ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Gyanú💌

Jungkook

-Tessék?-szólaltunk fel szinte egyszerre. A többiek értetlenül, én pedig úgy, mint aki nem hisz a fülének.

-Kamerák vannak Jimin szobájában. Vagyis inkább voltak. Minden egyes napon unatkoztam így hát járkáltam a szobában és nézelődtem is. Eleinte nem vettem észre, de aztán megláttam a kamerát Jimin szobájában és fürdőszobájában is egyaránt. Kérdem én mióta lehetett ott? És hogyhogy én előbb vettem ezt észre mint történetesen a pasija aki 0-24ben vele van a szobájában? Nem volt olyan látható helyen de nem gondolom, hogy látássérült vagy. Hiszen még nálam is na meg Jiminnél is magasabb vagy, sokkal feltűnőbb. Tényleg nem vetted észre vagy csak nem akartad észrevenni? Te voltál az Jungkook? Te voltál? - mindenki engem bámult de egy szót sem tudtam szólni. Ledermedtem.-Nem kell válaszolni-folytatta-Leadtam a rendőrségnek, lesznek rajta ujjlenyomatok vagy csupán csak megtudjuk, hogy hol nézik élőben a történéseket. Na meg-hajolt kissé közelebb hozzám. Jimin ujjait markolásztam ilyedtemben.-Akkor megfogjuk tudni, hogy valóban mi történt a lábaddal mert én-mondta a többiekre nézve is-Nem bántottalak Jungkook. De te igen emlékszel?-nevetett fel keserűen.

-Megfizetsz. Megfizetsz mindenért.-suttogta mániákusan.

A többiek meredtek bámultak hol rám, hol pedig maguk elé.

Jimin a nyakláncát szorongatta idegességében amit még neki adtam.

Megkellett szólalnom, muszáj volt mondanom valamit.

-Te tényleg nem vagy normális Yoongi.-nevetettem fel szárazon. Farkasszemet néztem vele, a szám szavakat formált.-Nem tudom, hogy mit akarsz ezzel elérni de mond már el nekem légyszíves, hogy miért tennék a saját pasim szobájába kamerákat egyrészt ezt a részt nem is értem. Másrészt pedig egy kibaszott kést szúrsz a lábamba és még te gyanúsítgatsz engem? Mit képzelsz magadról ki vagy te Min Yoongi?-vettem erősen a levegőt majd elkezdtem "sírni", ami számomra egyértelműen kamu sírás volt.

Jimin mellkasára döntöttem a fejemet. Rázkódott a vállam de belül egyáltalán nem szomorúnak éreztem magamat inkább kétségbeesetnek.

Mit fogok most csinálni?

Nem kaphatnak el a rendőrök. Hazamegyek és megsemmisítem a felvételeket, de ha a gyanú rám terelődik akkor biztos elmegyek innen.

De előbb megfogom ölni Yoongit

Az már szent.

Nem szóltam többet, ahogyan Yoongi sem.

Nem néztem immáron a szemébe, nem tudtam és nem is akartam. De megakartam ölni nagyon.

Végigakartam nézni a fájdalmat az arcán, a halálfélelmet.

Fájdalmas utolsó hangjai akartam hallani és közben tudatni vele, hogy most márpedig meghal bizony.

A vérét akartam látni és a csontjaiba markolni míg ki nem lihegi az utolsókat.

És tudom, hogy akkor bánná: bánna mindent amit ellenem tett vagy kényszerült tenni.

Az ostoba kísérleteit, olyan szívesen letörölném azt a vigyort a képéről mondjuk egy üvegszilánkkal.

Gondolataim tengerében utaztam. A fejem továbbra is Jimin mellkasán pihent. Beszívtam a finom illatát és mivel képtelen voltam aludni nélküle a napokban, elnyelt az álom ami ebben a helyzetben abszurdnak is tünhetett volna de nekem van egy kurva nagy seb a lábamon így a vérveszteség is kivett az erőmből.