A lány a tengeren túlról

Apám küldetést ad

  Sötétség vett körül. A víz alatt voltam, kb. ötszáz méterre a felszíntől. Halak úszkáltak mellettem, majd hirtelen egy áramlat magával ragadott, és sodort több száz méteren át. Ellenkezni próbáltam, felülkerekedni a vízen, de mintha elvesztek volna a képességeim. Behunytam a szemem. Mikor kinyitottam, egy sötét trónteremben álltam, még mindig a víz alatt, de a teremben levegő vett körül. Hatalmas volt, görög oszlopok tartották a mennyezetet, az egyik végében egy trón állt, lábam alatt sötétkék szőnyeg futott végig. Látszólag egyedül voltam.
- Már régóta várok rád...
  Megpördültem. A hang a hátam mögül jött. Mély volt és ősi, de a gazdáját nem láttam sehol.
  Hirtelen egy folyosón találtam magam, de már nem voltam egyedül. Egy fiú és egy lány rohant végig rajta, láthatólag a végén lévő elágazáshoz akartak eljutni. Mindketten narancssárga, Félvér táboros pólót és farmert viseltek, a fiú kezében egy kard, a lányéban egy tőr virított. Pár évvel idősebbek lehettek nálam. A srác éjfekete haja tengerzöld szemébe lógott, de láthatólag nem ez volt a legnagyobb problémája. A mellette rohanó lánynak szőke és göndör haja volt, hosszú, de azért rövidebb, mint az enyém. Percy és Annabeth. A bátyám és a nővérem.
  Mögülük, a sötétségből kardok csörgése és lábdobogás hallatszott. Már majdnem elérték a folyosó végét, mikor az egyik szobából egy középkorú férfi lépett eléjük, arcát árnyék takarta.
  A két félvér megtorpant, majd meggondolatlanul hátrálni kezdett, de üldözőik beérték és elkapták őket.
  A férfi felnevetett.
- Lámcsak, Perszeusz Jackson, Poszeidón fia! Hol van ilyenkor apád, hogy megmentsen?
  Összerezzentem. Ugyanaz a hang volt, ami a teremben megszólított.
  A kép megint változott. Még mindig a víz alatt voltam, de ismét víz vett körül. Velem szemben egy trónon apám ült, és idegesen dobolt ujjaival három ágú szigonyán. Mikor meglátott, szeme aggodalmasan villant.
- Alíz! Mint hallhattad, a bátyád, Percy eltűnt. Nagy bajban van. Neked kell megmentened! Kheirónnak ne szólj, nem engedne el! Sok sikert gyermekem! Ez a te küldetésed!

  Felpattant a szemem, és rögvest felültem az ágyamban. Mostanában sokat álmodok, de még egyik álmom sem volt ilyen. Eddig kétéves koromig történt eseményeket láttam, vagy esetleg a Kronosz és Gaia ellen vívott háború részleteit.
  Lassan egy hónapja voltam a táborban. A mindennapos edzésnek köszönhetően kitűnően megtanultam vívni, a többiek szerint a tudásom Percyével is felért, na és persze a vizet is egyre jobban tudtam irányítani.
  Ha már itt tartunk, Percynek és Annabethnek még mindig semmi nyoma. Jászon és Piper visszatért, de semmit sem találtak. A táborozókon egyre nagyobb pánik lett úrrá. És most engem vár a feladat, hogy megtaláljam a bátyám és a nővérem.
  A szűk egy hónap alatt sok barátot is szereztem, de a legtöbb időt így is Arnolddal töltöttem. Megismerkedtem Katie Gardnerrel, aki úgymond a legjobb barátnőmmé avanzsálódott, na meg Will Solaceszel és Nico di Angeloval, akikkel szintén sok időt töltöttem, és egy csomó Athénés barátom is lett, például Malcolm. Meg persze egy csomó új táborozót ismertem meg, akik azelőtt a könyvekben nem szerepeltek.
  Percy eltűnése miatt egyedül voltam a bungalóban. Körbefuttattam a szemem. Percy ágya bevetetlenül állt, de emiatt nem vontak le pontot az ellenőrzésnél, tekintettel a helyzetre. Az ágy fölött a falon képek sorakoztak rendszertelenül felragasztva. Lemásztam a saját priccsemről, és Percyére ültem, hogy közelebbről is szemügyre vehessen őket. Volt olyan, amin ő és Annabeth egymást ölelve álltak, és olyan is, amin Groverrel vigyorogtak.
  Elgondolkodtam. Kheirónnak nem szabad megtudnia, hogy küldetésre megyek, mielőtt elindulnék. De azt se tudom, hová ment Percy és Annabeth. Arnold nem mondja meg, elvileg köti a fogadalom, hogy nem beszél róla senkinek. De akkor honnan tudjam, merre induljak?
  Ahogy a képeket nézegettem, megakadt a szemem egy elég régi példányon. Percy olyan tizenhárom éves lehetett, és valószínűleg születésnapja volt, mert előtte egy kék torta díszelgett. Mellette édesanyja ült, Sally Jackson, és kedvesen mosolygott a kamerába. Ekkor hasított belém a felismerés. Tudom, mit kell tennem.