Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

12.fejezet - Négy(?) Bajnok

- Mondjátok, hogy csak álmodom! - hebegte lenyűgözve Ron, mikor a Durmstrang delegációja nyomában elindultunk felfelé a bejárati lépcsőn - Itt van Krum, Harry! Viktor Krum!!!
- Ne légy már nevetséges, Ron - korholtam le - Krum nem a jóisten, csak egy kviddicsjátékos!
- Csak eeegy kviddicsjátékooos?! - visszhangozta megbotránkozva Ron - Cami! Krum a világ egyik legjobb fogója! Álmomban se hittem volna, hogy még iskolába jár!
A bejárati csarnokba érve a többiekkel együtt a nagyterem felé vettük az irányt. Nem messze tőlünk Lee Jordan páros lábbal szökdécselt, hogy legalább Krum tarkóját láthassa, az előttünk haladó hatodéves lányok pedig olyan kétségbeesetten kotorásztak a zsebükben, mintha kirabolták volna őket.
- Jaj, istenem, nem igaz, hogy pont most nincs nálam penna...
- Szerintetek ad egy autogramot a süvegemre rúzzsal?
- Libák... - vetette oda megvetően Hermione, mikor elhaladtunk a lányok mellett, akik most megálltak a rúzson civakodni.
- Én biztos, hogy megpróbálok autogramot kérni tőle - jelentette ki Ron - Van nálad egy penna, Harry?
- Nincs - rázta a fejét Harry - Fent van az összes a táskámban.
Besétáltunk a nagyterembe, és leültünk a Griffendél asztalához. Ron a bejárattal szemközti oldalon választott helyet magának, hogy lássa Krumot, aki a többi durmstrangos diákkal együtt még az ajtónál álldogált - szemlátomást nem tudták eldönteni, hova üljenek. A Beauxbatons tanulói már letelepedtek a Hollóhát asztalához, s most savanyú képpel mustrálták a termet és a roxfortosokat. Hárman közülük még mindig nem vették le a kendőt a fejükről.
- Ennyire azért nincs hideg - jegyezte meg bosszúsan Hermione, a kendősök felé pillantva.
- Ide! Ide üljetek! - sziszegte Ron - Gyertek ide! Cami, ülj odébb, ülj odébb...!
- Mi? - értetlenkedtem.
- Mindegy, felejtsd el - felelte lelombozva Ron.
Viktor Krum és durmstrangos társai leültek a Mardekár asztalához. Draco, Crak és Monstro önelégült arccal néztek körül, majd a szőke az asztal fölé hajolt, és megszólította a vele szemben ülő Krumot.
- Ez az, nyalizzál csak neki, Malfoy! - morogta epésen Ron - Úgyis egy perc alatt átlát rajtad... Naponta száz ilyen hajbókolóval találkozik... Szerintetek hol fognak aludni? Felajánlhatnánk Krumnak egy helyet a szobánkban, Harry... Szívesen átengedem neki az ágyamat, én elvagyok egy kempingágyon is.
Hermione megvetően felhorkant.
- Úgy látom, ők sokkal jobban érzik itt magukat, mint a beauxbatons-osok - jegyezte meg Harry.
A durmstrangos diákok kibújtak nehéz bundáikból, és érdeklődve nézegették az elvarázsolt mennyezetet. Egyikük másikuk álmélkodva forgatta kezében a csupa arany teríték darabjait.
Frics, a gondnok, aki az ünnepi vacsora tiszteletére egy kopott, penészfoltos frakkban jelent meg, további székeket helyezett el a tanári asztal mögött: kettőt-kettőt Dumbledore székétől balra és jobbra.
- Csak két felnőtt vendég érkezett, nem? - fordult Ronhoz Harry - Miért hozott Frics négy plusz széket? Ki jön még ma este?
- Nemt'om - vintam vállat.
Ron azonban, aki a jelek szerint nem tudott betelni Krum látványával, meg se hallotta a kérdést.
Mikor az összes diák beért a nagyterembe, s megtalálta a helyét, a tanárok is bevonultak, és leültek a keresztben álló asztalhoz. A sort Dumbledore professzor, Karkarov professzor és Madame Maxime zárták. Igazgatónőjük láttán a beauxbatons-os diákok nyomban felpattantak. A teremben néhányan nevettünk, de a vendégek ügyet sem vetettek ránk. Nem ültek le addig, amíg Madame Maxime helyet nem foglalt Dumbledore balján. Dumbledore maga állva maradt, jelezve, hogy szólni kíván. Többen pisszegni kezdtek, s a terem elcsendesedett.
- Köszöntök ezen a szép estén minden bentlakót és - különösképpen - minden vendéget - szólt Dumbledore, széles mosolyt villantva a külföldi diákokra - Nagy örömömre szolgál, hogy a Roxfortban üdvözölhetem a hölgyeket és urakat. Szívből remélem, sőt bízom benne, hogy itt-tartózkodásuk a kényelem és a kellem jegyében telik majd.
Az egyik beauxbatons-os lány, akinek a feje ki se látszott egy vastag sálból, leplezetlen gúnnyal felnevetett.
- Hazamehetsz, ha nem tetszik! - sziszegte felé Hermione.
- A Tusa hivatalos megnyitására a lakoma végén kerül sor - folytatta Dumbledore - Addig is egyenek-igyanak, és érezzék otthon magukat!
Azzal leült, és nyomban beszélgetni kezdett Karkarovval.
Az aranyedények a szokásos mágikus módon megteltek. A konyhai manók kétségkívül kitettek magukért: ilyen bő választékot még sosem láttam a nagyterem asztalain. Az ételek között ráadásul nem egy külföldi különlegességnek tűnő fogás is volt.
- Az meg mi? - kérdezte Ron, a véreshurka mellett álló tálra mutatva, amelyben valamiféle kagylós leves gőzölgött.
- Bouillabaisse - felelte Hermione.
- Jobbulást! - szólt Ron.
- Ez egy francia étel neve - magyarázta Hermione - Ettem ilyet tavaly nyáron, nagyon finom.
- Elhiszem neked... - felelte Ron, és kivett egy darab véres hurkát.
A nagyterem ezen az estén egyenesen zsúfoltnak hatott, pedig alig húsz személlyel voltak többen a szokásosnál Talán azért tűnt úgy, hogy sok vendég van, mert a külföldi diákok színes egyenruhái élesen elütöttek a fekete roxfortos talároktól. A durmstrangosok bundaköpenyük alatt vérvörös talárt viseltek.
Hagrid a mellékajtón átosont be a terembe, vagy húsz perccel a vacsora kezdete után. Leült a tanári asztal végén fenntartott helyére, és vastagon bepólyált kézzel integetett a oda nekünk.
- Jól vannak a szurcsókok? - szólt oda Harry.
- Csodásan! - felelte lelkesen Hagrid.
- Még szép, hogy jól vannak - jegyezte meg félhangosan Ron - Végre kiderült, mi a kedvenc csemegéjük: Hagrid keze.
Ekkor egy ismeretlen hang szólalt meg a hátunk mögött:
- Bosánát, kéhrtek még á bouillabaisse-ből?
Az a beauxbatons-os lány volt, aki nevetett Dumbledore köszöntője alatt. Végre levette sálját, s az alól derekáig leomló, ezüstösszőke hajzuhatag került elő. Emellett nagy, mélykék szeme volt, s csillogóan fehér, szabályos fogsora.
Ron arca egy szempillantás alatt olyan színű lett, mint a durmstrangosok talárja. Rábámult a lányra, és válaszra nyitotta száját, de csupán egy elhaló nyögést tudott kipréselni.
- Vidd el nyugodtan - szóltam, a lány felé tolva a tálat.
- Nem kéhrtek tobet?
- Nem - nyögte ki Ron - De nagyon finom volt.
A lány óvatosan felemelte a levesestálat, és a Hollóhát asztalához sétált vele. Ron úgy nézett utána, mintha soha életében nem látott volna még nőt. Harry elnevette magát, s a hangtól Ron végre magához tért.
- Ez egy véla! - szólt rekedten.
- Véla a füled! - mordult rá bosszúsan Hermione - Egyedül te bámultál úgy rá, mint egy féleszű.
Ebben nem volt teljesen igaza. Ahogy a lány átvágott a termen, jó néhány fiú utána fordult. Némelyikük még a száját is eltátotta.
- Kizárt dolog, hogy ez a lány egyszerű diák! - erősködött Ron, s oldalra hajolt a székén, hogy jobban lássa a tüneményt - A Roxfortban nincsenek ilyenek!
- A roxfortos lányoknak se kell szégyenkezniük - vágta rá Harry.
- Ha majd visszadugtátok a szemeteket - szóltam epésen - megnézhetitek, kik érkeztek.
E szavakkal a tanári asztal felé mutatott. A fennmaradó két plusz szék időközben gazdára talált. Karkarov professzor másik oldalán Ludo Bumfolt ült, Madame Maxime mellett pedig Percy főnöke, Mr. Kupor.
- Ők meg hogy kerülnek ide? - csodálkozott Harry.
- Úgy, hogy ők szervezték a Trimágus Tusát - felelte Hermione - Gondolom, itt akartak lenni, amikor Dumbledore megnyitja a versenyt.