Miért nem ismertelek előbb?

8.

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Mikor Mrs. Wheeler kitessékelt minket a házból és már mindannyian a szabad levegőn voltunk, lassacskán szétszéledt a csapat, mindenki elindult hazafelé. Tulajdonképpen csak én és Sky maradtunk a gigantikus családiház előkertjében. Ő azonnal kapott az alkalmon és beszippantotta a friss, őszi levegőt miközben a lágy szellő belekapott a hajába. Hihetetlenül szép volt! Nem igazán a szokásom ilyesmiken fantáziálni, soha nem érdeklődtem igazán a lányok iránt, éppen ezért sokan gondolták hogy még csak hetero sem vagyok. Sőt... be kell hogy valljam, az én fejemben is megfordult párszor. Viszont abban a pillanatban.. Már-már le sem tagadhattam volna hogy igen csak megtetszett... annyira aranyos volt ahogy ott állt csukott szemmel, felemelt fejjel, a háttér pedig a kora esti lilás, átmenetes égbolt volt. Akaratlanul is felkuncogtam, mire először csak furán nézett rám de aztán ő is követte a példámat. Sosem mutattam ki az ilyen szerelmi dolgokkal kapcsolatos érzéseimet (meg hát nem is igazán voltak), mindig igyekeztem magamban tartani és elzárni ezeket a nagyvilág elől. De most mintha más lett volna. Egy pillanatra úgy tűnt számomra hogy több vagyok egy különc, félénk és esetlen fiúnál, úgy éreztem nem vagyok fura. Mikor ránéztem Skyra először olyan érzés fogott el, akár egy hullámvasút lejtőjén való száguldáskor, de aztán földet értem és kiszálltam belőle. Az agyam hirtelen irányíthatatlanná vált és önszántából szóra nyitotta a számat:
~ Valamikor esetleg átjöhetnél hozzám- mosolyogtam, majd mikor észbekaptam és leesett számomra hogy mit is mondtam elkomorodott az arcom és hebegve folytattam- Vagyis... persze csak ha van kedved és... csak tanulni vagy ilyesmi vagy...vagy...
~ Benne vagyok!- vigyorgott meglepetten, mire óriási kő esett le a szívemről.
Hirtelen azt hittem hogy azon nyomban ott hagy a búsba. De szerencsére nem így történt. Mit is hittem.. hiszen ő nem tenne ilyesmit. Jó, igen, egy napnyi ismeret nem bizonyít semmit, éppen ezért tulajdonképpen bele sem szerethettem volna. De ezt csak mondják.. hiszen miért is ne lehetne? Én már mikor először megpillantottam.... már akkor éreztem hogy több lesz köztem és közte mint szimpla barátság. Első látásra is különlegesnek lánynak tűnt, de ahogy ott állt mellettem azon kora őszi estén akkor bebizonyosodott számomra hogy kiváló emberismerő vagyok. Ezen gondolataimból Sky rázott fel, ugyanis közölte hogy időre kell mennie hogy ne aggódjanak érte otthon. Kissé elszontyolodtam, de igyekeztem nem mutatni nehogy gyanút fogjon. Nem igazán gondoltam hogy én tetszenék neki, kinek is kell egy ilyen béna frizkós stréber mint én... Na mindegy is, mivel mennie kellett gondoltam elkísérem egy darabon, csak le kell majd fordulnom az utca végén.

𝚂𝚔𝚢𝚕𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

~ Valamikor esetleg átjöhetnél hozzám- mosolyodott el Will, majd hirtelen elkomorodott és vad hebegésbe kezdett.
,,Hát vele meg mi lett?"-gondoltam, majd hogy ne érezze magát kellemetlenül, hisz esetleg úgy hihette hogy valamit félreértek (meg egyébként is nagyon rendes fiú, bármikor tölteném vele az időmet) gyorsan közbeszóltam:
~ Benne vagyok!- vigyorodtam el, és láttam az arcán a megkönnyebbültséget.
Elgondolkoztam egy pillanatra, és azonnal eszembe jutott hogy engem vacsorára várnak oda haza.
~ Figyi, Will... nekem most mennem kell. Anyukám biztos aggódik hogy merre vagyok és a nővéremnek, Anne-nek is megígértem hogy beszámolok a mai napomról ha hazaérek, ma még nem találkoztam vele- mosolyogtam halványan- Nem baj?
~ Nem, nem... dehogy is. Elkísérjelek? Egy darabig én is arra megyek- kérdezte s közben a szája szélét rágta. Néha mintha... Áh, mindegy.
~ Persze, örülnék neki!- bólintottam, és elindultunk ketten, az ősz álmos látványával megáldott Maple streeten.

𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚘𝚘𝚔! 𝙾́𝚛𝚒𝚊́𝚜𝚒 𝚎𝚕𝚗𝚎́𝚣𝚎́𝚜𝚝 𝚔𝚎́𝚛𝚎𝚔 𝚎𝚖𝚒𝚊𝚝𝚝 𝚊 𝚑𝚘𝚜𝚜𝚣𝚞́ 𝚑𝚊𝚕𝚊𝚜𝚣𝚝𝚊́𝚜 𝚖𝚒𝚊𝚝𝚝, 𝚍𝚎 𝚗𝚎𝚖 𝚒𝚐𝚊𝚣𝚊́𝚗 𝚟𝚘𝚕𝚝 𝚔𝚎𝚍𝚟𝚎𝚖 𝚒́𝚛𝚗𝚒...😣 𝚖𝚊 𝚟𝚒𝚜𝚣𝚘𝚗𝚝 𝚎𝚜𝚣𝚎𝚖𝚋𝚎 𝚓𝚞𝚝𝚘𝚝𝚝 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚔𝚎́𝚗𝚎 𝚖𝚊́𝚛 𝚏𝚘𝚕𝚢𝚝𝚊𝚝𝚗𝚒 𝚎́𝚜 𝚋𝚎𝚕𝚎𝚔𝚎𝚣𝚍𝚝𝚎𝚖 𝚎𝚋𝚋𝚎, 𝚊𝚣𝚝𝚊́𝚗 𝚗𝚊𝚐𝚢𝚘𝚗 𝚋𝚎𝚕𝚎 𝚒𝚜 𝚖𝚎𝚛𝚞̈𝚕𝚝𝚎𝚖 𝚜𝚣𝚘́𝚟𝚊𝚕 𝚊 𝚔𝚘̈𝚣𝚎𝚕𝚓𝚘̈𝚟𝚘̋𝚋𝚎𝚗 𝚖𝚊́𝚛 𝚑𝚘𝚣𝚘𝚖 𝚊 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚎𝚔𝚎𝚝!😙❤️❤️