Lehorzsolódott térdek.
A fiú úgy futott ahogyan csak tudott.
Az elmúlt egy évben csak ezt a pillanatot várta: a szökését. Hiszen tudta, hogy hamarosan irány az igazi, érdes és kegyetlen börtön.
De megtörték ott.
Gyógyszereket kapott, igen. Orvosi kezeléseket. De az olyan bűnözőkkel mint ő nem bántak kesztyűs kézzel. Meghurcoltnak érezte magát, megalázottnak.
Oroszlánként ment oda, de egy kis nyuszivá változott.
Lefogyott, gyengébb lett.
Nem voltak immáron gyilkos gondolatai. Gyenge lett lelkileg is. De annyi lélekjelenléte még volt, hogy elfusson egy kiszámíthatatlan pillanatban az éj leple alatt.
Nem tudta, hogy hová rohan. Csak elakart tűnni arról a brozalmas helyről.
Ahol sokkolóval támadtak rá. Néha nem hagyták aludni, enni is alig kapott. A vízért is úgy kellett könyörögnie.
Megalázták. Jeges vízzel fürdették.
Minden féle erőszakot alkalmaztak rajta. Megtörték ez alatt az egy év alatt. Megváltozott, már senki sem félt tőle. De ő mindentől megrezdült.
Kigyógyult a betegségéből ami enyhe skizofrénia volt, természetesen a gyógyszerek segítségével.
De egy másik betegsége keletkezett neki.
Az biztos.
Nem volt már személyiség zavara sem, de az öngyilkossági hajlamai nőttek az évek alatt. Minden egyes nap elismételték neki, hogy mit tett. Pontosan tudta, de szembefordulva vele bűntudatot érzet. Először az életében.
Amit persze sosem tud eléggé visszaadni neki az élet.
De az ott élők megpróbálkoztak vele.
Úgy rángatták és ütötték mint egy babát.
Eltörték a csontjait, ha nem engedelmeskedett.
Megtiporták a büszkeségét és az önbecsülését. Közben arra is rájött, hogy veszélyes játékai mögött ő nem számíthatott senkire az ég világon.
Nem volt egy név, nem volt egy hely ahová futni tudott volna, menekülni.
Ebben az elkeseredett és beteg világában minden ember a halálát kívánta neki. Amit megértett.
Öngyilkos akart lenni. Azt gondolta, hogy ő már nem bírja ezt a sok fájdalmat.
Nagyon sokat szaladt mezítlábon. Tüskék és eldobott üvegek szilánkjai fúródtak puha bőrébe. De nem érdekelte csak menekült.
Addig, amíg a sötét intézet fényei már nem világították be az útját.
Egy erdélyi ösvényen szaladt át. Az ágak megkarcolták őt minden felől.
De nem állt meg.
Csak addig futott amíg a lábai bírták, de hamarosan feladták a szolgálatot.
Elesett.
De tudta, hogy nem maradhat majd útban, azonnal keresni fogják, sőt már biztos, hogy keresik.
A bilincset sikerült letörnie magáról.
Egy kis odúba kuporodott. A fa eltakarta őt teljesen.
Nem gondolkodva, egyszerűen elaludt, és remélte, hogy nem talál majd rá senki.
Nem mintha megérdemelné, hogy ezek után bárki is rátaláljon-gondolta. Komolyan nagyon elfáradt és megterhelt is volt.
YOU ARE READING
ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs
Fanfiction𝔹 𝔼 𝔽 𝔼 𝕁 𝔼 ℤ 𝔼 𝕋 𝕋 2.𝚎́𝚟𝚊𝚍 '𝙲𝚘𝚖𝚎 𝚋𝚊𝚌𝚔 𝚑𝚘𝚖𝚎' 𝙼𝚎́𝚐 𝚗𝚎𝚖 𝚎𝚕𝚎́𝚛𝚑𝚎𝚝ő -𝕁𝕚𝕜𝕠𝕠𝕜- 𝕋𝕠𝕡:𝕁𝕦𝕟𝕘𝕜𝕠𝕠𝕜 𝔹𝕠𝕥𝕥𝕠𝕞: 𝕁𝕚𝕞𝕚𝕟 ᵃ ʰᵒᵘˢᵉ ᵐᵃᵈᵉ ᵒᶠ ᶜᵃʳᵈˢ ᵃⁿᵈ ᵘˢ ⁱⁿˢⁱᵈᵉ ᵉᵛᵉⁿ ᵗʰᵒᵘᵍʰᵗ ᵗʰᵉ ᵉⁿᵈ ⁱˢ ᵛⁱˢⁱᵇˡᵉ ᵉᵛᵉⁿ ⁱᶠ ⁱᵗ ⁱˢ...
