A lány a tengeren túlról

A testvérem kötekedik

  Vacsoránál a Poszeidón asztalhoz ültem, mert az közvetlen a Zeusz asztal mellett volt, és így ki tudtam faggatni Arnoldot.
  Mielőtt nekikezdtünk az étel elfogyasztásának, áldoztunk az isteneknek. Természetesen újdonsült szüleimnek ajánlottam az áldozatot, nehogy véletlen két órán belül sikerüljön magamra haragítani őket.
  A vacsora eszméletlen finom volt. Mindenféle hús, pizza, és hasonló ínyencségek vártak ránk, de nem igazán a kajára koncentráltam.
- Arnold... - húzódtam ki még jobban a pad szélére, hogy jobban halljon - Mit értett az alatt Athéné, hogy apád ,,nem szereti a nagyon erős kisisteneket"?
  Sóhajtva tette le a pizzát, amit evett. Gondolom érezte, hogy jódarabig nem hagyom enni.
- Tudod, ha két olimposzi ereje egyesül, a gyerekük valószínűleg erősebb lesz mint ők maguk külön külön. És hát az Athéné-Poszeidón párosnál nemigen találsz erősebbet...
- Zeusszal és Hérával mi van? Végül is apád az istenek királya.
- Igen, szereti azt híresztelni, hogy ő a legerősebb - fintorgott - de Poszeidón sokkal erősebb apámnál. Jóval nagyobb a hatalma. És ráadásul a természeti katasztrófák isteneként még Zeusz birodalmában is jelentős befolyása van. Ehhez képest apámnak a vízhez semmi köze. És ehhez hozzájön, hogy talán a legerősebb istennő Athéné. Bölcs, kiváló stratéga és a harc istennője. Héra pedig... Tőle max házasságbeli hűséget örökölhet az ember. Ha hiszed, ha nem, sokkal erősebb vagy nálam. - a szemében mintha irigységet láttam volna megcsillani, de elfordult és tovább ette a pizzáját.
  Éppen az elhangzottakon gondolkodtam, mikor egy lány zökkentett vissza a valóságba. Világosbarna, vállig érő haja és sötét szeme volt. Nagyon hasonlított Athénére. Ezt igazolja, hogy az ő asztalától jött. Megállt előttem, és lenézően méregetett.
- Szóval te lennél Athéné és Poszeidón lánya? Nem hittem volna, hogy Athéné eddig süllyed.
- Melody... - forgatta a szemeit Arnold - kopj le. Nem kíváncsi rád senki.
- Ó, Zeusz fia, pont te mondod ezt?
  Arnold keze ökölbe szorult, de nem felelt semmit, csak hidegen nézte a lányt.
- Mit szeretnél? - néztem, mint kiderült, Melodyra.
- Áh, én csak köszönni jöttem a féltestvéremnek. Mondjuk ahogy elnézem, inkább Poszeidón lányának vallja magát. Látszik, hogy nem vagy bölcs, nem is értem, Athéné miért égeti magát veled.
  Nem értettem, mi baja van velem. Hisz nem is ismert. Már majdnem rávágtam valami epés megjegyzést, mikor valami jobb jutott eszembe.
  A poharamra néztem, és magamban sima vizet kértem tőle. Mikor megjelent, a csuklómmal enyhe, alig látható ívet írtam le, mire az egész tartalma Melody arcába csapott. A lány sikítozva, vizesen és engem szidva tért vissza a saját asztalához.
- Erre a trükkre megtaníthatnál engem is - a mellettem ülő Arnold elismerően nézett rám.
- Ennek meg mi baja volt? - érdeklődtem.
- Áh, Melodyval ne is foglalkozz. Azt hiszi, hogy ő a legokosabb az egész táborban, de ezzel pont azt bizonyítja, hogy nem. A háta mögött mindenki azt mondja, hogy biztos félreértés történt, mikor Athéné elismerte. Gondolom azért kötekedett veled, mert úgy érzi, konkurenciája akadt. De te megfürdetted - elvigyorodott, majd kacsintott egyet.
- Miért beszélt rólad úgy, mintha nem érdekelnél senkit?
  Ahogyan arra számítottam, rögtön elkomorodott. Szemei viharosak lettek, ami Zeusz fiának esetében elég találó kifejezés.
- Nekem... nincs valami sok barátom. Talán csak Grover. Na meg Percy, de ő... hagyjuk. - felsóhajtott - Mikor idekerültem talán kicsit nagyra tartottam magam. Végülis én voltam aki az olimposzról jött, akinek istenek a szülei, nekem mekkora erőm van... Aztán találkoztam Percyvel, aki bebizonyította, hogy félvérként is nagyobb ereje van, mint nekem. Sosem vágott föl vele, nem is kellett, a hőstettei bizonyították. Ettől függetlenül viszont engem még mindig mindenki elítél. Pedig megváltoztam. Csak senkit nem érdekel.
- Várj csak... Az a Percy?
- Igen, az a Percy, akiről a könyvek szólnak. A bátyád.
  A bátyám. Ebbe bele se gondoltam. Azzal, hogy Poszeidón lánya vagyok, Percy Jackson, az olimposz hőse a bátyám... De akkor miért nincs itt?
- Hol van Percy?
  Arca gondterhelt lett, idegesen körbenézett, hallja-e valaki amit mond, majd halkan megszólalt.
- Percy és Annabeth... két hete küldetésre indultak. Eleinte minden simán ment, Írisz üzeneten tartottuk velük a kapcsolatot. De most eltűntek. Leo ezért akart Kheirónnal beszélni. Több napja nem válaszolnak az üzeneteinkre, semmi életjelet nem mutatnak. A többiek még nem tudják, mert nem akartunk pánikot kelteni, de ha továbbra sem jelentkeznek, és nem találjuk meg őket...
- Ki keresi őket?
- Egyelőre Jászon, a bátyám, és Piper. Gondolom hallottál már róluk.
- Persze hogy hallottam. Szóval Leo... Az a Leo volt.
- Pontosan.
  Észre sem vettük, de rajtunk kívül már mindenki elhagyta az étkezőpavilont. Mi is felkeltünk, és a bungalók felé vettük az irányt.
  És aznap este beköltöztem a Poszeidón bungalóba.