ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Tönkrement emlékek💌

Jimin

-Rendben Mr.Park nincsen semmilyen komolyabb baja leszámítva azt, hogy erőszak nyomait-

-Tudom.-szakítottam félbe heves lélegzettel a doctort, akitől elfogadtam közben a fájdalomcsillapítót és egy kenőcsöt is.

-Biztos benne, hogy ne kenje be az egyik nővér magának?

-Igem!-vágtam rá egy kicsit elpirulva mert valljuk be ki ne érezné magát kellemetlenül ha valaki látná a te-

Pontosan.Senki.

A szememre egy jeges zacskót adtak, amit még mindig ott tartottam. A testem többi része rendben volt. Kiéve ahol megerőszakolt..

Valljuk be az ánuszom vérzett és nem is kicsit. Ha egy kenőccsel megúszom akkor még szerencsésnek mondhatom magamat.

De a szívem viszont darabokban volt.

Egyrészt Jungkook miatt. Sosem gondoltam volna, hogy ez megtörténhet velünk. De megtörtént én pedig már nem tudom összekaparni a szívem szilánkos darabjait.

Azt hittem a sors rakott minket össze. Azt hittem a mi kapcsolatunk egy ragyogó csillagá tudja kinőni magát.De persze nem ez történt.

Szerettem őt, annyira szerettem őt.

És képtelen voltam azt mondani, hogy kész vége mindennek kettőnk között mert azok az édes emlékek mindig megmaradnak.

De ugyan már keserű szájízt formálnak a gyilkosságokkal együtt amiket elkövetett.

Nem tudom mi lesz a sorsa de remélem meggyógyul.

Mert egy kibaszott elmebeteggé vált.

Ezek mellett pedig azonnal Yoongira gondoltam.

Lassan, de felálltam és elindultam a folyosón. Minden kórterembe be-be néztem de nem láttam őt egyikbe sem.

Még egy nővért is megkérdeztem ezzel kapcsolatban de ő sem tudott segíteni rajtam.

Egyre frusztráltabb lettem de végül megláttam Taehyungot. A kék hajáról nem volt nehéz őt megismerni vagy észrevenni.

Éppen egy csinos lány társaságát élvezte de én félbeszakítottam ezt a csevegést.

-Hol van Yoongi?-ziláltam hangosabban a kelleténél. Izzadt tincseim a homlokomra tapadtak, még igazán megviselt a járás kissé.

Tudtam rendesen csak elfárádtam. Na meg az idegesség ilyen formában jött ki rajtam azt hiszem.

Tae rámkapta a tekintetét de nem válaszolt.

-Hol van Yoongi?-ismételtem meg. A lány Tae mellett megrezzent és egy "találkozunk késöbb-el" elment.

Taehyung elszakította a tekintetét rólam.

-Hol van? Hol van Yoongi?!-csattantam fel kétségbeesetten a keze után nyúlva.

Hatásszünet. Majd szavak amik azóta a fülemben csengenek.

-Meghalt, Jimin. Yoongi meghalt.-a karom lehullott a karjáról. Egy pillanat alatt könnyesedtek be a szemeim.

-M-mi?

-Túl későn került a mentősökhöz. Mellkason lőtték. Egy elég szerencsétlen helyen találták el. Már nem lélegzett mikor odaértünk.-Taehyung egyszerűen próbálta elmondani nekem, de meg-meg hanyatlott a hangja közben.

Összeroskadtam.

Yoongi meghalt..

Istenem én ezt nem hiszem el...