Te + én ki gondolta volna, hogy helyes egyenlet[SZJG ff.] Befejezett

30 fejezet

Most volt az évzárónk. Sikeresen befejeztem a tizenegyediket, és milyen furcsa is belegondolni, de jövőre végzősek leszünk! 

Egyszerre rémiszt meg és tölt el büszkeséggel, de tudom, hogy amíg Ricsi mellettem van, addig nem félek semmitől és számomra ez a legfontosabb: velem legyen.

-Reni, várj!-fut utánam valaki és én hátrafordulok, meglepődve tapasztalom, hogy Cortez az.

-Mit szeretnél még?-vonom fel a szemöldökömet. Tulajdonképpen amióta volt az a khm... incidens, nem is beszéltünk. Ő elvolt és én is elvoltam a külön kis világunkban amit Ricsivel építettünk, az igaz, hogy Ricsivel tartotta a kapcsolatot, de jelentősen kevesebbet voltak együtt... Khm... Nem csak a múltban történtek miatt, hanem azért kicsikét én is féltékeny voltam, khm...

-Szeretnék bocsánatot kérni! Igazad van egy tapló, hülye, buta seggfej vagyok...-túr a hajába idegesen.

-Folytasd még! Ezt szívesen hallgatnám egész nap.-ugratom.

Az igazság az, hogy én már rég megbocsájtottam neki. Mert ha jobban belegondolok, ha nem vitt volna randizni és ott Ricsi nem üti meg, majd nem mond rám csúnyákat és akkor Ricsi nem akadna ki, akkor nem is lennénk együtt és nem is lenne olyan stabil a kapcsolatunk, mint most... Úgyhogy valamilyen szinten, ha egyszer eljön az az idő, hogy orrba vágom, akkor utána megis köszönöm neki, de azért örülök, hogy ezt magától is belátta, hogy mennyire túl lőtt a célon...

-Tényleg nem akartalak megbántani, de féltem...-vallja be őszintén.

-Tessék?-értetlenkedek.-Mégis mitől?-nevetem el magamat.

-Meg kellett játszanom a sértett pasit, mármint ne érts félre, én egyáltalán nem haragudtam rád, sőt én mindig örülök, ha a haverom boldog, akkor én is az vagyok, örülök a sikereinek. Csak tudod...-keresi a szavakat.-Sokszor vannak ilyen helyzeteim és akkor a külvilág úgy reagál, hogy békén hagy, mert "szegény fiú"... Nekem meg nem kell még egy lányt randira vinnem...-magyarázza és közben kavicsokat rugdos a cipőjével.

-Akkor te...?-nem fejezem be a mondatot, hagyom, hogy ő mondja ki.

-Bocsi, Reni, de nem te vagy az esetem. A fiúkra bukok.-von vállat mosolyogva.

Tudtam! Tudtam, hogy az az álom nem volt véletlen! Egy kicseszett médium vagyok!!!

-Valahol sejtettem.-biccentek egyet lazán, de legbelül őrjöngök és visítozok.-Akkor te sose szerettél...-állapítom meg.

-Igazából azt hittem, hogy szeretlek... Mert tényleg majd megőrjítettél, meg az, hogy Arnold is beléd volt  zúgva és így versengtünk... Aztán rájöttem, hogy nem te őrjítesz, hanem Arnold, amit csinál és hát, ja, a többi meg jött magától...-bazzeg, jesszusom, szent egek, uram atyám...-Látom az arcodon,  hogy nem erre számítottál.-neveti el magát kínosan.

-Csak meglepődtem.-nyögöm ki hirtelen.-Szóval bármit csinálhattam volna, te akkor se vettél volna észre?-tudatosul bennem, hogy rossz fiú után loholtam két évig...

-Bocsi Reni, de ha villantottál volna, az se érdekelne szerintem.-rázza meg a fejét mosolyogva.

-Akkor mi lesz veled ezután?-kérdezem már én is halványan vigyorogva.

-Felszedek még pár bigét és hagyom, hogy a dühös kiszemeltjük behúzzon nekem, majd pedig a többi jön majd magától.-válaszol.-De én most megyek. Örülök, hogy szent a béke, Reni.-jön közelebb.-Nagyon szerencsés Ricsi veled, és azért is szerencsés, mert ezzel tisztában van.-puszilja meg a homlokomat.

-Ne aggódj, majd biztos te is megtalálod az év férfiseggét.-próbálom felvidítani, de elborzadva néz rám.

-Ne! Inkább ne próbálkozz ezzel!-kezd el hátrálni és elindul.

-Én még legalább hátat merek fordítani neked!-kiáltom utána, minden komolyságomat összeszedve. Erre csak bemutat nekem a szemét...

Talán új legjobb barát van a láthatáron? Ki tudja még...

-Kezdjek el félni?-karolja át Ricsi a derekamat és magához húz egy csókra.

-Szerintem inkább én kezdek el félni.-állok lábujjhegyre és adok neki még egyet, nevetve rázza meg a fejét.

-Meghoztam.-mutat a robogó felé, majd felém nyújt egy sisakot. Mivel nagyon ügyetlen vagyok, ezért segít bekapcsolni.

Látom ahogy a fejét rázza.

-Meg ne merj szólalni, mert bukósisak van rajtam és eskü lefejellek!-"fenyegetem meg".

-Nyugi, asszony! Szeretlek!-ül fel a robogóra.

-Én is.-súgom a fülébe, majd elindulunk.

Erősen Ricsi dereka köré fonom a kezeimet és a vállára hajtom a fejemet. És tudom, hogy ennél csodálatosabb érzés nincs a világon, mint a párunk mellett lenni és látszik, hogy a sok rossz után, egy olyan hatalmas jó dolog következik, ami úgy látszik, hogy elkísér egész életem során.

És ez nagyon fura, hogy egy dologra vezethető vissza, ez tuti.

De nem tudom, hogy melyik ez a dolog...

Talán az, hogy megvált a raszta hajától.

Vagy talán az, hogy Arnold elment és jobban nyitni kezdtem az emberek felé.

Vagy talán simán az, hogy együtt ülünk jó pár órán...

De kit érdekelnek az okok? Csak az a lényeg, hogy nagyon szeretem és így is úgyis ugyanaz lesz a végkimenetele ennek a sztorinak, persze olyan minek az olvasók örülnek...

Ugye örültök? Senki nem akar elásni? :)

De a lényeg, hogy most olyan romantikusan érzem magamat, de tényleg, ahogy itt robogózunk a naplementében fel a hegyen a kilátóhoz, hogy úgy érzem minden gondom megszűnik létezni...

Amíg...

-Elfogyott a benzin...-húzza be Ricsi a nyakát amikor a hegy felénél megálltunk.

-Mi van???!!!-visítom, mert elkezdtünk visszafele gurulni...

Vége