Miért nem ismertelek előbb?

7.

𝚂𝚔𝚢𝚕𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Dustin egyszer csak fogta, és egy határozott mozdulattal alrébb penderítette szegény Maxet a heverőn, majd a helyére ültette Willt. Talán azért hogy mellette üljek, vagy valami..
Bár nem hiszem. Semmi értelme.
Mármint... Bírom őt de nem igazán volt még alkalmam olyan szempontból is megismerkedni vele. Mire felocsúdtam gondolataimból, Mike már rá is kezdte:
~ Nos... Tartva magunkat az imént megbeszéltekhez, kezdhetjük is a beszélgetést. Először is... Sky, honnan érkeztél Hawkinsba?- tette fel első kérdését a fiú, mire nekem görcsbe rándult a gyomrom... Hiszen eddig is itt laktam... Sose láttak még..?
~ Végig helybéli voltam...- motyogtam, mire a többiek, főleg Mike lesütötték a szemüket.
~ Jaj... Ne haragudj, nem úgy értette, tudod....- magyarázkodott Lucas és Dustin a fekete hajú helyett is, de félbeszakítottam az esedezést.
~ Dehogy, semmi baj. Nyilván nem láthattatok még...- á, dehogy- Nem igen jellemző rám, hogy az utcán csatangoljak....
~ Hogyhogy?- nézett nagyot Will, és felém fordulva fürkészni kezdte az arcom. Ezt egy kicsit bizarrnak találtam, de nem szóltam érte hisz nem szerettem volna zavarba hozni.
~ Öhm... Most még nem igazán szeretnék erről beszélni...- morogtam a bajszom alatt. Most komolyan számoljak be nekik arról hogy egyetlen barátom se volt eddig?
~ Figyelj, Skylar... Az előbb nem akartam rosszat mondani, sajnálom. A viselkedésedből ítélve kellemetlen témát érintettek a kérdéseink. Nos... Akiket itt látsz a szobában, mind kirekesztettek vagyunk. Egytől egyig. A többi gyerek valahogy mindig talált rajtunk valami kifogásolhatót, valamit, amiért csúfolhattak minket. Épp ezért...
~ Mi az hogy egytől egyig? Könyörögtetek, hogy legyek a csapat tagja!- fortyant fel Max, és a hatás kedvéjért dobbantott is egyet a még ép lábával.
~ Én egy szóval sem kértem hogy kerülj be  a Partyba! Dustinék loholtak folyton a seggedbe!- ezt egy kissé durvának éreztem, úgyhogy még mielőtt a lány nekironthatott volna Mikenak, közbeszóltam.
~ Ne kezdjetek veszekedni, nem ezt beszéltük meg! Tudom, Max, hogy csúnyát mondott de nincs mit tenni, a fiúk ilyenek... Szóval. Folytassuk.
~ Jó... tehát. Ha bármi kényes témád van, nyilván itt nem a csajos problémákra gondolok- fintorodott el- hanem komoly, esetleg szomorú témákra. Velünk vagy egy tucatnyi történt, el sem hinnéd! És épp azért vannak a barátok, hogy ezeket megbeszélhesd velük. Tehát kérlek, mindent mondj el...- ért a végére. Ez viszont ENYHÉN SZÓLVA több volt a kelleténél. Hisz alig ismerem őket... és mondjak el magamról mindent olyan gyerekeknek akik számomra majdnem hogy idegenek? Még mit nem...
~ Figyi Mike, szerintem ez nem a legjobb ötlet... Alig ismer minket...- puhatolózott Lucas, mire a többiek helyeslően bólintottak.
~ Na de... Jó igaz, igaz... Bocsánat Sky. Ismét- hajtotta le fejét bűnbánóan. Vagyis próbálkozott.
~ Nem baj, nincs harag. De most még nem szeretnék annyira kitálalni magamról... majd ha szorosabb kapcsolatba kerülünk egymással, mindent elmondok- igyekeztem a téma lezárásával. Nagy szerencsémre bevált, az ezt követő percekben már csak olyan sablon kérdések rohamosztaga ütötte fel a fejem, mint ,,Mi a kedvenc színed?" és a ,,Szereted az állatokat?" fajta egyszerű, unalmas tudakolózások. Ezekre persze szívesen válaszoltam, hisz annyira örültem hogy végre találtam magamnak barátokat. Biztos vagyok benne, hogy több órán keresztül röhögcséltünk az alagsorban, mígnem egyszer csak az a nő kopogott a nyikorgó, régi pinceajtón aki kedvesen beengedett érkezésemkor a házba. Tájékoztatta Mikeot hogy nekünk, többieknek haza kell mennünk ugyanis túl későre jár az idő. Természetesen fél nyolc sem volt, de inkább nem kezdtünk kötekedni Mrs Wheelerrel, miután szemtanúi lehettünk egy kellemesnek nem  igen nevezhető anya-fia veszekedésnek. Kiiszkoltunk a bejárati ajtón, és az arcunkat egyből megcsapta a kora esti szellő. Kellemes, bódító virág és lenyírt fű illata keringett a levegőben, nem tudtam megállni hogy ne inhaláljam be. Will jót nevetett rajtam, majd követte a példám. Észre se vettem hogy a többiek már el is mentek. Éppen indulni készültem ugyanis nem szerettem volna ha anya és a nővérem aggódni kezdenének, mikor a mellettem álló fiú megszólalt...

𝙷𝚊𝚕𝚒𝚒𝚒! 𝙴𝚕𝚘̋𝚜𝚣𝚘̈𝚛 𝚒𝚜 𝚋𝚘𝚌𝚜𝚊́𝚗𝚊𝚝𝚘𝚝 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚗𝚎́𝚔 𝚔𝚎́𝚛𝚗𝚒 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚒𝚕𝚢𝚎𝚗 𝚔𝚎́𝚜𝚘̋𝚗 𝚝𝚎𝚝𝚝𝚎𝚖 𝚔𝚒 𝚊𝚣 𝚞́𝚓 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚝😕
𝚖𝚊́𝚜𝚘𝚍𝚜𝚣𝚘𝚛 𝚙𝚎𝚍𝚒𝚐 𝚖𝚎𝚐 𝚜𝚣𝚎𝚛𝚎𝚝𝚗𝚎́𝚖 𝚔𝚘̈𝚜𝚣𝚘̈𝚗𝚗𝚒 𝚊 𝟺𝟻𝟶 𝚖𝚎𝚐𝚝𝚎𝚔𝚒𝚗𝚝𝚎́𝚜𝚝, 𝚗𝚊𝚐𝚢𝚘𝚗 𝚘̈𝚛𝚞̈𝚕𝚝𝚎𝚖 𝚊𝚖𝚒𝚔𝚘𝚛 𝚖𝚎𝚐𝚕𝚊́𝚝𝚝𝚊𝚖🥺❤️