ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Holtpont💌

Jungkook

A saját két szememmel néztem végig azt, hogy az a seggfej az én Jiminemmel smárol.

Hogy merészel a tulajdonomhoz érni!

Megkellett volna ölnöm ott és akkor de ami késik nem múlik.

Alvást színleltem, míg motoszkálást nem hallottam. A padló megnyikordult alattuk.

Mindenki aludt, én pedig dühös szemekkel meredtem a sötétbe.

A megfelelő pillanatra vártam, hogy megölhessem azt a senkit. Azt a szarházit aki elakarja tőlem venni Jimint. Aki azt hiszi, hogy elveheti, de akkor emlékeztetek mégegyszer mindenkit arra, hogy ez nemfog megtörténni.

Mit kellene tennem?

Felégetni az egész lakást kimentve csak Jimint? Vagy egyesével felkellene vágnom a torkát mindenkinek?

Zsebkésemet csattogtattam a koromsötét szobában.

Végignéztem az elterült testeken.

Biztosítás kell arra, hogy nem szarozom?

De nem. Nem veletek fogok kezdeni.

Egy kis idő elteltével hangtalnul fellopództam Jimin szobájába,ahol megláttam őket együtt aludni!

Milyen édesek-sötéten elmosolyodtam és közelebb lépkedtem az alvó párhoz.

Jó érzést volt megízlelni az én kicsim ajkait?

Élvezted?

Mert ezt garantáltan csak én fogom élvezni.

Mivel Jimin szinte Yoongin feküdt támadt egy ötletem.

Óvatosan a karjaim közé vettem az alvó szerelmemet és levittem őt a nappaliba a többiekhez.

Szerencsére nem ébredt fel, ami csak egyre jobban biztosított arról, hogy Jimin igenis biztonságban érzi magát mellettem és jobban szeret bárminél.

Egy puszit nyomtam a szájára és egy kis ideig elidőzött rajta az ajkam, hiszen nem akartam, hogy egyáltalán érezze Yoongi undorító ajkait övéin.

Majd ezek után következhetett a terv.

Visszaosontam Yoongihoz és megálltam Jimin ágya mellé.

-Még nem öllek meg te kis szarházi. Annál sokkal viccesebb lesz.

Előhúztam a zsebkésemet újból és erőt vettem magamon majd végighúztam azt a combomon.

A rubintvörös vér egyből elkezdett folyni belőle de nem ezzel foglalkoztam.

Csak a tervemre tudtam gondolni, miközben egyre több vágást ejtettem magamon.

A kést Yoongi zsebébe rejtettem, majd bekapcsoltam az éjjeliszekrényen elhelyezett ébresztőt, amire egyből felkelt.

-Hol van Jimin?-szólalt meg hangosan.

Csupán azért nem lettem dühösebb mert tudtam, hogy ezek után hozzá sem fog szólni Jimin.

Nem aludt vissza, amit elkönyveltem egy sikerélménynek és combomat fogva leiszkoltam a lépcsőn.

Kurvára fájt de nem ez izgatott.

Erősen beletéptem a hajamba és összekócoltam.

A ruháimon a vágásnyomok egész láthatóak voltak így nem kellett azzal bajlódnom.