Miért nem ismertelek előbb?

19.

𝚂𝚔𝚢𝚕𝚊𝚛 𝚜𝚣𝚎𝚖𝚜𝚣𝚘̈𝚐𝚎

Mike azt mondta hogy szeretne elvinni valahova, aminek láttán garantált a lelki változásom. Azt, hogy jó vagy rossz irányba, már nem tudta megválaszolni így hát kisebb gombóccal a torkomban követtem őt amint kisietett az iskola bejáratán.
Szótlanul sétáltunk egymás mellett a kihalt utcán, a csendet csak néha egy-egy a kerítések takarásából felharsanó kutya csaholása törte meg. Egy ideig. Ugyanis mikor leértünk a főútról és befordultunk az erdő felé, két dolog is történt. Az egyik az volt hogy rájöttem; én már jártam erre, a másik pedig hogy Mike olyat kérdezett tőlem amire nem feltétlenül számítottam:
~ Mióta tetszik neked Will?- kérdezte tőlem úgy, mintha ez nem csak neki hanem számomra is tök természetes dolog lett volna.
Egy pillanatig nem szóltam egy szót se, majd kis habozás után dadogva válaszoltam.
~ Te..tetszik?- bámultam a cipőmet.
~ Igen.
~ Honnan..
~ Jaj, Sky, nem vagyok vak. Túlságosan is feltűnő. - forgatta a szemeit, majd magamon éreztem a kíváncsi tekintetét.
~ Ugye ő nem vette észre..?- puhatolóztam.
~ Nem hiszem, de ha észre is vette vagy nem tud mit kezdeni a helyzettel, vagy egyszerűen örül és nem zavartatja magát. Tudod Will milyen... vagyis igazából nem tudhatod mert amióta itt vagy Te, úgy érzem, kezd megváltozni. Jó irányba. Will az egyik legeslegfélénkebb ember akit ismerek az egész világon. Amióta beléptél közénk sokkal jobban meg mer nyílni Max előtt is. Borzasztóan rettegett régen a lányok jelenlététől, félt hogy lejáratja magát vagy túl nyominak találják. A nagy szótlanságból végül kirekesztés lett, (~ itt nyilván nem a bandára gondolok hisz mi nagyon szeretjük - tette hozzá mellékesen) és azóta Will igyekszik az emberek nagy része előtt tartani a száját. Csak előttünk nyílt meg eddig. De melletted.. mintha kicserélték volna. Először azt gondoltam, hogy ha jelen vagy egy szó sem fog kijönni a száján. Erre... még néha minket is meglepett mennyire vidám. Ráadásul a mostani körülményekhez képest, ugyebár azokra gondolok amiket az AV teremben mondtam, ez felettébb megdöbbentő.
Így magyarázott, én pedig továbbra is a földet bámulva hallgattam. És legbelül boldog voltam. Ha Mike szerint kedvel engem Will... bár nem, az kizárt, hogy tetszenék neki... -ezek jártak a fejemben, amikor Mike megállt egy pillanatra és újabb dolgot kérdezett:
~ Sejted hogy hová jöttünk most?
Körülnéztem. Nemcsak hogy sejtettem, de egyenesen tudtam. Willék háza elé hozott.
~ Mit keresünk itt?- néztem értetlenül, majd próbáltam kikövetkeztetni hogy mi történik. Mielőtt még bármi konkrét eszembe juthatott volna, a kísérőm ismételten szólt.
~ Csak megadom ami jár neked. Gyere!- intett, és megindult az ajtó felé.
Ismét követtem Mikeot egyenesen a tornácig, ahol azonban megtorpantam.
~ Be is megyünk?
~ Amennyiben sikerrel járunk, persze.- bólintott és kopogtatott az ajtón.
Két másodperc... négy másodperc... tíz másodperc... fél perc.... semmi.
Újra próbálkozott, most sokkal hangosabban mint az előbb. Némán vártuk hogy mi fog történni. Már éppen kezdtem magamban feladni a reményt hogy ajtót nyitnak nekünk, amikor egyszer csak kattant a zár és Mrs Byers arca bukkant elő a nyílászáró mögül.
~ Sziasztok Drágáim... figyelje...
~ Will itthon van?- vágott egyből a közepébe Mike, mindenféle köszönést nélkülözve. Laza.
~ Öhm...- látszott Joyce arcán hogy kicsit őt is meglepte- Nézzétek gyerekek ez most nem éppen alkalmas...
~ Az árnyékszörnyről van szó?

Nos, igen. Arról volt. Miután Will anyukája megtudta hogy mennyi mindent tudunk, beengedett minket a házba és még mielőtt láthattuk volna a fiát leültetett minket a konyhába és elmondta hogy mik történtek aznap... Meg kell mondjam, meglepődtem. Eléggé. Olyan volt ez az egész mintha a barátaimtól kezdve a szülőkig mindenki megőrült volna itt Hawkinsban. De legbelül tudtam, minden igaz. Ennyi kedves és jó fej ember nem lenne képes átverni. Főleg nem Ő...
A lényeg hogy Will amióta felébredt, azóta meleg közelébe se akar kerülni. Anyukája elmondása szerint amikor ki volt hűlve és forró vizet engedett neki nem akart beleülni a kádba mert hogy az neki túlságosan meleg. És volt még valami, ami talán (azon kívül hogy Will a most emlékeiben Hopper szerint indákat lát, és ezt az alapján állapította meg, hogy mikor azt javasolták neki hogy ha elmondani nem tudja miket lát akkor rajzolja le, több ezer lapot firkált tele érthetetlen krix-krax-okkal (tele volt velük ragasztva a ház fala) amik Hopper szerint indák) az egyik legfurcsább volt az egészben: Will azt mondogatta hogy "a hideget szereti".

𝚂𝚣𝚒𝚊𝚜𝚣𝚝𝚘𝚘𝚔! 𝙱𝚘𝚌𝚜𝚒𝚔𝚊, 𝚊 𝚟𝚎́𝚐𝚎 𝚎𝚕𝚎́𝚐𝚐𝚎́ 𝚔𝚞𝚜𝚣𝚊 𝚎́𝚜 𝚎́𝚛𝚝𝚎𝚕𝚖𝚎𝚝𝚕𝚎𝚗 𝚍𝚎 𝚟𝚊𝚕𝚊𝚖𝚒𝚎́𝚛𝚝 𝚖𝚘𝚜𝚝 𝚖𝚎𝚐𝚑𝚞̈𝚕𝚢𝚞̈𝚕𝚝𝚎𝚖🥴😂❤️