Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

6.fejezet - Sárvérű

A következő napokban Harry és én rengeteg energiát áldoztunk rá, hogy messze elkerüljük Gilderoy Lockhartot. Arra viszont már nem futotta, hogy Colin Creeveyt is lerázzuk, márpedig a fiú minden jel szerint kívülről megtanulta az órarendünket.
Ron varázspálcája változatlanul súlyos működési zavarokkal küszködött. Péntek délelőtt például kiröppent Ron kezéből, és épp a szeme közt találta el szegény Flitwick professzort, aki ezután jó pár napig egy lüktető zöld dudorral a homlokán járkált.
Arra készültünk, hogy szombat délelőtt meglátogatjuk Hagridot. Arra egyikük sem számított, hogy Harryt már órákkal a tervezett ébresztő előtt felveri édes álmából a hatodéves Oliver Wood, a Griffendél kviddicscsapatának kapitánya.
Reggel kimentünk a klubhelységbe, ahol Ron már várt minket.
- Hol van Harry? - érdeklődtem.
- Oliver hajnalban elrángatta kvidiccsezni. Gyertek, menjünk nézzük meg őket.
Harryék olyan sokáig rostokoltak az öltözőben, hogy időközben felkelt a Nap, és a köd nagy része is felszállt.
- Befejeztétek végre? - kiáltott le bosszankodva Ron.
- Még el se kezdtük - legyintett Harry - Wood új taktikát tanított nekünk.
Harry felült a seprűjére, és elrúgta magát a földtől. Fred, George meg ő teljes gőzzel száguldottak körbe-körbe a stadion fölött.
A legfelső sorok egyikében ott ült Colin. Szinte másodpercenként készítette a fényképeket, s a kattanások felerősítve visszhangoztak az üres stadionban.
- Ajjaj - motyogta Ron.
Zöld taláros, seprűvel felszerelkezett alakok masíroztak be a pályára.
Wood zuhanórepülésben megcélozta a betolakodókat. Harry, Fred és George követték.
- Nézzük meg, mi lesz ebből - mondtam és sietős léptekkel indultunk a két csapathoz.
- Mi van? - fordult Harryhez Ron, mikor odaértünk - Miért nem játszotok? És ez mit keres itt?
Dracora és annak mardekáros zöld talárjára nézett.
A kelleténél, talán kicsit erősebben böktem meg, hogy fogja be, mert Ron halkan felnyögött.
- Én vagyok a Mardekár új fogója - hencegett Draco - Épp az új seprűket nézegettük, amiket apám vett a csapatnak.
- Tényleg fogó vagy? - érdeklődtem - Az szuper!
A hét szuperseprű láttán Ronnak tátva maradt a szája.
- Jó cucc, mi? - folytatta a szőke - De talán a Griffendélnek is sikerül pénzt szereznie új seprűkre. Írjatok ki árverést a Jólsep-RS-etekre. A múzeumok versengeni fognak értük.
A mardekárosok a hasukat fogták a nevetéstől.
- A Griffendélnél viszont senki sincs, aki lefizette a csapatot, hogy játszhasson - vágott vissza Hermione - Mi a jó játékosokat válogatjuk be.
Draco arca megrándult.
- Téged senki nem kérdezett, pimasz kis sárvérű - sziszegte.
Flintnek a szőke elé kellett ugrania, hogy megvédje őt Fredtől és George-tól, Alicia felháborodva kiabálta, hogy Draco "hogy merészel ilyet mondani", Ron pedig előrántotta varázspálcáját.
- Ezért megfizetsz! - mondta, Flint hóna alatt Dracora arcára szegezve pálcáját.
Jókora durranás robajlott végig a stadionon, majd zöld sugárnyaláb tört elő a pálca Ronhoz közelebb eső végéből. Az átok gyomron találta a fiút, és ledöntötte a lábáról.
- Ron! Ron! - sikoltozott Hermione - Nem esett bajod?
Ron kinyitotta a száját, de beszéd helyett hatalmasat böfögött, és egy maroknyi meztelen csiga potyogott az ölébe.
A mardekárosok betegre nevették magukat. Flint kétrét görnyedt, és új seprűje nyelében kellett megkapaszkodnia, hogy el ne essen. Draco négykézláb állt, és öklével a gyepet püfölte. Mi Ron köré gyűltünk, aki még mindig jókora, nyálkás csigákat böfögött föl. Egyiküknek sem akaródzott hozzáérni a fiúhoz.
- Hagrid házába vigyük, az van közelebb - javasolta Harry. Hermione bólintott; kétfelől a hóna alá nyúlva talpra állították Ront, és elindultak vele a kijárat felé.

Draco:
- Ha nincs itt a fogónk, edzést sem érdemes tartani - sóhajtott Wood, és a többiekkel együtt lement a pályáról.
Vigyorogva néztük, ahogy elkullognak.
- Na, mi van Potter? - szólt Flint - Ennyire letaglózott a Nimbusz Kétezeregyesek látványa?
- Nem, csak...
- Elvitte a golymók a nyelved? - gúnyolódott Flint - Tűnés a pályáról!
Cami vetett ránk egy szúrós pillantást, és a bátyja után rohant.
- Minek barátkozol te ezzel a lánnyal? - fordult felém Flint - Ki fog használni. Ráadásul griffendéles is. Na, mindegy... Seprűre mindenki!
Fárasztó volt a sok gyakorlás, de sok esély volt rá, hogy legyőzzük a többieket.
Edzés közben a Camillával való barátságomra gondoltam. Eldöntöttem, hogy csak akkor szakítom meg vele a baráti kapcsolatot, ha ő is azt akarja.