A lány a tengeren túlról

Képen nyalnak

  Ezek hülyék.
  Mármint nem a parti őrség.
  Mindenkit a New Yorki repülőtérre szállítottak, és persze meg is vizsgáltak volna, de leléptem, mert már csak az hiányzott, hogy négy órán keresztül arra várjak, hogy közöljék, semmi bajom.
  Óriási tömeg volt. Turisták rohangáltak fel-alá, kérdezősködtek, bámészkodtak, annyiféle nyelven, ahányan voltak.
  Teljesen elvesztem. Pont úgy, ahogy a bőröndöm.
  Mivel a csomagokat nem tudták kimenteni a repülőből, ott álltam New York kellős közepén, farmerban, sportcipőben és fehér pólóban, egy szál tollal a zsebemben. Legjobb esetben is éhen halok.
  Elindultam a kijárat felé, viszont a tömegben inkább egyre távolabb sodródtam tőle. Megláttam, hogy az egyik pad megüresedett, ezért felpattantam rá, hogy szét tudjak nézni.
  Az egyik sarokban két srác állt. Egy kicsivel idősebbek lehettek nálam. Az egyiknek vállig érő, göndör barna haja volt, és kakaószín szeme. Farmert, edzőcipőt és narancssárga pólót viselt, fején baseball sapka virított.
  A mellette álló srác kicsivel magasabb lehetett nála. Éjfekete haja kócosan állt a fején. Szeme olyan kék, mint a tiszta égbolt. Izmos volt, látszott, hogy sokat sportol. Ő is farmert, narancsszínű pólót és sportcipőt viselt. Nem vagyok az a pasizós típus, de meg kell hagyni, elég jól nézett ki.
  Viszont először azt hittem elment az eszük. Egy nagy táblát lóbáltak, rajta fekete felirat:

,,Keressük: szőke görög lány, aki full egyedül érkezett"

  Mikor észrevették, hogy elképedve őket bámulom - megjegyzem, még mindig a padon állva - még hevesebben lóbálták a táblát. Hát oké, egy próbát megér, úgyse tudom mit kezdjek magammal.
  Ja igen. Ezt nem említettem. Göndör, szőke, derékig érő hajam van, ami jobb napjain tök jól néz ki, de a rosszabbakon úgy, mint egy szénakazal, amit megtámadott egy juhnyáj. Ma szerencsére éppen jobb napja volt.
  Megálltam előttük. A fekete hajú srác fürkészően rám nézett, majd a cetlire, amit a kezében tartott, és megszólalt.
- Göndör, szőke, magas, sportos, vékony, zöld szem - olvasta fel a papír tartalmát, majd barátjára nézett - Ő az, nem?
- Csak ő lehet - bólintott amaz - a szeme...
- Elárulnátok, miről beszéltek? - zavartam meg az eszmecseréjüket.
- Egyedül vagy, ugye? - nézett rám bizonytalanul a kék szemű, majd mikor bólintottam, folytatta - Figyelj, velünk kell jönnöd.
  Nem ellenkeztem. Nem tűntek veszélyesnek, és a papír alapján nagyon is tudták, hogy jönni fogok. Arra gondoltam, talán apám szervezte meg ezt az egészet, de...ez nem tűnt túl reálisnak.
- Azért a neveteket elárulhatnátok... - célozgattam.
- Oh persze, bocsánat. Grover vagyok - mutatkozott be a baseball sapkás tag - ő pedig Pe...
- Arnold - vágott közbe a másik - Arnold vagyok.
- Tudnia kell a neved! - szállt vitába Grover.
- Tudja. Arnold. Ez a nevem - és egy jól irányzott nézéssel beléfolytotta a szót.
  Elég furcsán nézhettem rá, és látszott, hogy valamit mondani is akar, de ekkor egy hangos ordítás ütötte meg a fülünket a terem másik végéből.
- Megvagytok! - odanéztem. Nem kellett volna. Három, kb. két méter magas, totál kigyúrt, teletetovált fickó közeledett felénk, közben végig minket bámulva.
- Asszem' bajban vagyunk - értelmeztem a helyzetet.
  Grover kissé remegni kezdett a félelemtől, de Arnold halál nyugodtan  nézett farkasszemet a testépítőkkel.
- Laisztrügónok. Futás! - ezzel megragadta a karunkat és rohanni kezdett velünk a kijárat felé.
  Jópár turista méltatlankodott, mivel átgázoltunk a tömegen, ellökve mindent és mindenkit, de ez akkor pont nem érdekelt minket. Az utcára érve még gyorsabban rohantunk egy sikátor felé. Ez, mondjuk, szerintem nem tartozott a legjobb ötletek közé, feltéve, hogy kis lemaradással lihegett mögöttünk a három óriás.
- Hűha! - a sikátorba érve megtorpantam, ugyanis egy, a termetesebb grizzlyk méretével rendelkező hatalmas fekete kutya várt minket. Kezdett elegem lenni a nagy, fekete kutyákból.
- Nyugi, ő csak Mrs. O'Leary - tolt a sikátor belseje felé Arnold.
  Meglátott. Hatalmas, fekete szemeit rám emelte, elrugaszkodott, és rám vetette magát.
  Majd arcon nyalt.
  Semmi bajom a kutyákkal, sőt, nagyon szeretem őket, de azt nem, mikor két liter kutyanyálat zúdítanak a nyakamba.
- Érdekes... - motyogta Grover - Eddig csak Percyt üdvözölte így, és...
- Erre nem érünk rá - hámozta le rólam a fenevadat Arnold, majd engem is felhúzott a földről.
  Felültek a kutya hátára, példájukat követve én is ezt tettem.
  Éppen mikor az úgynevezett laisztrügónok elérték a sikátort. Üvöltve felénk rohantak és már majdnem elértek minket, mikor a kutya elrugaszkodott, majd elnyelt minket egy árnyék...