Miért nem ismertelek előbb?

9.

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Útközben beszélgettünk valamennyit, de nem olyan sokat mint reggel, bent a suliban. Körülbelül egy negyed óra múlva megálltunk egy egyszintes, barátságosnak tűnő családi ház előtt.
~ Nos.. megérkeztünk. Itt lakom..- mosolygott szerényen, amitől éreztem hogy az arcom átváltott vöröses színűre.
~ Oh.. szép a házatok- motyogtam zavartan és igyekeztem nem izgulni attól, hogy a szemébe nézzek.
~ Majd valamikor te is átjöhetsz társasozni vagy ilyesmi..- mondta, mire felkaptam a fejem.
~ Hogy... mi?- hebegtem.
~ Ja, ömm.. ha nincs kedved vagy ilyesmi akkor.. nem baj, a suliban úgyis látlak meg minden..
~ Jaj, nem! Szívesen átjövök!- szakítottam félbe, hisz egy ilyen lehetőséget még én sem hagyhatok ki.
~ Oh, okés!- fújta ki a levegőt, és nagy meglepődésemre mintha megkönnyebbült volna- Akkor az iskolában!- intett, majd besétált az ajtón.
Én még egy ideig ott álltam és csak bámultam utána, de mikor rájöttem hogy a háznak vannak ablakai, gyorsan beiszkoltam a szomszéd ház előtt álló fa mögé és legyezni kezdtem a kipirult arcom. Legbelül egyszerre több dolgot is éreztem. Nagyon boldog voltam amiatt, hogy Sky magától áthívott, szinte el sem tudtam hinni! Ugyanakkor féltem is hogy esetleg valamiért bénának tart majd ha közelebbről megismer...
Nem tudtam tovább filozofálni, ugyanis egy kocsi gördült be az utcába és megpillantottam anyukám ijedt arcát.
,,Remek.."- gondoltam.
~ Will! Szívem, elmondtam hogy ne mászkálj egyedül az utcán, főleg ilyenkor! Istenem, azt hittem eltűntél...- aggodalmaskodott de inkább félbeszakítottam.
~ Jó, bocsánat, legközelebb megvárlak.. De egyébként nem egyedül voltam- szálltam be mellé az anyósülésre.
~ Hanem? Én nem látok mást..- forgolódott, látszólag nagyon kereste az útitársam.
~ Egy új gyerekkel a suliból, ma volt az első napja és én vállalkoztam hogy körbevezetem- magyaráztam tettetett unottsággal.
~ Igen? Drágám, ez nagyon szép dolog tőled! Rendes fiú? Nem egy őrült? Ugye nem mondott rád semmi gorombaságot?
~ Nem fiú, hanem lány. És nem, nem mondott semmi gázat... jó fej- döntöttem az ablaknak a fejem, amitől pillanatnyi agyfagyás kerített hatalmába.
~ Igen? Akkor mostmár van egy lánybarátod is hmm?- kérdezte szórakozottan és az ablaküvegnek hála (vagy nem) látni véltem hogy szemöldökét rángatva vigyorog.
~ Anya! Ne már, ez hülyeség!
~ Mi? Én csak megkérdeztem hogy barátok vagytok e...- mosolygott még mindig.
"Istenem.."- gondoltam magamban, és inkább csak egy laza morgással fejeztem ki a téma iránti nemtetszésemet. Ezek után már csak végighallgattam ahogyan ódákat zeng Bobról, az új pasijáról aki mostanában nem csak hogy lefoglalja anyut, de egyfolytában nálunk lebzsel. Én és Jonathan már kezdünk frászt kapni emiatt, ugyanis szerintük ő túl közönséges a mi anyukánkhoz. Mindegy is, hamar hazaértünk úgyhogy inkább csak bementem a szobámba és az asztalomnál ülve töltöttem az estém nagy részét. Kezdtetnek megoldottam a házikat, pluszba pedig egy kémia versenyfeladatot, hogy készüljek rá, s mikor a tanulással végeztem már csak a szokásos esti teendők voltak hátra. Inkább nem vacsoráztam mert Jonathan még mindig nem volt otthon (amit eléggé furcsálltam) és szívesebben eszem meg az ő főztjét mint anyáét. Tehát nagyjából gyorsan lefürödtem és fogat mostam, majd lefeküdtem aludni.

𝚂𝚔𝚢𝚕𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Miután beléptem a házunkba, a nővérem egyből fogadott. Nagyon izgatott volt, alig várta hogy meséljek az első napomról. Persze nem kíméltem, bezárkóztunk a szobámba és az ágyon ülve mindent elmeséltem neki töviről-hegyire.
~...és kicsit megijedtem mert azt hittem hogy nem szeretne majd átjönni vagy valami, de végül rosszul ítéltem meg a helyzetet. Szóval ez történt ma- értem a végére.
~ Úr-is-ten! Úristeeeen!-visongott- Jaj, hugi nagyon örülök neked! Már első nap szerzel egy halom barátot és még be is pasizol, AZTA!
~ Állj, állj! Mi az, hogy bepasiztam??- meredtem rá.
~ Sky, Sky...- mosolygott - Nem akarok titkokat elárulni, de abból amit elmeséltél biztosra venném, hogy tetszel annak a fiúcskának! Egyszer muszáj bemutatnod neki!
~ Mi? Nem, dehogy! Nem tetszek neki!- nevettem el magam- Habár nagyon aranyos fiú... De nem hinném- ráztam a fejem- Még csak egy napja ismerjük egymást.
~ Az nem akadály! Emlékszem mikor először voltam szerelmes- nézett nosztalgikusan a szobám felső sarkába- Milyen szép is volt az!
~ Jaj ne már, Annabelle! Úgy beszélsz, mintha legalább negyven éves lennél!- röhögtem és kitessékeltem a szobámból, hogy előkészítsem a cuccaimat holnapra. Amíg a szekrényemben kutattam a másnapi ruhám után, elgondolkoztam azokon a dolgokon amiket a nővérem mondott az imént.
"Én és Will...?"- járt a fejemben. Közben kiszedtem a pólóim közül egy sima bordó felsőt ami mellé egy sötétkék trapézfarmert és piros kardigánt választottam, majd a székem támlájára helyeztem őket. Ezután gyorsan beszaladtam a konyhába enni pár falatot, ahol anyukám szintén kért beszámolót, de áttetettem máskorra mert hamar szerettem volna lefeküdni, hogy másnap időben fel tudjak kelni. Miután az evés befejeztével letisztítottam a fogaimat és felkaptam a pizsamámat (nyilván a tusolás sem maradt el) kis éjjeli fényt kapcsoltam, és bebújtam az ágyba. Próbáltam elaludni, de valahogy nem jött álom a szememre. Csak egy valamire tudtam gondolni. Vagyis inkább valakire. Egész éjjel Willen járt az eszem...