visszarakom oda ahol az előbb volt, ő meg óvatosan a derekam köré fonja az egyik kezét, erre én ugrok egyet, és erre ő kapja el a pracliját.

-Nem baj!-tiltakozok azonnal.

 Elmosolyodik és visszarakja a mancsát.

-Mindig is megakartam tanulni így táncolni, vagy legalább valakivel... Anyunak az egyik ismerőse tánctanár. A sulitól nem messze ad táncórákat, csak ugye ez társastánc és gáz lenne úgy beállítani, hogy " megjöttem és ő itt a kopogós szellemem Pisti". Hülyének is néznének.-nevetek fel halkan.

-Ha akarod én szívesen elmegyek veled.-ajánlja fel.-Meg akár most is táncolhatunk, azért lassúzni tudok, nem vagyok teljesen analfabéta...

-Tényleg?-csillannak fel a szemeim.-Ez olyan izgi!-kezdek el hülyén ugrándozni.-Még sosem táncoltam senkivel! Úristen, de gáz... -kapok a fejem elé.

-Én se, csak anyámmal.-gondolkozik el.

 Kapcsolunk valami lassú számot és ott állunk egymás előtt szerencsétlenül és azt se tudjuk, hogy mit kell csinálni, tehetetlenül nevetjük el magunkat.

-Asszem itt megfoglak.-utal a derekamra és hirtelen magához ránt.-Nyugodtan a fejedet a mellkasomra hajthatod.-én csak teszem amit mond.-Csak érezd a ritmust, majd én vezetlek.-súgja a fülembe.

-Ricsi.-szólítom meg.

-Hm?

-Tudom, hogy nem szoktál figyelni biosz órán, de ez itt a derekam!-rakom feljebb a kezét.

-Ó! Véletlen lecsúszott a kezem!-vigyorog, mint egy óvodás.

-Aha, persze...

-A kezeim nagyon szeretik az almákat... Nem én tehetek róla...-persze... Véletlen tapizta le a fenekemet... -Tudod miket szeretek még? A rózsaszín színű  biz baszokat ...-pillant le az ajkamra... 

Álljunk meg egy pillanatra!

Hát nem ő a megtestesült romantikus legjobb barát?

...

Már csak pár centi választotta el az arcomat az övétől...

Amikor...

Amikor megpörgetett és teljesen a felsőtestébe csapódtam.

-Te gyúrsz, vaze?-vezetem végig a kezemet rajta.

-Jó ezt megérdemeltem a fenék tapi miatt.-kuncog.

-Szoktak ilyet csinálni a legjobb barátok? Mert mi Arnolddal nem csináltunk ilyesmi programokat.-húzódok el egy kicsit tőle.

-Még azt kellett volna.-horkant fel.-Neményi előbb hágná meg ABC-s sorrendben a könyveit, mint téged.-válaszol sértetten.

-Ne már!-ütöm meg a vállát.-Ne mondj ilyeneket, Arnolddal csak szeretünk olvasni.-védem meg.

-Persze, persze... Neményi meg a könyveknek a kapcsolata az nagyon...de nagyon érdekes.-bólint kimérten.

-Hogy érted ezt?-ráncolom a homlokomat.

-Mondjuk úgy, hogyha Neményit és egy könyvet összezárnánk és belelátnánk  a gondolataiba akkor abban ezek állnának, "Hmmmm, fincsi fincsi szaftos poros könyvborító." Na látod ő ennyitől már káó lenne és ha még benne lenne valami történelmi anyám tyúkja, mint például az a Cézár Saláta, vagy pedig valami idegen szó például ilyen enciklopédiákba való, hát attól meg asszem el is durranna... De komolyan! Szerintem még arra a kis Ablak Zsiráfra is felhevül. Szegény Zsifi a Hifi... De csak gondolj bele! Ott ül egy asztalnál Neményi és egy könyv. És erotikusan szemezgetnek egymással, már szemmel kitépik egymás lapjait...-pislog nagyokat.

-Fúj! Ne már!-fintorgok.

-Bár, illik Neményihez...-von vállat.-Mindig is tudtam, hogy a régi poros, piszkos, mocskos dolgokra bukik,  vagy a vén könyvtáros nőkre akik eltudják mondani a kortárs írókat.-röhögi el magát, erre nekem is muszáj nevetnem.

Hát ez tiszta hülye!

Egyre közelebb kerülünk a másikhoz, mindegyik értelemben...

-Ren.-szólít meg halkan és egyre jobban közelít a szám felé...

-Reni???-kérdezi egy hang és ezzel  vissza is ránt a valóságba...

Köszönöm a sok pozitív kommentet :) A sztorik elején mindig bizonytalan vagyok és mindig megszoktam kérdezni, hogy mit gondoltok róla...