-Ébresztő szerelmem.-Kook hangja simogatta füleimet, és ez elég volt ahhoz, hogy kiszakítson az álmok világából.
Lehunyt szemekkel elmosolyodtam. Minden egyes reggel erre akarok kelni.
Az ágy besüppedt mellettem, majd Jungkook ajkaimra hajolt, és egy mély, reggeli csókban részesített.
-Tudom, hogy lefárasztottalak éjszaka Jiminie, de attól még iskolába kell menni.-miközben ezt mondta szőke tincseimmel játszott.
Kinyitottam szemeimet, és egy csillogó szemű, mosolygós Kookal találtam szembe magam.
Felkönyököltem, azzal a céllal, hogy ajkaink újra találkozzhassanak.
Jungkook készségesen, szinte sietve illesztette össze ajkait enyéimmel.
Hagytam, hogy elmélyítse csókunkat. Kezeimmel átöleltem nyakát, míg ő megragadta a derekamat, és egy mozdulattal az ölébe húzott, de egy percre sem húzódtunk el egymás szájától eközben.
Fenekem sajgott, ahogy Kook térdével érintkezett.
-Jiminie fejezzük ezt be, ha nem akarod, hogy mégegyszer megdugjalak.-szakadt el ajkaimtól, de egy pillanatra sem vette le szemét róluk.
-Ki mondta, hogy nem akarom?-zsörtölődtem, de azért kiszálltam az öléből.
-Hogy-hogy ilyen korai vagy Kook?-jutott hirtelen eszembe, ahogy végignéztem felöltözött szerelmemen.
-Nem tudtam elaludni.-vonta meg a vállát lazán.-Inkább néztem ahogy az én tündérem alszik.-nyalta meg a száját, miközben egy mosoly bujkált szája szélében.
-Perverz.-motyogtam, a szekrényemhez fordulva, hogy elővegyek magamnak valami ruhát, de Jungkook megelőzött.
-Vettem elő én neked. Persze ha nem jó, akkor cseréld ki nyugodtan.-állt fel az ágyról, és a gondosan odaterített ruhákat felém nyújtotta. Őszíntén túlságosan elvonta a figyelmem Jungkook, ezért nem is figyeltem másra.
Annyira imádom ezt a gondoskodó énjét!
-Köszönöm.-szorítottam mellkasomhoz a ruhákat mosolyogva.
Apró gesztus, mégis boldoggá tesz.
Gyorsan átöltöztem, és szerintem nem kell mondanom, hogy Kook minden egyes mozdulatomat figyelemmel kísérte.
-Mehetünk!-mondtam és a táskámért nyúltam, de Kook megelőzött.
-Ne hogy megeröltesd a kezedet, szükség lesz még rá.-kacsintott rám. A hátizsákomat feldobta a hátára, és kezeinket összekulcsolva indultunk le a lépcsőn.
A szüleim üzleti úton vannak még egy hétig. Nagyon hiányoznak, de hát Kook minden egyes éjszaka szinte nálam alszik...'alszik'
-Várj a táskád hol van Kookie?-ráncoltam a szemöldököm. Tegnap nem felhozta?
-Mint mondtam korán keltem baby.-rendezte le ennyivel.
Furcsának tűnt, de ráhagytam.
Az, hogy másik ruha volt rajta, mint tegnap nem volt furcsa nekem, hiszen temérdek ruhája van nálam.
Szinte a mi házunk az ő otthona is, és ez így van rendjén.
Beültünk az autójába:
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
