Miért nem ismertelek előbb?

15.

𝚂𝚔𝚢𝚕𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Mikor megérkeztünk már Dustin és Lucas álltak az mosdó bejárata előtt és a fejüket fogták.
~ Dart megszökött! Nincs itt!- kiáltott fel a pösze gyerek, és egy kicsit mintha túlreagálta volna a helyzetet. Lucas csak hevesen bólogatott, mire Mike idegesen felhördült és halkan kérdezte:
~ Hol van Will?
Mindenki szétszéledt és ide-oda rohangáltunk az iskolában. Egyszer még rám is szóltak, hogy a folyosón nincsen fogócska. Persze, fogócska... bárcsak annyi lett volna.
Éppen a fiú mosdóba igyekeztem volna hogy ott is megnézzem, gondoltam már úgy sincs nagyon senki rajtunk kívül. Már az ajtóban álltam, félig bent voltam a wc-ben mikor valaki hisztérikusan zihálva kocogott be a folyosóra.
Mrs Byers volt az, akivel már volt szerencsém találkozni és akkor egy nagyon kedves nőnek ismertem meg. Most nem tűnt olyan vidámnak mint a múltkor mikor náluk jártam, sőt! Rémült arckifejezéséből azt szűrtem le, hogy ő is éppen ugyan azt csinálja mint mi.
Willt keresi.
Mikor meglátott felcsillant a szeme, és egyből odasietett hozzám:
~ Drágám, szia... örülök, hogy megint látlak... Esetleg nem láttad valahol a fiamat..?- kérdezte reménykedve, bár látszódott a tekintetében hogy szívesen megkérdezné hogy mit keresek a fiú mosdóban.
Az arcomra fagyott a mosoly.
Éppen nyitottam volna a számat, de talált valami újat úgyhogy gyorsan elfordult:
~ Dustin..!
~ Mrs Byers!!- kiáltotta egy pösze hang, olyan "a francba most baj lesz... mindegy, színleljük azt hogy minden oké..." hanglejtéssel.
~ Megtaláltam! A focipályán!- rontott be Mike a kétszárnyú bejáraton.
Azonnal rohanni kezdtünk kifelé. Sajnos igaza volt, és olyasmit láttam, amitől könnyek szöktek a szemembe. Will egy helyben állt, szemei szinte teljesen befordultak. Csak hebegni tudtam a rémülettől és a kicsorduló könnyeimet sem tudtam leplezni. De bevallom, abban a pillanatban nem is igazán érdekelt.
Joyce (aki külön megkért hogy így szólítsam) a fia vállát rázogatta és szintén sírással küszködve szólongatta őt. Lopva Maxre pillantottam aki ezt észrevette, és hozzá nem illő módon fél karral átölelt. Nem vall rá, de nyugtató volt.
A fiúk is ugyan olyan rémülten nézték barátjukat mint én, de ők még magukba bírták folytani a sírást. Na, igen. Én nem.
Majd egyszer csak.... Will "felébredt".

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Próbáltam Dartot megnyugtatni azzal kapcsolatban, hogy én és Sky egyáltalán nem szeretnénk őt bántani. Nem pont úgy sült el ahogyan azt szerettem volna.
Vagy nem értette amit akartam vagy egyszerűen csak nem voltam neki szimpatikus, de szó szerint leordította a fejem. Dart. Egy túlméretezett csiga. Túlságosan is váratlanul ért, majdnem infarktust kaptam.
Szörnyen megijedtem... Nem is gondolkoztam, hanem egyből rohantam ki a mosdóból, egyenesen a folyosóra. Egy pillanatra megálltam hogy bevárjam Skylart, akiről úgy gondoltam, hogy utánam fog jönni. Nos, őt sehol sem láttam. Viszont helyette mást igen... Ismét a Hellyel lefelében voltam.

𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚘𝚘𝚔! 𝙴𝚕𝚘̋𝚜𝚣𝚘̈𝚛 𝚒𝚜....
𝙽𝚊𝚐𝚢𝚘𝚗 𝚜𝚣𝚎́𝚙𝚎𝚗 𝚔𝚘̈𝚜𝚣𝚘̈𝚗𝚘̈𝚖 𝚊𝚣 𝟷𝚔 𝚖𝚎𝚐𝚝𝚎𝚔𝚒𝚗𝚝𝚎́𝚜𝚝, 𝚎𝚕 𝚜𝚎𝚖 𝚊𝚔𝚊𝚛𝚝𝚊𝚖 𝚑𝚒𝚗𝚗𝚒 𝚖𝚒𝚔𝚘𝚛 𝚖𝚎𝚐𝚕𝚊́𝚝𝚝𝚊𝚖🥺🥺❤️❤️ 𝚃𝚞𝚍𝚘𝚖 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚎𝚣 𝚖𝚎́𝚐 𝚗𝚎𝚖 𝚜𝚣𝚊́𝚖𝚒́𝚝 𝚜𝚣𝚒𝚗𝚝𝚎 𝚜𝚎𝚖𝚖𝚒𝚗𝚎𝚔 𝚎𝚐𝚢 𝚛𝚊𝚔𝚊𝚝 𝚖𝚊́𝚜𝚒𝚔 𝚠𝚊𝚝𝚝𝚙𝚊𝚍𝚘𝚜 𝚔𝚘̈𝚗𝚢𝚟𝚑𝚘̈𝚣 𝚔𝚎́𝚙𝚎𝚜𝚝, 𝚍𝚎 𝚗𝚎𝚔𝚎𝚖 𝚛𝚎𝚗𝚐𝚎𝚝𝚎𝚐𝚎𝚝 𝚓𝚎𝚕𝚎𝚗𝚝🥺
𝙼𝚊́𝚜𝚘𝚍𝚜𝚣𝚘𝚛 𝚙𝚎𝚍𝚒𝚒𝚒𝚐 𝚝𝚞𝚍𝚘𝚖 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚎𝚣 𝚊 𝚛𝚎́𝚜𝚣 𝚗𝚊𝚐𝚢𝚘𝚗 𝚛𝚘̈𝚟𝚒𝚍𝚔𝚎 𝚕𝚎𝚝𝚝, 𝚋𝚘𝚌𝚜𝚒𝚒𝚒, 𝚍𝚎 𝚟𝚒𝚜𝚣𝚘𝚗𝚝 𝚖𝚘𝚜𝚝 𝚝𝚎𝚛𝚟𝚎𝚣𝚎𝚔 𝚎𝚐𝚢 𝚑𝚘𝚜𝚜𝚣𝚞́𝚝 𝚒𝚜, 𝚊𝚖𝚒 𝚊 𝚗𝚊𝚙𝚘𝚔𝚋𝚊𝚗 𝚟𝚊́𝚛𝚑𝚊𝚝𝚘́!🥰🥰
𝙼𝚎́𝚐𝚎𝚐𝚢𝚜𝚣𝚎𝚛 𝚔𝚘̈𝚜𝚣𝚘̈𝚗𝚘̈𝚖 𝚊𝚣 𝟷𝚔-𝚝, 𝚜𝚣𝚞𝚙𝚎𝚛𝚎𝚔 𝚟𝚊𝚐𝚢𝚝𝚘𝚔🥺❤️