ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Az erőszak megölte az érzéseimet💌

Jimin

-Hol vagy Jimin?-a kérdésre összerezzentem és még csak válaszolni is alig tudtam. Pontosan tudta, hogy hol vagyok ezért sem válaszoltam.

Ugyan abban az ágyban ahol ő otthagyott engem teljességgel magatehetetlenül és megalázva.

Elpróbáltam szökni, igen, és majdnem sikerrel is jártam, de Jungkook számított a lépésemre. Gyorsabb volt mint én, agyafúrtabb.

Nem tudtam, hogy mi lesz de nem erre számítottam amit akkor kaptam.

Jungkook felrángatott az emeletre pedig kiabáltam,hogy engedjen el.

Mérges volt, de sosem láttam őt még ilyennek ezelőtt. Ölni tudott volna a szemeivel, azt mondta, hogy sajnálja, de én provokáltam ki belőle.

Először persze nem értettem, hogy mire gondol.

De lelökött az ágyra. Felém kerekedett. A kezei az egész testemet bejárták, nem akartam.

Nem akartam vele lefeküdni, még egy levegőt szívni sem. Megölte Yoongi családját és majdnem őt is, embereket gyilkolt ok nélkül.

Azt hiszem ez elég indok ahhoz, hogy kiszeressünk egy emberből. Nekem legalábbis az volt. Elég.

Megütött mikor kapálózni kezdtem. Hangosan csattant a tenyere az arcomon, ami akkor oldalra hanyatlott. Sírtam, elkezdtem sírni mikor a ruháimból akart kihámozni. Könyörögtem neki, hogy hagyja abba.

De nem hagyta. Csak úgy válaszolt nekem, hogy "most megmutatom kihez is tartozol" ennyit mondott.

Teljesen levetkőztetett. Borzalmasan éreztem magam annak ellenére is, hogy régen már látott így engem. Eltelt az idő ő pedig baromira megváltozott.

De talán mindig is ilyen volt valójában. Kitudja? Valószínűleg most mutatta ki csak a foga fehérjét. Az igazi arcát, amit sosem vettem észre eddig.

Minden megváltozott bennem iránta, és azt hittem, hogy elmegy messzire és békén hagy engem véglegesen.

De amint ez bebizonyosodott ez nem így lett.

Az övéért nyúlt, hogy kicsatolhassa azt de ekkor megmozdultam és sikerült lelöknöm őt magamról a lábaimmal.

Talán nem kellett volna. Talán máshogy alakulhatott volna, mert amint a lépcsőhöz szaladtam egy szál semmiben, ő is mozdult.

Lelökött, leestem. Végigpördültem a lépcsőfokokon és a földön terültem el. A lépcső meredek volt, számomra legalábbis igen.

Eléggé beütöttem magamat. Meleg folyadék csordult le a homlokomon, és abból tudtam meg, hogy vérzik a fejem.

Jungkook leszaladt utánam, majd felkapott. Mozdulni sem bírtam, eléggé beütöttem magamat, Reméltem, hogy semmim nem tört el.

-Olyan rossz vagy velem Jimin nézd meg ezt is magadnak csináltad.-suttogta akkor nekem.

Ellátott és bekötötte a fejemet és az, egyéb horzsolásaimat.

Majd felállt az ágyról. Azt hittem, hogy ennek hatására elmegy és hagyni fog egy kis időre, de ez nem következett be.

-Talán mostmár nem fogsz majd annyit mocorogni kedvesem.-a vér is megfagyott az ereimben.

Tessék?-gondoltam magamban akkor.

De pontosan tudnom kellett volna, hogy hogyan érti.

De nem fogtam fel elég hamar nem mintha egyáltalán megmozdulni tudtam volna.