Aurora [2018] [befejezett]

9. fejezet - 1. rész

– Futás! – reccsent rájuk Philip.

Aurora előbb értetlen arckifejezéssel a mágusra meredt, majd követte a tekintetét a hátuk mögé. Megfordult.

Megdermedt az ereiben a vér.

Iszonytató, fekete horda közeledett feléjük. Halál és pusztulás lengte körbe őket, és egy hirtelen jött széllökéssel megérkezett a szaguk is. Aurora hátratántorodott az orrfacsaró bűztől, az utolsó csepp önuralmára is szüksége volt, hogy leküzdje az öklendezését. Mintha rothadó hús és ürülék szaga keveredett volna valami fémessel, és Aurora úgy sejtette, ilyen lehet egy elesett katonákkal teli csatamező szaga.

Tágra nyílt szemmel meredt a vészesen közeledő dögökre. Minél közelebb értek, annál tisztábban ki tudta venni őket, és annál biztosabb volt benne, hogy örökké kísérteni fogják rémálmaiban.

Már ha túlélik.

Ujjak kulcsolódtak a karjára, és magukkal rántották. Aurora majdnem felbukott, miközben Philip erővel húzta maga után.

– Menjetek, feltartóztatom őket! – kiáltotta Amber.

A következő pillanatban narancssárgán, vörösen izzó lángfal vágta ketté az utat, elzárva őket a förtelmes lényektől.

– Nem repülhetnénk? – kiabálta túl Aurora a lángok ropogását.

Amber nem válaszolt, és Aurorát borzalmas érzés kerítette a hatalmába.

Egyetlen heves mozdulattal kirántotta a karját Philip szorításából, és Amberhez rohant. A sárkány homlokán verejték gyöngyözött, és próbálta lerázni magáról, amikor Aurora belekapaszkodott, de a hercegnő nem hagyta magát.

– Gyere már! – rivallt rá.

Majd kitalálunk valamit! Együtt túléljük! – üzente a tekintetével.

Mintha lassított felvételként látta volna, ahogyan Amber felé fordítja a fejét, és a lángok megcsappannak. Egyetlen végtelen hosszúnak tűnő pillanatra megdermedt körülöttük a világ. Egyszerre volt melege a tűztől, és rázta a hideg attól a zsigeri rettegéstől, amit szavakba sem tudott volna önteni.

Rohanni kezdtek.

Amber időről időre tűzgömböket lövellt az üldözőik felé, Philip pedig széllökésekkel és villámszerű támadásokkal próbálkozott, de egyikük sem járt sok sikerrel. A tűzfal előtt egy pillanatra megtorpantak, azonban amikor Aurora ismét hátranézett, a tűz teljesen kialudt, már csak enyhe füst szállingózott a talajról. A sövény természetesen még csak meg sem pörkölődött.

Aurora bukdácsolva szaladt. A göröngyös földútból itt-ott alattomos gyökerek álltak ki, és egy alkalommal kis híján tényleg el is esett. Philip mentette meg, azonnal megragadta a karját, és megtartotta.

Amber ismét hátrafordult, hogy tűzgolyóbissal bombázza az őket üldöző szörnyetegeket, ám mintha egyre nehezebben és egyre kisebb gömböket tudott volna előhívni.

– Mintha elszívnák az erőmet – lihegte Philipnek.

A mágus bólintott. Széles homlokát mély ráncok barázdálták, miközben egyszerre figyelt arra, hova lép, rángatta Aurorát, ha kellett, és szórt villámokat a hátuk mögé, de már véletlenszerűnek tűntek a támadásai.

Szélsebesen futottak, ám úgy tűnt, ez sem elég. A szörnyetegek mintha másodpercről másodpercre közelebb értek volna, és Aurora lelkében gyökeret vert a félelem, hogy talán tényleg eljött a vég.

Eddig Amber útmutatása nyomán sikerült elkerülniük a zsákutcákat, de a sárkány már nem tudott felemelkedni, épp csak annyi ereje maradhatott, hogy velük együtt rohanjon. Aurora gyomrát görcsbe rántotta a rettegés. Elég egyetlen rossz fordulat, egyetlen szerencsétlenül megválasztott kanyar, és végük.

Aurora tagjaiba új erőt töltött a rettegés, és minden erejét összeszedve futott az őket üldöző horda elől, akiknek bűze most már folytonosan marta az orrát, úgy érezte, talán soha ki sem jön majd többé. Még a fülében lüktető vér ellenére is hallotta a fogcsattogást, a hörgéseket, a sikolyra emlékeztető nyüszítést.

Rémálom volt, amiből azonnal fel akart ébredni.

És ekkor még borzalmasabbá vált.

Hirtelen barna folt suhant el Aurora mellett a földön, majdnem megbotlott benne, de Philip még idejében odébb rántotta. A hercegnő hátrapillantott a válla felett, és az elé táruló látvány azonnal igazolta a rémisztő feltevését, miszerint a barna folt nem más volt, mint...

Gavin eddig végig előttük futott, most azonban a földön hevert, és bár Aurora nem hallotta igazán a fülében doboló vér és a szörnyek borzalmas hörgése és vijjogása miatt, a fiú eltátott szájából arra következtetett, hogy biztosan kiáltás szakadt fel belőle.

Meg akart állni, még fékezett is volna, de Philip nem hagyta. Ujjai vaspántként feszültek Aurora vékonyka karján, és kínzó fájdalommal mélyedtek a húsába.

Amber viszont megállt. Azonnal lendítette a kezét, és már elő is tört a tűzcsóva a tenyeréből, hogy megfékezze a szörnyetegek áradatát.

Egyetlen szívdobbanásnyi időn múlt, hogy elkésett.

A tűzfal a másodperc törtrészével később csapott fel a kelleténél, ám gyakorlatilag semmit sem ért, a szörnyetegek szinte azonnal kioltották.

Aurora félig kifacsarodott felsőtesttel, tágra nyíló szemmel figyelte, ahogyan a rémségek beérik Gavint, majd elnyelik.

Esküdni mert volna, hogy hallja a fiú üvöltését, de ekkor ismételten megbotlott, Philip előrerántotta, és kénytelen volt újból előrenézni. Amikor visszafordult, látta, hogy Amber a szörnyetegek felé veti magát...

...és gyakorlatilag átesik közöttük.

Az éjfekete lények egyetlen pillantásra sem méltatták, még csak meg sem szagolták őt. Utat nyitottak neki, kikerülték, csak hogy minél gyorsabban elhaladhassanak mellette.

És amikor kellő távolságba értek attól a ponttól, ahol Gavin elesett, Aurora végre megpillantotta az ifjú lovagot. Aki épp négykézlábra tornászta magát, és utánuk bámult. Az arcvonásait már nem tudta kivenni, de úgy sejtette, a fiú azzal a bamba, értetlen kifejezéssel nézhet utánuk – mégpedig azért, mert az érzelmei alapján minden bizonnyal az ő arcára is ugyanez rajzolódhatott ki.

Ismét megrántotta a karját, meg akart állni. Hiszen nincsenek veszélyben. A rémséges horda talán nem is őket üldözi, csak véletlenül ugyanazon az úton halad, mint ők.

Remény töltötte meg a szívét, és egy pillanatra könnyűnek érezte a világot.

Csakhogy Philip a következő pillanatban a szokásosnál is erősebbet rántott rajta.

– Gyerünk már!

– De hát... nem... értünk jönnek – lihegte Aurora.

Elég volt egyetlen pillantást vetnie a mágus arcára ahhoz, hogy tudja, Philip ostobának tartja. Őszinte rémület tükröződött a vonásain.

Ami azt jelentette, hogy félig igaza volt.

A rémségek valóban nem négyüket üldözték.

Csak őt és Philipet, hiszen ők játszották ki a halált.