Miért nem ismertelek előbb?

4.

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Szerencsére gyorsan elszabadultam a srácoktól, már kezdtek az idegeimre menni a folytonos cukkolással. Túl korai lett volna azt mondanom hogy tetszik Sky, hiszen még alig ismerem. Meg persze ha elmondom nekik, úgyis valahogy sor került volna rá hogy egész ,,véletenül" kikotyogják és erősen kétlem hogy ő barátnál többre tartana engem... Persze reménykedek, de nem vagyok biztos benne. Kinek jönne be a bilihajú Zombi fiú... Suli után anyukám vitt haza, egy tíz perc késéssel körülbelül már ott vigyorgott az autó mellett állva. Megforgattam a szemem és elindultam felé. Még mindig nem engedett sehova se egyedül az előző évben történtek óta... Szörnyen betegesnek találtam amit művel. Persze megértettem nagyrészt, hiszen elég gyakoriak voltak a rohamaim amik miatt renszeresen látogattam Dr. Owens-t, de azért mindennek van határa. Odaértemmel halkan köszöntem, majd behuppantam az anyósülésre. Anyu egész idő alatt jártatta a száját, alig figyelt oda az útra. Majdnem elütött egy szerencsétlen nyuszit is, mikor beértünk az erdőbe🤦🏼‍♀️
Hála istennek végül ez nem következett be, úgyhogy nyugodtan gördült be a felhajtóra. Kimásztam a kocsiból, besétáltam az ajtón és egyből a szobám felé vettem az irányt. Leraktam a székem mellé a táskám majd leültem és gyorsan megcsináltam a házikat hogy időben odaérjek Mikeékhoz.
Már az utolsó matekpéldán törtem a fejem, mikor anyu kopogott a szobám ajtaján.
~ Will, szívem! Csináltam egy kis uzsit, ha van kedved azonnal jöhetsz is!- duruzsolta a küszöbön toporogva.
~ Rendben... máris megyek- hagytam rá, majd mikor visszasietett a konyhába tálalni a sonkás szendvicset, sunyiban még megoldottam egy egyenletet.
Nem tartott sokáig, mindig is volt érzékem a matekhoz. Összecsuktam a könyveimet, füzeteimet és visszapakoltam őket a táskámba ahonnan egy fél órával ezelőtt kihalásztam mindent. Éreztem hogy már korog a gyomrom, tehát nem tartottam rossz ötletnek egy kis nasit. Bár, gondoltam, Wheeleréknél bőven lesz kaja hiszen mikor ott vagyunk, mindig tömjük magunkba a szemetebbnél szemetebb chipseket, cukrokat.

𝚃𝚒𝚣𝚎𝚗𝚘̈𝚝 𝚙𝚎𝚛𝚌𝚌𝚎𝚕 𝚔𝚎́𝚜𝚘̋𝚋𝚋

Mikor az utolsó morzsáig felfaltam a szendvicsemet, gyorsan felkaptam a cipőm és megkértem anyát hogy vigyen át Mikehoz. Azt mondta hogy nem ér rá mert nagyon siet, ugyanis plusz műszakot vállalt és nem fér bele az idejébe hogy útbaejtse a Wheeler házat, de Jonathan épp arra felé indul, ezért ő ki tud tenni a környéken. Elfogadtam az ajánlatot és már ültem is be bátyám mellé az autóba. Egy bő öt perc múlva, ami alatt végig The Clasht hallgattunk, meg is érkeztünk az úticélhoz. Köszöntem Jonathannak, aki még egy kicsit tovább ment majd lehúzódott a háztól nem messze. Az ajtó felé indultam mikor szembe jött velem Nancy, tele pakolt táskával a kezében. Rámosolygtam amit viszonzott, majd odaálltam az ajtó elé hogy megnyomjam a csengőt. Mielőtt ezt megtettem volna még egyszer hátrafordultam és nem tudta elkerülni a figyelmem, hogy barátom nővére éppen a bátyámmal egy autóban ülve elhajt.
Hát, oké...