Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

15.fejezet - A Kamra

Másnap a reggelinél, érdekes felvetést közöltek velem a fiúk: lehet, hogy Myrtle volt az a mugliszületésű diák, aki a támadások miatt halt meg ötven évvel ezelőtt.
- Annyiszor jártunk abban a mosdóban, és a megoldás végig ott volt tőlünk három vécényire! - csóválta a fejét keserűen Ron - Bármikor megkérdezhettük volna Myrtle-t. De most...
A szükségállapot miatt már pókokat keresni is éppen elég nehéz volt, az pedig jóformán kilátástalannak tűnt, hogy észrevétlenül be tudjunk osonni egy lányvécébe - ráadásul éppen abba, amelynek tőszomszédságában a legelső merénylet történt.
Átváltoztatástanon azonban olyan hírt kaptunk, ami (hetek óta először) elfeledtette velünk a merényleteket és a Titkok Kamráját. McGalagony professzor kihirdette, hogy június elsején megkezdődnek a vizsgák.
- Vizsgák? - hördült fel Seamus - Ezek után még vizsgáznunk is kell?
- Az iskola csakis azért tart nyitva ilyen körülmények között, hogy a tanterv szerint befejezhessük az évet - magyrázta McGalagony - Ebbe a vizsgák is beletartoznak. Remélem, hogy valamennyien szorgalmasan ismételnek.
Álmomban se gondoltam volna, hogy a történtek után megtartják a vizsgákat. A zúgolódásból ítélve a többi tanuló sem számított erre a fordulatra, s ez cseppet sem derítette fel McGalagonyt.
- Dumbledore professzor meghagyta, hogy a lehetőségekhez képest igyekezzünk fenntartani az iskola normális működését - magyarázta a tanárnő - Az éves teljesítményük értékelése pedig része a normális működésnek.
Ron olyan arcot vágott, mintha McGalagony arra kérte volna, hogy költözzön be a Tiltott Rengetegbe.
- El tudjátok képzelni, hogy ezzel levizsgázzak? - szólt rekedten, és felmutatta törött pálcáját, ami akkor épp hangos füttyögésbe tört ki.

Három nappal az első vizsga előtt McGalagony professzor újabb bejelentést tett a reggelinél.
- Jó hírem van - szólt. Szavait néma csend helyett örömujjongás fogadta.
- Dumbledore visszajön! - rikkantották többen is.
- Elkapták Mardekár utódját! - sipította egy lány a hollóhátasok asztalánál.
- Újra kviddicsezhetünk! - ujjongott Wood.
Mikor elcsitult a hangzavar, McGalagony folytatta:
- Bimba professzor tájékoztatott, hogy a mandragórák végre megértek a feldolgozásra. Ma este életre keltjük a kővé dermesztett áldozatokat. Minden bizonnyal lesz köztük olyan, aki be tud számolni róla, hogy ki vagy mi támadta meg. Joggal reménykedhetünk benne, hogy ez a szörnyű év a tettes leleplezésével ér véget.
A sokaság ismét ujjongásba tört ki.
- Akkor már az se számít, hogy nem kérdeztük meg Myrtle-t! - lelkendezett Ron - Hermione este felébred, és mindenre válaszol majd! Apropó, meg fog őrülni, ha megtudja, hogy három nap múlva kezdődnek a vizsgák. Egy betűt se tanult. Lehet, hogy jobb lenne inkább békén hagyni őt még egy hétig.
Ekkor Ginny lépet oda az asztalunkhoz. Leült bátyja mellé, és idegesen tördelni kezdte a kezét.
- Mi a baj? - kérdezte Ron, miközben újabb adag kását szedett magának.
Ginny nem válaszolt, csak pislogott az asztalnál ülőkre.
- Nyögd már ki! - szólt Ron, és a hugára nézett.
- Ron! - szóltam rá - Egy kicsit kedvesebben! Mondd csak nyugodtan - simítottam meg Ginny karját.
- El kell mondanom valamit - motyogta a kislány, gondosan kerülve Harry pillantását.
- Mit? - kérdezte Harry.
Ginny olyan arcot vágott, mintha keresné a megfelelő szavakat.
- Mit? - sürgette Ron.
Ginny kinyitotta a száját, de egy árva hangot se tudott kinyögni.
Harry közelebb hajolt hozzá, és fojtott hangon kérdezte:
- A Titkok Kamrájáról van szó? Láttál valamit? Valaki furcsán viselkedett?
Ginny nagy levegőt vett, de ebben a pillanatban odalépett hozzánk a holtfáradt Percy Weasley.
- Ginny, ha végeztél, átveszem a helyed. Mindjárt éhen halok. Most adtam le az őrszolgálatot.
Ginny úgy pattant fel, mintha áramot vezettek volna a székébe. Rémült pillantást vetett Percyre, és eliszkolt. Percy leült, és vett magának egy tiszta bögrét az asztal közepéről.
- Percy! - mérgelődött Ron - Ginny épp valami fontos dolgot akart elmondani!
Percynek megakadt a torkán a tea.
- Milyen dolgot? - kérdezte köhögve.
- Megkérdeztem tőle, hogy nem látott-e valami furcsát, és elkezdte mondani...
- Ja, hogy azt? - vágta rá Percy - Annak semmi köze a Titkok Kamrájához.
- Miről beszélsz? - vonta össze a szemöldökét Ron.
- Ha mindenképp tudni akarod, Ginny a minap épp akkor nyitott rám, amikor... mindegy, szóval éppen csináltam valamit, és, öhm, megkértem, hogy ne szóljon róla senkinek. Azt hittem, betartja, amit ígér. Egyébként az egész nem olyan fontos, csak nem akartam, hogy...
Még soha nem láttam Percyt ilyen kínosan feszengeni.
- Mit csináltál, Percy? - kérdezte vigyorogva Ron - Gyerünk, áruld el, nem fogunk nevetni.
Percy nem viszonozta a vigyort.
- Adj egy zsömlét, Harry, mindjárt éhen halok..