Miért nem ismertelek előbb?

11.

𝚆𝚒𝚕𝚕 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Nos, meg kell hogy mondjam, nem pont így terveztem a napomat. Este még minden szuper volt, csak a szokásos álmatlanságom és elmélkedéseim léptek életbe. Na igen ám, de az éjjel fel kellett kelnem hogy kimenjek a wc-re... és akkor... jött egy újabb roham. Egyszer csak mindenütt nyálkás indák szőtték be a házat és átjárta a helységet az a dohos bűz ami a Hellyel Lefelében volt jellemző.
Végigfutott a hideg a hátamon...
Hangokat hallottam kintről, így hát amennyire a lábam engedte elindultam hogy megnézzem: honnan jön ez a dörgés?
Mikor kiléptem az előszobába az ajtó kicsapódott és olyan látvány tárult elém amit egyáltalán nem akartam kívántam bevésni az agyamba... odakint tombolt a vihar. De nem akárhogy... az ég vérvörös színt vett fel és egyfolytában villámlott. Ha ez még nem lenne elég, annyi biztos, hogy nem egyedül voltam. Mikor felpillantottam az izzó égboltra nem csak az irgalmatlan vihart volt "szerencsém látni", hanem valami egészen mást. Ha szó szerint le kéne írnom, azt mondanám egy óriási árnyék meredt rám odafentről. Önmagában (azt leszámítva hogy egy, az életemre veszélyes dimenzióba kerültem) ez egy másik embernek csak szimplán ijesztő lenne, viszont én éreztem is valamit. Valami szörnyűt... az az izé ölni akart. Nem csak engem... mindenkit.
Mikorra nagyjából rájöttem hogy mi is az a dolog ami az égről pásztázta a megtépett Hawkinst, vagy talán az egész világot, egyszer csak felém kapta a fejét és a szemhiányban szenvedő "arcával" egyenesen engem kezdett méregetni. Az életemet akarta. Éreztem.
Kiáltani is elfelejtettem s a lábam földbegyökerezett.
~ Most meg mi lesz?!- gondoltam magamban, mivel egy szó se jött ki a torkomon.
Az árnyékszörnyet egyre közelebb éreztem magamhoz, szinte magam mellett tudtam volna mikor...
~ Will! Will, drágám! Ébredj!- rázogatta anyu a vállamat.
~ Hol.. öh..- motyogtam, s reszketve lehajtottam a fejemet.
~ Jajj, szívem... Még egy... Sajnálom, de holnap muszáj elmennünk Dr Owens-hez... Ez a héten már a második rohamod- nézett rám aggodalmasan és megsimította az arcomat- Gyere drágám, próbálj meg elaludni- tessékelt be a szobámba.

𝙼𝚊́𝚜𝚗𝚊𝚙

Természetesen anyukám még aznap éjjel felhívta az orvosomat (kb. hússzor csörgette meg mire felvette... Szegény doki) hogy sürgős vizsgálatra van szükségem. Egyébként is gyűlölök oda menni, most meg, hogy megismertem Sky-t végképp, nem akartam kimaradni a suliból. Dehát mit volt mit tenni, kilenc körül már az autóban ültem és a labor felé tartottam. Owens a szokásos módon megvizsgált és amíg elmondta anyának a tapasztalatait, addig engem kiküldtek a váróterembe. Természetesen kintről is hallottam pár dolgot (leginkább anyukám hisztérikus kérdéseit), de igyekeztem nem foglalkozni velük hiszen így is tele volt a hócipőm ezzel az egész "hellyel-lefelé"-s üggyel. Egy húsz perc múlva indulhattunk haza, aminek természetesen szörnyen megörültem mert nem lettem volna hajlandó még egy órát eltölteni azon a patkánytanyán. Persze a kocsiban megkaptam a Byers-féle lelkesítő beszédet, ami mint mindig most se igazán dobott a hangulatomon csak méginkább be akartam zárkózni. Kezdett elegem lenni abból hogy mindenki egy csecsemőként kezelt és nem kaptam meg a nekem járó privát életet. A szűk családom mindkét tagja folyamatosan a sarkamban volt és leste minden mozdulatomat. Szerintem nem csoda, hogy már-már az agybaj szélén álltam.
Na de, a siránkozást félretéve viszonylag hamar hazaértünk és anya a "bátorságomért" jutalmul csokikrémes palacsintát sütött. Mondjuk, inkább egy lepcsánkára hasonlított, de ízre elég jól sikerült. Miután befejeztem az evést visszamentem a szobámba és a délután fél hármat várva (hogy hívhassam walkie-n a srácokat) leültem kicsit rajzolgatni. Az mindig kikapcsol. Gondolkoztam egy ideig hogy vajon mit is kéne pingálni mert egyszerűen nem volt ötletem. Ez elég szokatlan volt hisz általában mindig tudom mit szeretnék lefirkantani a lapra, de abban a pillanatban kicsit se volt kedvem "Will a bölcs"-t rajzolni már vagy századjára. Próbáltam kutakodni a fejemben de semmi nem jelent meg a lelki szemeim előtt. Kivéve egy valamit. Vagyis inkább valakit.
~ Az túl kockázatos.. ha valaki meglátja..- gondolkoztam hangosan és inkább ejtettem az ötletet, miszerint rajzolok valami eredetit. Inkább csak kimentem a konyhába megnézni, hogy anyukám mit csinál, amikor valaki csengetett.

𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚘𝚔! 𝚃𝚞𝚍𝚘𝚖 𝚑𝚘𝚐𝚢 𝚝𝚎𝚐𝚗𝚊𝚙𝚛𝚊 𝚖𝚎́𝚐 𝚋𝚎𝚒́𝚐𝚎́𝚛𝚝𝚎𝚖 𝚎𝚐𝚢 𝚛𝚎́𝚜𝚣𝚝 𝚍𝚎 𝚝𝚞́𝚕 𝚏𝚊́𝚛𝚊𝚍𝚝 𝚟𝚘𝚕𝚝𝚊𝚖 𝚖𝚎𝚐𝚒́𝚛𝚗𝚒, 𝚝𝚎́𝚗𝚢𝚕𝚎𝚐 𝚋𝚘𝚌𝚜𝚊́𝚗𝚊𝚝 𝚎𝚖𝚒𝚊𝚝𝚝😕