Ha valaki két hete elmeséli nekem, mi fog velem történni nemsokára, és hogy egyáltalán ki vagyok én, hát én kiröhögöm. Egy görögországi árvaházban nőttem fel, szülők, család, és lényegében barátok nélkül, szóval joggal állíthatom, hogy az életem száznyolcvan fokos fordulatot vett. De mielőtt ennyire előrerohannánk, talán illene bemutatkoznom.
Oláh Alíz vagyok, 14 éves, Görögországban születtem, és eddig ott is éltem. Két éves koromig a szüleimmel, aztán a haláluk után egy árvaházban. Sosem voltak rokonaim, amit furcsálltam is, mert általában az embernek van legalább egy hatodik unokatestvére, vagy egy ellenszenves nagynénje, de nekem még ennyi se jutott (bár ez annyira nem zavart). Az árvaházban mindig jó sorom volt, valószínűleg azért, mert a szüleimnek rengeteg pénze volt, és ebből fedezni lehet jópár költséget, na meg gondolom a gondozóknak is jut egy kis borravaló belőle.
Semmi emlékem sincs a szüleimről, pedig nagyon szeretnék emlékezni rájuk. Ők elvileg magyarok voltak, ezért van nekem is magyar nevem. Egy autóbalesetben haltak meg mikor két éves voltam (legalábbis nekem mindig ezt mondták), és se egy fotóm, se akár egy karkötőm nincs tőlük. Csak egy tollam. Apámé volt. Gyönyörű kék színe van, mint a tengernek. Sosem írtam vele, de mindig magamnál tartom, valahogy mindig megnyugtat, ha tudom, hogy velem van.
A barát témáról annyit, hogy sose voltak igaz barátaim. Diszlexiás és hiperaktív vagyok, valami mindig történik velem, emiatt a többiek általában kiröhögnek, vagy csak beszólogatnak. Az évek alatt megtanultam teljesen ignorálni őket, és inkább azt csinálom, ami igazán megnyugtat.
Az olvasás. Igen, tudom, az előbb azt mondtam, hogy diszlexiás vagyok. De ettől még nem dől össze a világ, csak éppen nekem két hétbe telik elolvasni a könyvet, amit más három nap alatt elolvas. Sebaj, megéri.
Olvastam az összes Percy Jackson könyvet, és istenek, imádtam. Teljesen azonosulni tudtam a félvérekkel, átéreztem minden bajukat, és nem akartam bevallani magamnak, de mindig is abban reménykedtem, hogy egyszer értem is eljön egy szatír, és magával visz a Félvér táborba. Hát ez az ,,eljön és magával visz" kicsit erős kifejezés, de erről majd később.
YOU ARE READING
A lány a tengeren túlról
FanfictionAlíz egy görögországi árvaházban él, és a teljesen átlagos halandók életét éli, egészen a 14. szülinapjáig. Akkor ugyanis egy repülőjegy és száz dollár fogadja az éjjeliszekrényen, egy levéllel együtt, miszerint el kell hagynia az árvaházat. Főhősün...
