Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

12.fejezet - Büntetés

Órákig vártam a klubhelységben, de két barátom, csak nem akart jönni. Végül Harry, Neville és Hermione rémülten, fáradtan és csalódottan mászott be a portrélyukon.
- Te jó ég! Úgy aggódtam értetek. Hol voltatok?
- Ezt én is kérdezhetném tőled - mondta Harry.
- Visszamentem a láthatatlanná tévő köpenyért.
- Jól tetted. Minket elkaptak - mondta Hermione.
- És McGalagony fejenként 50 pontot levont tőlünk - szipogta Neville.
- Neee. Képes volt a saját házától százötven darab pontot levonni? - tátottam el a számat.
- Igen.
- Nem akarok holnap emberek közé menni - motyogta Hermione - Mindenki utálni fog minket, amiért olyan sok pontot vesztettünk.
- Nem lesz semmi baj - próbáltam vigasztalni, de tudtam, hogy a kijelentésem nem lesz teljesen igaz.

A diákok, akik másnap elmentek a pontverseny állását jelző hatalmas homokórák előtt, eleinte azt hitték, valami tévedés történt. Hogyan lehet egyik napról a másikra százötvennel kevesebb pontjuk?
Azután lassan terjedni kezdett a hír: Harry Potter, a híres Harry Potter, a két kviddicsmeccs hőse tehet róla, hogy elveszítették azt a rengeteg pontot - ő és még két taknyos kis elsős.
Harry, aki addig az iskola egyik sztárja volt, most egy csapásra az első számú közellenség lett. Még a hugrabugos és hollóhátos diákok is haragudtak rá, hiszen ők is örültek volna, ha végre egyszer nem a Mardekár nyeri meg a házkupát. Amerre járt, a mindenki ujjal mutogatott rá, és a füle hallatára szidalmazták. A mardekárosok viszont mindig tapssal és üdvrivalgással köszöntötték:
- Kösz, Potter, ezt nem felejtjük el neked!
Csak mi maradtunk hűségesek hozzá.
- Néhány hét és elfelejtik - mondta Ron - Fred és George is rengeteg pontot veszítettek a háznak, mégis mindenki szereti őket.
- De ők soha nem vesztettek egyszerre százötven darab pontot - morogta keserűen Harry.
- Hát... nem - ismerte be Ron.
Ami megtörtént, megtörtént, de Harry mindenesetre elhatározta, hogy többé nem avatkozik olyan dologba, amihez semmi köze.
Hermione és Neville is megszenvedték a dolgot. Őket kevesebben ismerték, így nem érte őket annyi megaláztatás, mint Harryt, de velük sem állt szóba senki. Az órákon Hermione már nem akart a figyelem középpontjába kerülni, leszegett fejjel, csendben dolgozott.
Ezek után Harry most már láthatóan örült a vizsgák közeledtének. Szinte minden nap éjszakába nyúlóan dolgoztunk - magoltuk a bonyolult bájitalrecepteket, átkokat, varázsigéket tanultunk, igyekeztük megjegyezni a varázslástörténelem fontosabb felfedezéseinek évszámait.
Harry egyik nap lélekszakadva rohant be a könyvtárba, ahol Hermione épp az asztronómia tételeket kérdezte ki Rontól, én meg zenét hallgatva tanultam a bájitalrecepteket.
Gyorsan beszámolt a történtekről: Piton elvileg meg tudta törni Mógust.
- Szóval sikerült neki - állapította meg Ron - Ha kiszedte Mógusból a feketemágia-ellenes varázslat ellenszerét...
- Akkor is ott van még Bolyhoska - vágott a szavába Hermione.
- Lehet, hogy vele Hagrid segítsége nélkül is elboldogul - ráncolta a homlokát Ron, és a polcokon sorakozó kötetekre pillantott - Biztosan van itt olyan könyv, amelyikben benne van, hogy hogyan kell elbánni egy háromfejű kutyával. Mit csináljunk, Harry?
Ron szemében, akárcsak az enyémben kalandvágy csillant. Harry válaszolni akart, de Hermione megelőzte.
- Szólunk Dumbledore-nak! Már réges-rég ezt kellett volna tennünk. Ha megint a elkezdünk nyomozni, biztos, hogy búcsút mondhatunk az iskolának.
- De hát nincsenek bizonyítékaink! - tárta szét a karját Harry - Mógus beijedt, ő nem fog igazolni minket. Pitonnak csak annyit kell mondania, hogy nem tudja, hogyan került be a troll az iskolába, és hogy nem járt Halloweenkor a harmadikon. Szerintetek kinek fognak hinni, neki vagy nekünk? Mindenki tudja, hogy utáljuk Pitont. Dumbledore azt fogja gondolni, hogy csak be akarjuk feketíteni. Frics akkor se segítene nekünk, ha az élete múlna rajta, hiszen jóban van Pitonnal, és minél több diákot dobnak ki a Roxfortból, neki annál jobb.
- És azt se felejtsétek el, hogy se a kőről, se Bolyhoskáról nem szabadna tudnunk. Órákig magyarázkodhatnánk - tettem hozzá.
- Ha egy kicsit utánajárnánk a dolognak... - kezdte Ron.
- Nem - jelentette ki Harry - Már így is épp elég bajt okoztunk magunknak és a Griffendélnek.
Azzal maga elé húzta a Jupiter térképét.

Másnap reggel a baglyok üzenetet hoztak Harrynek, Hermionének és Neville-nek. Mind a három levélben ez állt:

Büntetését ma éjjel tizenegykor kapja meg. Frics úr a bejárati csarnokban várja magukat.

McGalagony prof.

Vacsora után Hermionéék elindultak a csarnokhoz.
- Sok sikert! - köszöntünk el tőlük.
Miután megírtuk a háziainkat, feltett szándékunkban állt megvárni a barátainkat. Ronnak nem sikerült: ő bealudt. Engem is csak az tartott ébren, hogy a fülhallgatómból szólt a zene.
- Nem ér lelökni a fogót! - ordította félálomban Ron, mire felriadtam. Harryék visszajöttek és láthatóan sok mesélnivalójuk volt: Piton (elvileg) Voldemortnak akarja adni a követ.