Miért nem ismertelek előbb?

2.

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Mr. Clarke pár napja bejelentette, hogy új tanuló érkezik hozzánk. A mi iskolànkban az a szokás, hogy ilyenkor egy önkéntes tanuló vezeti körbe az újdonsűlt diákot az épületben. Kivételes módon nem igazán verekedtek a poszt betöltésére, így hát gondoltam egyet és jelentkeztem rá. Úgy voltam vele hogy jobb megismernie, mielőtt mindenféle szennyet hallana rólam, mint például a Zombi fiú jelzőt... Izgultam, hogy vajon milyen lesz az új lány? 

𝙰𝚣𝚗𝚊𝚙

Az igazgatóúr irodàjában várakoztam, amíg megérkezett. Mikor meghallottam hogy nyílik az ajtó, gyorsan kihúztam magam és nadrágomba kentem az izgalomtól izzadó tenyerem. Kisvártatva belépett Ő. Az azelőtt elmúló napokban rengetegszer elképzeltem hogy vajon milyen is lesz, a fejemben legalább tíz féle képpen élt előttem az új lány külseje. Ám mikor megpillantottam őt, rájöttem hogy álmomban sem lettem volna képes elképzelni azt, amit akkor láttam. Hosszú, világosbarna hajkoronája a háta közepéig ért, fényesen omlott a vállára. Alacsony lány volt, nálam kábé öt centivel kisebb (én sem vagyok egy égmeszelő). Az alkata teljesen arányos volt, sőt! Nagyon is csinos volt! Arca szelídséget és szépséget tükrözött, volt benne valami elbűvölő. Éppen rajta pihentettem a tekintetem, mikor egyszer csak leült a mellettem lévő fotelbe. Rápillantottam hogy közelebbről is szemügyre vehessem. Szinte elvesztem szemeinek átmeneteiben.. nem tudnám megmondani pontosan hogy milyen színüek is voltak, de annyi biztos hogy nagyon különlegesnek bizonyultak. Volt abban kék és zöld is, meg talán egy kis szürke. Szemöldöke vastag és dús volt, szempillái hosszan nyúltak bele arcvonalaiba. Igazán szép lány volt, tényleg! Teljesen elvesztem a szeme tükrében... Olyannyira, hogy egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy engem néz. Észrevette ahogy bámulom... vér ciki volt! Gyorsan lehajtottam a fejem, és cipőmet tanulmányozva dobolni kezdtem a lábaimmal. Az igazgató ezek után bemutatott minket egymásnak.
A neve Skylar... annyira illett rá! Engem mint mindig, most is Williamként ismertetett, így halkan közbeszóltam hogy senki nem hív a teljes nevemen. Elmondta neki hogy a jegyeim kiválók és bármiben a segítségére vagyok ha valamivel kapcsolatban kérdése akad. Persze egyből helyeseltem. Kis idő múlva kitessékelt minket az ajtón, hogy kezdetét vehesse a sulinéző körút. Egy kissé kínosan éreztem magamat... Eddig Maxet tartottam a legszebb lánynak, hisz nem sok ellenkező nemű barátom van. De Sky.. Rajta is túltesz.