Aurora [2018] [befejezett]

18. fejezet - 1. rész

Rania felsikkantott Aurora mellett, ahogy hirtelen három alak bontakozott ki előttük a semmiből. Aurora maga is hátrahőkölt a kékes fényben játszó róka láttán, de a következő pillanatban észrevette Ambert. Legszívesebben a nyakába borult volna, már épp megmoccant a keze, már csúsztatta előre a lábát, amikor a harmadik alakra vándorolt a tekintete.

Philipre.

Elakadt a lélegzete. Azt hitte, nem látja többé a mágust. Azt a férfit, akivel csupán néhány órával ezelőtt megosztotta az első igazi csókját. Az ajka bizseregni kezdett, minden erejét össze kellett szednie, hogy ne emelje fel a kezét, hogy ne érintse meg.

– Philip – bukott ki a száján minden igyekezete ellenére.

A mágus arcán széles mosoly terült el, és Aurora szíve egy pillanatra a torkába ugrott. A következőben azonban kínzó dermedtség kúszott végig minden tagján. Valami nem stimmelt ezzel a mosollyal. Valami hiányzott belőle. Éppolyan komisz és elbűvölő volt, mint máskor, ugyanakkor... hideg is. Hűvös és számító. Egy olyan férfi mosolya, aki tudja, hogy bármit és bárkit megkaphat, egyetlen csettintésébe kerül csupán.

És ez nem az a Philip volt, akihez Aurorát olyan ambivalens érzelmek fűzték, nem az, aki rá akarta beszélni, hogy menjen el vele, hogy próbálják meg másképpen, máshonnan legyőzni a járványt és visszaszerezni a trónját.

Nem. Egy másik ember állt előtte. Az a Philip, aki elátkozta. Aki az elmúlt száz évben volt. És Aurorának ez egy cseppet sem tetszett. Legszívesebben ököllel ütötte volna a mellkasát, hogy térjen végre észhez.

De nem tehette. Hiszen mi közük nekik egymáshoz? Csak egy mágus és egy hercegnő, akik mindketten megpróbáltak hasznot húzni borzalmasan induló ismeretségükből.

És ő még mindig nem vesztett ezen a fronton. Hiszen Philip visszajött, és a trónhoz segítheti őt. A kérdés már csak az, mégis miért jött vissza.

– Mit keresel itt? – kérdezte hát Aurora kissé nyersen.

– Miféle üdvözlés ez egy olyan közeli barátnak, mint amilyen én vagyok? – lépett közelebb Philip, hogy átkarolja őt.

Aurora orrát megcsapta a Philipből áradó alkohol szaga. Megborzongott, és inkább kibontakozott a mágus öleléséből.

– Azt hittem, a mi közeli barátságunknak már vége.

– Nem kell, hogy vége legyen. – Philip mosolya egyetlen pillanatra sem hervadt le.

– Nálam van a szíve – válaszolta meg a korábban elhangzott kérdést Amber. Aurora felvont szemöldöke láttán így folytatta: – Azt teszi, amit mondok.

Aurora bólintott.

– Akkor legjobb lesz, ha most azonnal elmenekülünk innen – szólt közbe Rania. Philiphez fordult. – El tudsz minket teleportálni?

– Amint megfelelő távolságba jutunk a kastélyból – bólintott a mágus.

– Nem megyünk sehova.

Mindenki Aurora felé fordult. A hercegnő kihúzta magát, és egyesével mindenkinek a szemébe nézett.

Rania tekintetében düh villant. A hercegnő nyilván régóta készült már arra, hogy végre messzire szökhessen innen, és most, ebben a zavaros időszakban, Philip segítségével nagyszerű lehetősége nyílt rá.

– Már így is rengeteg embert vesztettem – sziszegte. – Nem fogok még többet feláldozni azért, hogy vakon belemenjünk egy olyan csatába, amit nem nyerhetünk meg!