ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Széttört üveg💌

Jimin

-Jelenleg nem is az fáj, hogy késtszúrtak belém, hanem az, hogy nincs már családom. Nincs már anyám, sem apám. És ez olyan felfoghatatlan. Sosem tettek semmi rosszat, sosem. Nem voltak ellenem, még akkor sem mikor coming out-oltam. Mindig csak azt mondták nekem, hogy "csinálj amit szeretnél, legyél, aki lenni akarsz". A világ legeslegjobb szülei voltak. Éppen hazafelé tartottam, mikor történt. Sosem gondoltam volna, hogy nem látom őket újra...-Yoongi könnyekben tört ki mondandója után, és én sem bírtam száraz szemekkel hallgatni.

Fogalmam sincs mihez kezdenék Yoongi helyében.

Ami történt vele felér egy egész rémálommal. De bárki is tette ezt vele örökre a börtönben kell rohadnia.

Apró kezeimet Yoongi vállaira tettem, majd átöleltem nyakát, miközben egyre jobban rázkódott a sírástól. Remegő kezei derekamra csúsztak. Így ölelkeztünk egy ideig, míg lélegzete kissé lelassult, jelezve, hogy végleg eltudott aludni.

Fekete hajára simítottam kissé, játszva egy-egy tincsével.

A fájdalomcsillapító elálmosíthatta eléggé. Különben biztos nem tudott volna elaludni a sokk miatt.

Annyira sajnáltam őt! Senki sem érdemelte volna meg ezt a kegyetlenséget.

Egy ideig még így maradtam, Yoongit ölelve, de mikor megbizonyosodtam arról, hogy már alszik, lefejtettem kezeit rólam, majd a fürdőszobába indultam megfürdeni, és tisztázni magamban a dolgokat Jungkookal kapcsolatban.

Egy pillanatra el is felejtettem a saját kis nyomorult valóságomat.

Hiányérzetem volt. Hatalmas űr keletkezett bennem, mert Jungkook mindig itt volt, mindig.

De amit művelt, azt már soknak tartom. Túl soknak ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyjam.

Éppen csak becsuktam magam mögött a fürdőszoba ajtaját, a pizsomámmal a kezemben, de abban a pillanatban megcsörrent a telefonom a farzsebemben.

A mosógépre helyeztem a ruháimat, majd fogadtam a hívást Taehyungtól.

Mit akarhat? Csak most találkoztunk...

-Igen?-bátortalanul szóltam bele a telefonba, hiszen fogalmam sem volt róla mit akarhat barna hajú barátom.

-Jimin! Itt vagyok a házatokat előtt! Kérlek engedj be. -elég furcsán csengett Taehyung hangja. Rákérdeztem.

-Tae minden rendben van? Olyan furcsa a hangod.-mondtam aggódóan a kád szélén ülve, miközben idegesen tördeltem az ujjaimat.

-Igen csak kérlek nyisd ki az ajtót.-majd letette ezzel a telefont.

Furcsálltam eléggé viselkedését. Felvettem az itthoni mamuszomat és kilépve a fürdőből, a bejárati ajtóhoz indultam.

Habozás nélkül nyitottam ki azt, és szembetalálkoztam könnyes szemű legjobb barátommal.

-Úristen TaeTae! Borzalmasan nézel ki! Mi történt veled?-elborzadva tanulmányoztam az arcát, min sós könnycseppek csillogtak.

Egy hatalmas nagy bőrönd társaságában találtam.

Nem szólt egy szót sem, csak óvatosan magához húzott, és szorosan megölelt.

Hajamba suttogta a szavait:

-Elköltözöm Jimin, vagyis inkább amíg ez a helyzet van a nagyiékhoz megyek. Tudod van egy nagy farmjuk meg minden. Egyszer eljöhetnétek Yoongival is.. - elnyílt ajkakkal bámultam rá.