ʜᴏᴜsᴇ ᴏғ ᴄᴀʀᴅs

💌Szerelmünk mérgező volt💌

Jungkook

Csupán egy kevés fény szűrődött be a barna fából készült gardróbszekrénybe.

Amibe bújtam, hogy ne tudja meg senki, hogy itt vagyok.

A szívem a torkomban dobogott, mikor meghallottam a kopogást. Hát még mikor megtudtam, hogy az ajtó túloldalán, csupán pár méterre nem más áll mint Taehyung...

Azt hittem Jimin feldob majd a rendőröknek. De nem így lett.

És fogalmam sem volt róla, hogy mit mondhatnék hálaként.

Az előző jelenet újra meg újra lejátszódott bennem.

Elfeledve azt a dolgot amit akartam tenni.

Elfeledve a tervemet, hogy megölöm magamat....

Jimin... istenem Jimin miért segítesz?

Hiszen annyira nagyon nem érdemlem meg..

Bújtat engem, de tudom, hogy nincs helyem itt és elkel mennem.

De valóban és biztosan eltudnék menni még egyszer?

Elszakadni újra attól az embertől aki a világot jelenti nekem?

Az egyetlen szerelmem, az egyetlen családom.

Egyszerűen túl fontos volt nekem ahhoz, hogy akár esélyt is adjak rá, hogy elmenjen.

Beteg elmém kalitkába zárta gyenge szívét, ami megvolt zavarodva és nem tudta mi legyen.

Én pedig nem figyeltem rá, önző módon dédelgettem magamban azt az érzést, hogy ő most csak az enyém lesz.

Felégettem egy családi házat, srácokat öltem meg a giminkből, pedig nem is ismertem őket. Megöltem Yoongit...

Megöltem valakit aki Jiminnek fontos volt, hogy tudna ezek után esélyt adni?

Hányingerem van magamtól, de Jimin olyan nekem mint egy édes gyümölcs.

Képtelen vagyok neki ellenállni, félrevezet a halál útjából ami csak úgy von magához. Átölel mikor nekem kezeimhez vér tapad.

Nem, sosem tudnék ezzel a tudattal élni.

Beszélgetés szűrődött be Tae és Jimin között. Ugyan nem kaphattak el, hiszen nem akarok börtönbe kerülni.

Nem és nem.

Nekem gyorsabb módszer kell a bűneimre, egy olyan világban ahol nem kell tartanom majd a következményektől.

Jimint is megszabadítanám ettől, tőlem.

-Sziaa Taee!-Jimin szinte már nőis hangja hallatszott kintről. 

Az ajtó becsukódott ami azt jelentette, hogy Taehyung elment.

Elég hamar. Gondolom Jimin hazudott neki valamit...

Hatalmas kő esett le a szívemről.

El sem hittem, hogy mindezek után Jimin megteszi ezt értem, habár mindig tudtam, hogy a szíve a helyén van. Talán túlságosan is. Túl jó ember hozzám. Hogy mondhatnám ezek után azt, hogy csak fussunk el messzire a problémáink elől? Mik csak árnyékot vetnek a múltban kimondott hazugságaimra.

Mi számít hazugságnak?

Nem mozdultam, megvártam míg Jimin kinyitja nekem a szekrényajtót, és őszintén azt sem bántam volna ha hátralevő életemben itt maradok, ezt sem érdemlem meg.