ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Veszély vagy romantika?💌

Jimin

-Nyomulós?-kérdeztem vissza, bár teljesen jogos volt az, amit Jungkook mondott.

Vissza is nézett rám, kérdésem végett egy pillanat erejéig, majd újból az útnak szentelte minden figyelmét.

Izgatottságomat próbáltam palástolni, de az igazat megvallva, szinte biztos, hogy mosoly és elégedettség ült ki az arcomra miközben mentünk.

-Ha még az is volt az elején..szerinted nem totálisan egyértelmű az neki, hogy járunk?-Jungkook arcát bámultam, a szemét amit az útra szegezett, az éjfekete haját ami minden egyes pillanatban arra ösztönöz, hogy beletúrjak.

Lejjebb csúszott a tekintetem.

-Ha csak a puszta látványomtól is elélvezel angyalom, akkor hamar véget fog érni az este számodra.-nyomatékosítás képpen az erektől kidagadt keze lecsúszott combomra, mit megszorított.

Megborzongtam érintésére, de nem szóltam egy szót sem.

Nem sok idő elteltével el is vette kacsóját lábamról, ami legbelül elégedetlenséggel töltött el, de le kell nyugtatnom magamat,hiszen elöttünk az egész éjszaka.

-Szóval.-köszörülte meg a torkát, úgy, mint aki valami fontosat készül mondani.-Ha az Yoongi gyerek mégegyszer hozzád ér, vagy akárcsak egy másodperccel is tovább bámul, levágom a tökét és megetetem vele.

Elkezdtem nevetni.

Komolyan kitört belőlem a nevetés.

Észre sem vettem azt, hogy megálltunk. Jungkook biztonsági övének kicsatolása közben keletkezett hang zökkentett ki a nevetésből.

Komoly arcából ítélve, ő kicsit sem fogta fel viccesnek a helyzetet.

Lehangoltabban szálltam ki a kocsiból, mint ahogyan beszálltam.

Hogy tudja ez a dolog ennyire elvenni a kedvét?

Ígyhát arra a döntésre jutottam, hogy valahogy megpróbálom rendbe hozni a hangulatunkat, és elosztlatni a levegőben lévő feszültséget.

-Jungkookie!- hirtelen felugrottam hátára. Lábaimat szorosra fontam derekán, karjaimmal pedig a nyakába csimpazkodtam.

Puszikkal borítottam be az arcát, míg szája széle mosolyra nem húzódott.

Egész késő volt már, így sok mindent nem láttam a helyből,csak azt, amit az utca megvilágított.

Egy hatalmas nagy épület elött álltunk meg. Az út elötte közepesen forgalmas volt.

Jungkook immáron karjaiban hoz, és nem én csimpaszkodom belé.

Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok grr

Felnevettem a gondolaton.

Csend vett körbe minket, egészen addig, amíg be nem szálltunk a liftbe.

Jungkook letett a földre, majd megtámaszkodott mellettem, miután megnyomta a megfelelő gombokat.

Egyáltalán nem figyeltem arra, hogy hányadik emelet, vagy ilyesmi, csak Jungkook arcát kémleltem.

Minden kétségem tova szállt felőle. Hiszen az egyetlen egy dolog amit nem ismertem, az a lakása volt. De hamarosan láthatom.

Nem akarom, hogy ideges legyen bárki miatt is vagy  féltékeny legyen mások miatt.

Én csak őt szeretem. Ő az egyetlen szerelmem.

Ezek a gondolatok futottak át rajtam, miközben arcát néztem.