ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Dermedt levegő💌

Jimin

-Na milyen volt az ebéd?-kérdezte a derekamra simítva Jungkook, ami közben én kérése szerint az edényeket mostam el.

A víz egyenletes csobogása elnyomta szipogásomnak a hangját ami miatt eléggé hálás voltam.

A tegnapi nap...

A tegnapi nap szinte megölt belülről. Jungkook olyan szinten mérges volt rám, hogy azt elmondani sem tudom, szavakba önteni is nehéz lenne.

Fájt mindenem ott állva. Jungkook hátulról biztosított mert volt rá példa hogy nem tudtam megtartani magamat, és lábra állni, ami összecsuklott a próbálkozásra.

Kaptam enni, inni rendesen. Alig mozdult mellőlem azóta, de ha igen, akkor sem kellett volna aggódnia, hogy elszököm.

Megvert.

Erősen, és nem törődött kérésemmel, hogy hagyja abba. Felszakadt a szám, a szememen egy lila monokli volt.

Látszott a testem többi pontján is az, amit tett.

De azóta nem csinált velem semmit, én pedig megbújtam a szótlanságban pedig üvölteni tudtam volna.

Ezek után is elmondta nekem, hogy sajnálja amit tett, és, hogy szeret engem.

Nem hittem neki, de ezekből tapasztalva a dolgokat tudtam, hogy valami komoly probléma van az agyában.

Hogy mentális beteg. De kit vigasztalt volna meg ez?

A Yoongis dolgot elfelejtettem.

Ezért én hülye nem számítottam a jeges vízre ami megcsapott hátulról.

Ugyan is kopogtak az ajtón.

Jungkook egy csókot nyomott az arcomra.

Elzárta a vízet és leültetett az egyik székbe. Nem értettem, hogy miért, azt gondoltam valami ismerőse jött.

De Jungkook egyben egy magányos farkas is - mint tudtam már egy ideje. Olyan buta voltam, hogy elfelejtettem azt, hogy ki is lehet valószínüleg az ajtó tulsó felén.

Egy bilincs kattant a fehér krémmel bekent csuklómon. Az asztalhoz bilincselt, ilyet még nem csinált velem mióta itt vagyok.

Az ezüst szürke bilincs csilingelt mikor felemeltem azt, értetlenül vontam össze a szemöldökömet és arra szamítottam, hogy most megint bántani fog. Vagy arrra, hogy végérvényesen megöl engem. Csókjának a nyoma tűzként égett az arcomon.

Nem tudom, hogy letöröltem volne-e szívesebben vagy megérintettem volna a helyét.

Mert bizony voltak pillanatok mikor nem viselkedett szörnyetegként.

Olyan dolgokat mondogatott nekem csak mint régen, de az a varázs ami akkor történt velem már eltűnt a szívemből. Kimarta onnan azt mindet.

Jungkook feje eltűnt én pedig fellélegeztem, és körülbelül addig is tartott a nyugalmam.

Mert én nem voltam kész arra, ami ez után jött.

Az ajtó csikorogva kinyílt.

-Halló? Jimin?-kihagyott egy ütemet a szívem hangját meghallva. Ezek szerint Jungkook elbújt valahová..

A játék pedig kezdetét vette

Nem akarom, hogy bajaessen Yoonginak. Annyira nem akarom!

Ezért gondolkodás nélkül kiabáltam neki.

-Yoongi tűnj el innen! Bántani fog! Itt van Jungkook!-kiáltottam neki torkom szakadtából.