Miért nem ismertelek előbb?

25.

𝙰𝚣 𝚎𝚕𝚘̋𝚣𝚘̋ 𝚛𝚎́𝚜𝚣 𝚝𝚊𝚛𝚝𝚊𝚕𝚖𝚊́𝚋𝚘́𝚕..

Kivágtam az ajtót, és hangos üvegcsattanással rontottam be a hatalmas épületbe.

~ Baszki, Mike, a kezem...- szisszentem fel, mikor megpróbáltam rátámaszkodni.

Will nyugtatót kapott, aminek hatására úgy feküdt az ágyon, mint aki drogtúladagolásban szenved.

~ Szent Isten! Mike, mi történt az orroddal? - borzadt el Bob, mikor meglátta Mike vérző orrát.

...az ágy, rajta Willel. Aki felébredt!

~ Maga... egy orvos? - kérdezte halkan.

~ Rendben.. az a srác, ott szemben - mutatott Mikera - tudod, hogy ki?
...
~ Ő...a barátom. Mike.

~ Nagyszerű! Hm... Na, és az a leányzó az ágy melett? Rá emlékszel? - utalt rám a doki, mire megdermedtem. Vajon fog rám emlékezni?

𝙼𝚎𝚜𝚎́𝚕𝚘̋ 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

A szobában vágni lehetett a feszültséget, mikor Will az izgatottságtól megdermedt Sky-ra szegezte fáradt tekintetét. Joyce Byers a lány vállát szorította, valószínüleg nyugtatás gyanánt, ám az ő arca is némi félelemről árulkodott. A légkör feszült volt, a jelenlévők mind arra voltak kíváncsiak, a beteg vajon emlékszik e Skylar Benwardra.
A társaság egyik fele a munkáját végezte, s árgus szemekkel figyelték a jelenetet, nehogy bármi fontosról lemaradjanak, és összeomoljon a fejükben már fogalmazódó diagnózis Will kórságáról.
A csapat többi tagja, vagyis Hopper, Bob, Mike, Joyce és Sky ezzel szemben érzelmi okokból voltak kíváncsiak, hiszen tudták, ha Will most nem ejti ki azt a bizonyos nevet, ezzel bizonyítva, hogy Sky nem olyan fontos számára, hogy az a valami helyet hagyhasson számára a fejében, azzal egy lány szíve hullik darabokra.
Igen, így lett volna. Ha a következő pillanatban Will nem nyitja szóra a száját, és motyogja el halkan Sky nevét. Teljes nevét.
A "család" megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, az orvosok biccentve jegyzeteltek a kezükben tartott papírkötegre, Sky pedig, aki addig a szemét lehunyva mondott köszönetet az Égieknek, felpillantott az előtte fekvő fiúra, aki a fejét oldalra billentve nézett rá.
Lila karikái félelmetesen húzódtak az arcán, nyúzott volt és erőtlen. Azonban pár másodpercig kitartóan tartotta a szemkontaktust, s ezalatt a kis idő alatt legbelül elöntötte szívét a melegség (ez most nem a valós sztori, itt Will és a melegség kizárólag boldogságként értendő), és rájött, nincs egyedül. Bárcsak Skylar is észrevette volna a nyugodtságot a szemeiben.
A gondolatok csak úgy cikáztak a fejében, erősen próbált koncentrálni a sok dolog közül egyetlen egyre, de képtelen volt rá, hiszen rengeteg inger érte őt az elmúlt órákban. Azon túl, hogy két napja megállás nélkül Will mellett tölti az idejét, aminek - a tragikus dolgokat leszámítva - nagyon is örült, a csuklója eltört, az éjszaka folyamán pedig abban a három-négy órában amit alvással töltött, rémálmok gyötörték, még nem is említettük azt, ami ezek után következett.
Dr Owens tájékoztatta Joyce-ékat afelől, hogy szeretne elvégezni egy "kísérletet", ami után valószínüleg többet tudhatnak meg Will betegségéről, mint jelen pillanatban. Joyce kérdés nélkül rábólintott, miszerint elvégezheti a tesztet, magyarán bármit, csak Will jöjjön rendbe.
Így hát az orvoshad bizalmas tanácskozásba kezdett, kis kört alkotva susmorogtak a szoba egyik szabad sarkában, két gyakornok pedig Owens utasítására elrohant valamiért, ami nélkülözhetetlen volt a vizsgálathoz.
Sky álmos tekintettel bámulta lábait, amin cipő hiányában egy pár zöld-csíkos zokni díszelgett. Hideg volt a padló, a lány lábujjai kezdtek megdermedni, de eszében se volt tágítani Will mellől. Ameddig csak tudott, mellette maradt.
Pár perc néma csend után hangos csörömpölés ütötte meg a bent lévők fülét, mire mindenki a hang irányába kapta a fejét, s érdeklődve nézték a két gyakornokot, akik egy hatalmas akváriumszerű tartályt toltak be a helyiségbe. A tárolót az ágy lábánál helyezték el, majd mikor a két tanonc arrébbsétált, Joyce, Mike, Bob és Sky is belepillantottak. A lány kivételével mind a hárman lefehéredtek, s értetlen tekintettel meredtek Owensre. Ő pedig elmagyarázta, hogy szeretné próbára tenni Will és A Lény közötti belső kapcsolatot, amit egy, a tartályban tekergő gusztustalan csáp megégetésével fognak véghezvinni.
Végülis Joyce (Hopper ellenkezése ellenére) beleegyezett, így hát az egyik fehér ruhás orvos, aki addig a percig rejtélyes módon még sehol se bukkant fel, a kezébe vett egy hatalmas heggesztőre hajazó eszközt, s felélesztette benne a lilásan izzó lángot. Will a sercenésre odakapta a fejét, s arca sápadtabb lett, mint az elmúlt napokban bármikor. A mellette ülő Sky tenyere izzadni kezdett, miközben a kórházi ágy rácsát szorította stresszlevezetés gyanánt, és minden erejével az eseményekre koncentrált.
A doki, aki a kísérletet hajtotta végre, kissé felemelte a kezében tartott szerkezetet, majd mikor megbizonyosodott benne, hogy elég nagy a láng, a csáp felé kezdte közelíteni.
Will pedig felszisszent. Owens megkérte, mondja el tömören, hogy mit érez pontosan. A fiú először csak szúrásra panaszkodott, ami a mellkasát bántotta, ám ettől kezdve csak durvult a helyzet. A kis láng fokozatosan került közelebb csáphoz, ennél fogva pedig Will fájdalmai is csak erősödtek. Egyre kétségbeesettebb hangon jajgatott, a fájdalom mélyebbre hatolt a testében, szétáradt az összes végtagjába, s úgy érezte, a forróság okozza majd a vesztét. Kapálózott, kiabált, mintha ütnék őt, s egy hirtelen mozdulattal megragadta Skylar csuklóját, aki éppen könnyes szemmel ordítozott a dokival, hogy azonnal fejezze be amit művel, hiszen Will szenved. A rántásra rémülten kapta oda a fejét, és sírva próbálta nyugtatni a fiút, és azt hiszem, önmagát is. Sky kérelme nem vált be, az orvos továbbra is kínozta a csápot, Joyce pedig a hisztériától, amit rendezett, alig kapott levegőt. Mike Skylar mellett guggolva próbálta csitítani Willt és őt, aggódva nézett hol az ágyra, hol pedig maga mellé, majd ismét előre, ahol szenvedő barátja őrjöngött. Így hát Hopper és Bob léptek közbe, a rendőrfőnök kikapta a doki kezéből a heggesztőt, Bob pedig folyamatosan mondta neki a magáét, ám
végülis befejezte, amit addig művelt.
A tartályban tekergő csáp foltosra égett, füstölt bőr szaga árasztotta el az egész szobát. A kedélyek kezdtek csitulni, szinte Will is szabályosan vette a levegőt, a többiek pedig falfehér arccal próbálták feldolgozni az előbbieket. Owens kínosan vakargatta tarkóját, majd kiparancsolta az asszisztenseit, valamint Hoppert és Joyce-t, mondván, beszélni szeretne velük. Ők csapatostól kivonultak a szobából, így négyen maradtak egy légtérben. Az egyetlen felnőtt, vagyis Bob se maradt sokáig, az imént történtek kellőképpen felzaklatták ahhoz, hogy keressen egy kávéautomatát, és pár percre egyedül maradhasson. Ennél fogva ő elsietett, a gyerekek pedig magukra maradtak.
Will kómásan fekve motyogott mindenfélét, ami normál körülmények között elég abszurdnak tűntek volna, ám ott, akkor senki nem hibáztatta. Még egy napot sem töltöttek el a Hawkinsi laboratóriumban, de az egyikük máris megőrül... Nos, ilyen az, mikor valaki új barátokra lel, nem? :)