Aurora [2018] [befejezett]

12. fejezet - 2. rész

Minden fájt. A lélegzés, a mozgás – és persze az elmúlt száz év legtöbb cselekedete. Philip nem volt benne teljesen biztos, hogy a fizikai fájdalom a rosszabb vagy a lelki gyötrelem.

Miután sikerült feltápászkodnia, lerogyott az egyik gyökeret eresztett fotelbe, és percekig néma csendben ült, igyekezett a légzésre koncentrálni. Tudta, hogy idővel megszokja majd a fájdalmat.

Egy ideig – egyre hosszabb és hosszabb ideig – a mellkasában kellett hagynia a szívét, átélni az összes ezzel együtt járó kínt, mielőtt ismét kitéphette magából, hogy átadja az anyjának megőrzésre.

De ez most más volt.

Most valahogy jobban fájt. Máshogy fájt.

És tudta, hogy ezúttal nagyon vigyáznia kell, mert nincs második, harmadik és sokadik esély. Ha meghal, vége az életének. Nem élhet olyan felelőtlenül, mint korábban.

– Hogy érzed magad? – csendült Gavin hangja, kirántva Philipet a gondolataiból.

Felnézett a mellette álló fiúra, akinek az arcán mintha őszinte aggodalom tükröződött volna.

– Voltam már jobban is – mormolta végül a mágus.

Gavin lehuppant mellé az egyik kőpadra. Ilyen közelről látszottak sápadt arcán a halovány szeplők. Philipet egyszerre találta idegesítőnek és megnyugtatónak a fiú jelenlétét.

Egy kicsit úgy, mint Aurora esetében...

Ahogy eszébe jutott a hercegnő, még jobban rákezdett a szíve, és összerándult a fájdalomtól.

Körbenézett, hátha az életmágus sárkány enyhíteni tudja valahogy a szenvedéseit, azonban rajta és Gavinen kívül senki sem tartózkodott a helyiségben.

– Hova lett Ysrith? – kérdezte.

– Elment már egy ideje – felelte a lovag, amiből Philip azt szűrte le, hogy jóval tovább vonaglott a földön, mint gondolta. – Azt mondta, keresd meg, mielőtt elindulsz.

Philip bólintott, és újfent belemerült volna a gondolataiba, amikor Gavin folytatta.

– Merre tovább?

– Azt hittem, egyértelmű – pislogott rá kissé meglepetten a mágus.

Gavin a homlokát ráncolta.

– Vissza az otthonodba? Hol éltél eddig egyáltalán?

– Liliomvölgyben – felelte a mágus, ám még mielőtt folytathatta volna, Gavin a szavába vágott:

– Hiszen az a legelőkelőbb környék!

Philip felvonta a szemöldökét.

– És úgy gondolod, hogy nem illek oda?

– Nem így... nem azt akartam mondani, hogy...

Philip nem bírta tovább, felnevetett, majd megpaskolta Gavin vállát.

– Csak viccelek! A lehető legostobább emberek laknak ott, de szép a kilátás – vonta meg a vállát a mágus.

Látszott, hogy Gavin nem igazán tudja mire vélni a tréfálkozást, és még mindig amiatt aggódik, hogy megsértette őt. Philip, hogy elhessegesse az aggodalmát – vagy, talán hogy újakat adjon neki – megválaszolta a lovag korábbi kérdését.

– A királyi palotába akarok menni – jelentette ki.

– Hogy mi? – kerekedett el Gavin szeme. – Mégis minek?