Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

8.fejezet - Százfűlé-főzet

- Mi folyik itt? Mi ez a csődület?
Argus Frics, aki bizonyára Draco kiabálására figyelt fel, pillanatok alatt a folyosón termett, s most dühösen furakodott előre a diákok között. Mikor meglátta Mrs. Norrist, megtántorodott, és arcára szorította mindkét kezét.
- A macskám! A macskám! - visongott - Mit csináltatok Mrs Norrisszal?
Villogó tekintete Harryre tévedt.
- Te! - hörögte - Te voltál! Meggyilkoltad a macskámat! Megöllek! Szét...
- Argus!
Dumbledore érkezett a helyszínre, nyomában néhány másik tanárral. Sebes léptekkel elhaladt mellettünk, és habozás nélkül leakasztotta a macskát a fáklyatartó kosárról.
- Jöjjön velem, Argus - fordult Fricshez - A két Potter, Weasley és Granger kisasszony szintúgy.
Lockhart nyomban jelentkezett.
- Az én szobám van a legközelebb, igazgató úr. Itt van egy emelettel feljebb. Ha gondolja, parancsoljon...
- Köszönöm, Gilderoy - bólintott Dumbledore.
A néma tömeg utat nyitott. Lockhart fontoskodva loholt Dumbledore nyomában. A sort Piton és McGalagony zárta.
Mikor beléptünk Lockhart sötét szobájába, a falakon nagy mozgolódás támadt: Lockhart képmásai (akik mind hajcsavaróban voltak) sietve elbújtak a képkeretek mögött. Az igazi Lockhart gyertyát gyújtott, majd utat engedett Dumbledore-nak, aki letette Mrs Norrist az asztalra, és hozzálátott, hogy tüzetesebben megvizsgálja. Mi leültünk a gyertyák fénykörén kívülre, és vártuk a fejleményeket.
Dumbledore egészen közel hajolt Mrs Norrishoz; hosszú, horgas orra alig egy-két centiméternyire volt a macska bundájától. Ujjával finoman tapogatta és bökdöste az állatot, s közben homlokát ráncolta félhold alakú szemüvege fölött. McGalagony professzor is az asztal fölé hajolt; összeszűkült szemmel figyelte a vizsgálatot. Piton egy lépéssel távolabb állt. Lockhart Dumbledore körül legyeskedett, és az ötleteivel bombázta a professzort.
- Biztos, hogy átokkal ölték meg... valószínűleg a Transz-mogrifiai Tortúrával. Magam is rengetegszer használtam... nagy kár, hogy nem voltam ott, mert tudok egy kitűnő ellenátkot, ami megmenthette volna...
Lockhart kommentárjaiba újra meg újra belevegyült Frics mekegő, panaszos zokogása. A gondnok leroskadt egy székre, s kezébe temette az arcát, hogy ne kelljen látnia az élettelen macskát.
Az igazgató most titokzatos szavakat motyogott, és varázspálcájával újra meg újra megérintette Mrs Norrist. Mindhiába: a macska továbbra is úgy festett, mintha kitömték volna.
- Hasonló merényletek sorának voltam tanúja annak idején Ouagadogou-ban - cseverészett Lockhart - A történetet részletesen leírtam az önéletrajzomban. Persze miután elláttam a város lakóit amulettekkel, többé egyetlen támadás sem történt...
A falakon sorakozó fotók lelkes bólogatással kísérték élő eredetijük szavait.
Dumbledore végül felegyenesedett.
- A macska nem pusztult el, Argus - szólt halkan. Lockhart nyomban abbahagyta az általa megelőzött gyilkosságok összeszámlálását.
- Nem pusztult el? - köhögte Frics, és ujjai között Mrs Norrisra pislogott - De hát akkor miért hideg és merev?
- Mert kővé dermesztették - felelte Dumbledore ("Hát persze! Mindjárt gondoltam" - kotyogott bele Lockhart) - De hogy miként, azt nem tudom...
- Kérdezze meg őt! - acsargott Frics, és Harry felé fordította eltorzult, könnyben ázó arcát.
- Ez nem lehet egy másodéves műve - rázta a fejét Dumbledore - Aki ezt tette, jártas a fekete mágiában...
- De ő tette, ő tette! - fröcsögte Frics lilára vált arccal - Hiszen ön is látta, mit írt ki a falra! Megtalálta... az irodámban... Tudja, hogy... hogy én...
A gondnok arca vadul remegett.
- Tudja, hogy kvibli vagyok! - bökte ki végül.
- Egy ujjal se nyúltam Mrs Norrishoz! - csattant fel Harry - És nem is tudom, mi az, hogy kvibli.
- Hazudik! - recsegte Frics - Látta a villámvarázsos levelemet.
- Ha megengedi, igazgató úr... - szólalt meg Piton - Meglehet, hogy Potter és barátai tényleg véletlenül kerültek oda.
Piton ezt a mondatot finom mosollyal mondta, mintha maga se hinné el, amit állít.
Hát még mi. Úgy meredtünk Pitonra, mintha most láttuk volna először.
- Mindazonáltal van itt egy sor gyanús körülmény. Mit kerestek egyáltalán a második emeleten? Miért nem az ünnepi vacsorán voltak?
Egymás szavába vágva magyarázkodtunk.
- ...kimúlásnapi parti...
- sok száz kísértet látott minket...
- ők igazolják, hogy ott voltunk...
- De azután miért nem mentetek át az ünnepségre? - kérdezte Piton, s fekete szeme megvillant a gyertyafényben - Miért a második emeletre mentetek?
Harryre néztünk.
- Mert... mert... - hebegte Harry - Mert fáradtak voltunk, és le akartunk feküdni - rögtönözte végül.
- Vacsora nélkül? - vágta rá a logikus kérdést Piton, és diadalmas mosoly terült szét sovány arcán - Nem hinném, hogy a kísértetek emberi fogyasztásra alkalmas ételeket is felszolgálnak a partijaikon.
- Nem voltunk éhesek - jelentette ki Ron hangosan... talán hogy elnyomja gyomra árulkodó korgását.
Piton szája még szélesebbre húzódott.
- Az a benyomásom, igazgató úr, hogy Potter nem teljesen őszinte. Esetleg célszerű lenne megfosztani őt bizonyos kedvezményektől, amíg részletes vallomást nem tesz. Személy szerint azt javaslom, hogy meghatározatlan időre vegyük ki őt a Griffendél kviddicscsapatából.
- Ugyan már, Perselus! - méltatlankodott McGalagony - Mi értelme volna annak, hogy ne engedjük kviddicsezni? Ezt a macskát nem egy seprűnyéllel vágták fejbe! Semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy Potter bármi rosszat csinált.
Dumbledore kutató pillantással nézett Harryre.
- A fiút mindaddig ártatlannak tekintjük, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - jelentette ki végül a professzor.
Piton dühös arcot vágott. Frics nemkülönben.
- Kővé dermesztették a macskámat! - rikácsolta dülledő szemmel - Ezért valakinek bűnhődnie kell!
- Meggyógyítjuk a macskát, Argus - felelte türelmesen Dumbledore - Bimba professzornak nemrég sikerült kikeltetnie néhány mandragórát. Amint megnőnek, elkészítjük belőlük a bájitalt, amitől Mrs. Norris magához tér.
- Majd én megfőzöm - ajánlkozott Lockhart - Csukott szemmel is el tudom készíteni a mandragórás gyógyszirupot, már vagy százszor csináltam.
- Már megbocsásson - szólt közbe hűvösen Piton -, de ebben az iskolában tudtommal én vagyok a bájitalok felelőse.
Kínos csend következett.
- Ti elmehettek - fordult Dumbledore hozzánk. Futólépésben távoztunk. Egy emelettel feljebb érve bementünk egy üres osztályterembe, és magunkra csuktuk az ajtót.
- Szerintetek beszélnem kellett volna nekik a hangról?
- Nem - felelte habozás nélkül Ron - Ha valaki olyan hangokat hall, amit senki más, az még a varázslók világában sem számít jó jelnek.
Harry barátja arcát fürkészte.
- De te hiszel nekem, ugye? - kérdezte.
- Hát persze! - felelte gyorsan Ron - De el kell ismerned, hogy a dolog elég furcsa...
- Az egész ügy elég furcsa és zavaros - csóválta a fejét Harry - Egyáltalán mit jelent az a felirat a falon? Mi az, hogy "feltárult a Titkok Kamrája"?
- Nekem valahogy ismerősen cseng - ráncolta a homlokát Ron. - Ha jól emlékszem, valaki egyszer mesélt nekem egy titkos helyiségről, ami itt van valahol a Roxfortban... Talán Bill...
- És mi a fene az, hogy kvibli? - kérdezte Harry. Ron kuncogni kezdett.
- Hát... igazából nem vicces a dolog... de mivel Fricsről van szó... Szóval kviblinek az olyan embert hívják, aki varázslócsaládban született, mégsincs benne mágia. A kvibli nagyjából a mugli származású varázsló ellentéte. Kvibliből nagyon kevés van, de ha Frics a VillámVarázsból tanulja a mágiát, akkor elég valószínű, hogy tényleg az. Ez sok mindent megmagyaráz, például hogy miért utálja annyira a diákokat.
Valahol 12-t ütött egy óra.
- Éjfél van - állapította meg Harry - Szerintem feküdjünk le, mielőtt Piton megint megpróbál belénk kötni valamiért.