Miért nem ismertelek előbb?

12.

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

~ Ki lehet az?- nyalta le ujjáról a tojáskrémet anyukám, és megindult az ajtó felé hogy kinyissa.
Gondoltam, én addig tevékenykedek egy kicsit a konyhában és megkóstolom a félkész ennivalót, mikor anya megszólalt.
~ Will, drágám! Hozzád jöttek!- mosolygott- Gyere be, kincsem!- invitálta beljebb a vendéget, aki kis időn belül a látókörömbe került.
Azt hittem hirtelen, hogy rosszul látok.
~ Szia...!- köszönt bizonytalanul Sky, és továbbra is a küszöb előtt álldogált- Mondták Mike-ék hogy nem érzed jól magad, így gondoltam meglátogatlak és... Dustin elmondta a címedet. Szóval jöttem megkérdezi hogy jobban vagy e már?
~ Oh, értem... és igen, köszi már jobban vagyok, kedves tőled hogy átjöttél meg minden..- motyogtam zavartan, és éreztem hogy elpirulok. Érdekelte mi van velem... és el is jött a házunkig, be a Bakacsinerdőbe, hogy megnézze a saját szemeivel! Legbelül tomboltam a boldogságtól.
~ Nagyon örülök, hogy találkozunk, drágám! Will már mesélt rólad- mosolygott rá anyu, és kezet nyújtott- Joyce Byers vagyok, de Te nyugodtan tegezz!
Micsoda??? De hiszen őt senki sem tegezi a barátaim közül...
~ Skylar Benward, én is nagyon örülök, hogy megismerhetlek!- fogott kezet vigyorogva anyukámmal, majd mikor elengedték egymást, női felmenőm megszólalt:
~ Gyerekek, nyugodtan menjetek be a szobába vagy a nappaliba! Majd viszek nektek valami kis finomságot!- kacsintott ràm és beterelt minket az ajtón.
Egy perc kínos csend következett. Fogalmam sincs mit mondhattam volna, hiszen annyira zavarba jöttem a jelenlététől és a szépségétől hogy levegőt is alig kaptam. Szerencsémre (vagy talán nem...?) ő nem tűnt olyan zavartnak mint én, és egyszer csak megtörte a csendet:
~ Pontosan mi volt a bajod?- nézett rám az óriási, zöld szemeivel.
Na basszus... erre mit mondjak??? Szívem szerint mindent elmondtam volna neki a tavalyi év szörnyűségeiről (a gúnyneveimet leszámítva persze), de nem lehetett.
~ Öhm... hát izé... éjjel megfájdult a fejem és olyan migrénem lett hogy... hát már halucináltam meg minden... hánytam is persze... olyan rosszul voltam hogy már fekete árnyékszörnyeket láttam az égen.. de persze ebből semmi nem történt meg, hiszen csak fájt a fejem...- hadartam el egy szuszra. Sky csak furán meredt rám és a halántékát vakarta. Nagyon féltem hogy gyanút fog...
~ Értem- mosolyodott el szelíden- De akkor már jól vagy? Hiányoltalak ma..- nézett engem még mindig, aztán hirtelen a szája elé kapta a kezét- Vagyis... mint barátot hiányoltalak! Mint egy remek barátot, tudod!- heherészett, és a vak is láthatta, hogy zavarban volt. Na ja.. de nálam nem érezhette magát furábban. Hiányolt??? De csak mint egy barátot..? Azt hiszem, összezavarodtam. Bár nem.. Nyilván csak barátként tekint rám, úgy mint Max. Remek...
~ Öh hát...- kezdtem volna bele a mondandómba, mikor anyukám jelent meg az ajtóban.
~ Csak egy pillanatra zavarok gyerekek, hoztam egy kis gyümölcslevet és pár szendvicset ha megéheznétek és persze...
~ Köszönöm szépen, ez igazán kedves Tőled, de most jutott eszembe hogy megígértem anyukámnak hogy segítek neki egy... egy fontos családi dologban- szakította félbe őt Sky, majd bűnbánóan lehajtotta a fejét. Gondolom, valamiféle szidást várt, de az nálunk nem módi. Igaz, ezt nem tudhatta.
~ Értem, Szívem... semmi baj, menj nyugodtan..- lepődött meg, és még szóra kívánta nyitni a száját mikor Sky már ment is ki a szobából.
~ Szia Will... holnap találkozunk. Már ha jössz suliba... jobbulást!- azzal kitárta az ajtót, és elfutott.
Mi, akik ott maradtunk a házban egy fél percig értetlenül álldogáltunk, míg nem anya megtörte a csendet:
~ Furcsa egy lány... de azt leszámítva igazán illedelmes és kedves. Milyen kis figyelmes, hogy átjött megnézni mi van veled... de remélem nem mondtál neki semmi olyat! Ugye?- fordult felém.
~ Nem, dehogy mondtam...- motyogtam unottan, mire anyu folytatta.
~ Rendben, Drágám... különben igazán szép kislány, nem gondolod?- méregetett szórakozottan.
~ De ige.. Mármint nem tudom, nem ezt figyeltem...- sápadtam le.
Könyörgöm, Istenem könyörgöm, ne bukjak le....! Vér ciki lenne....

𝚂𝚔𝚢𝚕𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Kimondtam azt, amit egyáltalán nem kellett volna. Hogy lehettem ekkora balfék? "Hiányoltalak ma.."
Totál elment az eszem! Most vajon mit gondolhat rólam Will anyukája... Aki nem mellesleg nagyon kedvesnek tűnik, úgy látszik, hogy a fia ráütött.
Másnap a suliban a srácok (Dustin kivételével) ismét a lépcső előtt álltak/ültek, de mostmár nem civakodtak és tépték egymást hanem ahogy láttam, jókat nevettek egymás poénjain. Mikor közelebb értem hozzájuk oda szerettem volna köszönni, de Max gyorsabb volt:
~ Sky!- mosolyodott el félig, és pacsit várva kitartotta a kezét.
Vidáman belecsaptam, majd egyesével köszöntem mindenkinek. Legutoljára következett Ő. Akivel nem mertem a tegnapi eset óta beszélni. Will csak a cipője orrát vizslatta és a kezét tördelte.
~ Szia... öhm.. beszélhetünk?- kérdeztem bizonytalanul, mire még mindig lehajtott fejjel biccentett és kicsit arrébb mentünk hogy a többiek ne hallják.
~ Szóval figyi... a tegnapi tényleg csak félreértés volt és nem akartam hogy...
~ Igen tudom, semmi baj...- nézett fel rám, majd pár pillanattal később elkapta a tekintetét.
~ Oh.. akkor talán... vissza is mehetünk- adtam az ötletet, amire megint csak bólintott.
Mire visszaértünk, már hallottam is hogy rólunk van szó.
~ ...mert ha most akarja megkérni a kezét, akkor az baj, ugyanis nincs fényképezőgépünk és...
~ Ki kéri meg kinek a kezét?- mosolyogtam Lucasra mint aki semmit sem ért.
~ Hát... semmi..- jött zavarba, mire halkan felkuncogtam és beálltam támasztani egy oszlopot Max mellett.

A tanárunk, Mr Clarke éppen Phineas Gage esetéről mesélt nekünk órán. Egyébként tényleg nagyon érdekes volt, hiszen mégis csak egy olyan emberről beszélünk aki túlélte azt, hogy egy fémrúd átszúrta a koponyàját.
Pont jegyzetelni készültem volna az anyagot, mikor Dustin rontott be a terembe. Váltott pár szót a tanár úrral, majd rekordsebességgel vágódott le a padjára. Gyorsan kiszedte a könyvét a táskájából de mielőtt kinyitotta volna, hátrafordult. Egyenként értesített minket arról, hogy az AV klubban össze kell majd gyűlnünk, ugyanis egy szörnyen fontos dolgot akar mutatni nekünk.

𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚘𝚔! 𝙰𝚣 𝚊 𝚑𝚎𝚕𝚢𝚣𝚎𝚝 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚊𝚣 𝚎𝚕𝚔𝚘̈𝚟𝚎𝚝𝚔𝚎𝚣𝚎𝚗𝚍𝚘̋ 𝚎𝚐𝚢 𝚑𝚎́𝚝𝚋𝚎𝚗 𝚎𝚕𝚔𝚎́𝚙𝚣𝚎𝚕𝚑𝚎𝚝𝚘̋ 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚛𝚒𝚝𝚔𝚊́𝚗 𝚕𝚎𝚜𝚣 𝚛𝚎́𝚜𝚣, 𝚞𝚐𝚢𝚊𝚗𝚒𝚜 𝚎𝚕𝚞𝚝𝚊𝚣𝚝𝚞𝚗𝚔. 𝚁𝚎𝚖𝚎́𝚕𝚎𝚖 𝚖𝚎𝚐𝚎́𝚛𝚝𝚒𝚝𝚎𝚔!😘
𝚅𝙸𝚂𝚉𝙾𝙽𝚃! 𝙼𝚊 𝚟𝚊𝚐𝚢 𝚑𝚘𝚕𝚗𝚊𝚙 𝚖𝚎́𝚐 𝚝𝚎𝚛𝚟𝚎𝚣𝚎𝚔 𝚑𝚘𝚣𝚗𝚒 𝚎𝚐𝚢 𝚑𝚘𝚜𝚜𝚣𝚊𝚋𝚋 𝚎́𝚜 𝚒𝚣𝚐𝚊𝚕𝚖𝚊𝚜 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚝, 𝚔𝚎́𝚜𝚣𝚞̈𝚕𝚓𝚎𝚝𝚎𝚔!✌🏻❤️🥰