Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

9.fejezet - Egy gurkó avagy, Dobby újra felbukkan...

Lockhart professzor a tündérmanók balul sikerült bemutatása óta nem használt élő szörnyeket az óráin. Helyette fejezeteket olvasott fel a könyveiből, sőt a drámaibb részeket néha el is játszotta. Ezekben a színpadi produkciókban rendszerint Harrynek kellett statisztálnia: eddig alkalma volt eljátszani egy erdélyi földművest, akit Lockhart szabadított meg a Gügyögés-átok kellemetlen következményeitől, egy náthás jetit, valamint egy vámpírt, aki a Lockharttal való találkozása után csak salátát evett. Harrynek az egyik sötét varázslatok kivédése órán, egy vérfarkas szerepében kellett kiállnia az osztály elé.
- Üvölts szépen, Harry - igen, így jó - akkor lecsaptam rá - nagyjából így - a földre löktem, és az egyik kezemmel leszorítottam - a másikkal a torkának szegeztem a pálcámat aztán összeszedtem a maradék erőmet, és elvégeztem rajta egy nagyon bonyolult varázslatot, a Homorphus-bűbájt. Erre ő panaszosan felvonyított - halljuk, Harry... panaszosabban... jó - aztán eltűnt a bundája, visszahúzódtak a karmai, és emberré változott. Egyszerű. mégis hatékony akció volt - s azóta még egy falu emleget úgy, mint a hőst, aki véget vetett a havi rendszerességgel bekövetkező vérfarkastámadásoknak.
Ekkor megszólalt a csengő. Lockhart feltápászkodott a padlóról.
- Házi feladat: írjatok elbeszélő költeményt arról, hogyan győztem le a Wagga-Wagga vérfarkast. A legjobban sikerült mű szerzője dedikált példányt kap az Egy elbűvölő emberből!
A tanulók összeszedték holmijaikat, és elindultak kifelé. Harry visszajött a terem végébe, ahol vártunk rá.
- Készen álltok? - súgta.
- Várjuk meg, amíg mindenki kimegy - felelte lámpalázasan Hermione - ...Jó, most már mehetünk.
Azzal elővett egy darab papírt a zsebéből, és elindultunk Lockhart asztala felé.
- Öhm... Lockhart professzor - fogott bele a mondókájába - Azt szeretném kérni... Szóval szeretném kikérni ezt a könyvet a könyvtárból. Érdekelne benne egy-két dolog.
Kissé remegő kézzel a tanár felé nyújtotta a papírt.
- Sajnos a zárolt részben tartják, ezért kell hozzá egy tanár engedélye. Ha elolvashatnám, biztosan jobban megérteném, amit a tanár úr a Kirándulások a kísértetekkel-ben a lassan ható mérgekről ír...
- Áh, a Kirándulások a kísértetekkel! - Lockhart átvette a cetlit Hermionétól, és megvillantott egy bájmosolyt - Merem állítani, hogy az az egyik legjobb könyvem. Tetszett neked?
- Óh, nagyon is! - vágta rá Hermione - Zseniális ötlet volt, hogy az utolsót egy teaszűrővel ejtette csapdába...
- Azt hiszem, senki nem róhat meg érte, ha egy kis segítséget nyújtok az évfolyam legjobb diákjának - duruzsolta Lockhart, azzal elővett egy hatalmas pávatollpennát.
- Általában csak dedikálásra szoktam használni.
Azzal cirkalmas aláírást kanyarított a cetlire. Azután visszaadta Hermionének, aki remegő kézzel a táskájába rejtette az engedélyt.
- Nos, Harry - fordult a fiúhoz Lockhart -, holnap lesz az évad első kviddicsmérkőzése. A Griffendél játszik a Mardekárral, igaz? Úgy hallom, használható játékos vagy. Annak idején jómagam is fogó voltam. Próbáltak rábeszélni, hogy jelentkezzek a nemzeti válogatottba, de én úgy döntöttem, hogy inkább a gonosz erők legyőzésének szentelem az életem. Mindazonáltal, ha úgy érzed, hogy egy kis mesteredzésre van szükséged, csak szólj bátran. Mindig örülök, ha átadhatom a tudásomat a nálamnál gyengébb képességű játékosoknak...

- Ez nem lehet igaz - csóválta Harry a fejét, mikor együtt ellenőriztük az aláírást - Meg se nézte, hogy milyen könyvet akarunk kikérni.
- Ebből is látszik, hogy teljesen lüke - állapította meg Ron - De nem mindegy? Megkaptuk, amit akartunk.
- Egyáltalán nem lüke! - méltatlankodott Hermione. Futólépesben igyekeztünk a könyvtár felé.
- Tetszett, hogy az évfolyam legjobb diákjának nevezett, mi?
Madam Cvikker, a könyvtárosnő sovány, örökké ingerült boszorkány volt.
- Leghatóbb ördöngös italok? - morogta gyanakodva, és a kikérőcetli után nyúlt. Hermione azonban visszahúzta a kezét. - Nem tarthatnám meg emlékbe? - kérdezte reménykedve.
- Ugyan, menj már, Hermione - mordult rá Ron. Elvette tőle az engedélyt, és átadta Madam Cvikkernek - Annyi aláírást szerzünk neked, ahányat csak akarsz. Lockhart bármit hajlandó dedikálni, ami nem szalad ki a keze alól. Madam Cvikker a fény felé tartotta a cetlit, aztán felállt és eltűnt a toronymagas polcok között, hogy néhány perc múlva egy nagy alakú, penészesnek tűnő könyvvel térjen vissza. Hermione gondosan táskájába rejtette a művet, és elindultunk az ajtó felé.
Öt perccel később már Hisztis Myrtle használaton kívüli mosdójában kuksoltunk. Hermione azzal az érvvel szerelte le az ódzkodó Ront, hogy a mosdó az utolsó hely, ahova épeszű ember beteszi a lábát, ezért majdnem biztos, hogy ott nem fognak zavarni minket.
Hermione óvatosan kinyitotta a Leghatóbb ördöngös italokat, s mindhárman a foltos lapok fölé görnyedtek. Elég volt egy pillantást vetnünk a könyvre, máris megértettük, hogy miért sorolták azt a zárolt művek közé. Csupa olyan bájital szerepelt benne, aminek a hatását még elképzelni is szörnyű volt.
- Itt van! - mondta izgatottan Hermione, mikor megtalálta a Százfűlé főzet című fejezetet.
- Ez a legbonyolultabb bájital, amit valaha láttam - csóválta a fejét Hermione, s ujjával végigfutott a listán - Juharfa fátyolkája, pióca, meghajtófű és disznópázsit. Ezek mind vannak a hobbiszekrényben, csak ki kell szolgálnunk magunkat. Úh, nézzétek, bikornisszarv-őrlemény... nem tudom, hol találunk ilyet... szárított bumszalagbőr... ezt se lesz könnyű szerezni - és persze egy darabka abból, akivé változni akarunk.
- Tessék!? - hüledezett Ron. - Mi az, hogy egy darabka abból, akivé változni akarunk? Én ugyan nem iszom meg semmit, amiben benne van Crak lába körme!
Hermione eleresztette a füle mellett a tiltakozást.
- Azzal még nem kell foglalkoznunk, mert csak a legvégén kerül bele...
- Van fogalmad róla, mennyi mindent kell összelopkodnunk, Hermione? Szárított bumszalagbőrt egész biztosan nem találunk a hobbiszekrényben. Mit csinálunk? Kifosztjuk Piton raktárát? Nem hinném, hogy jó ötlet...
Hermione becsapta a könyvet.
- Ha gyáván meg akartok hátrálni, csak tessék - szólt vállat vonva.
Orcáján rózsaszín foltok jelentek meg, és a szeme is jobban csillogott, mint máskor.
- Nagyon jól tudjátok, hogy nem szeretek a tilosban járni, de szerintem kővé dermedni sokkal rosszabb, mint megfőzni egy bonyolult bájitalt. Ha titeket nem érdekel, hogy Malfoy-e a tettes, úgy is jó. Megyek, és visszaviszem a könyvet Madam Cvikkernek...
- Nem hittem volna, hogy megérem a napot, amikor te beszélsz rá minket egy szabálysértésre - dörmögte Ron - Jól van, főzzük meg azt a bájitalt, de semmi körömdarab, világos?
Hermione felderült, és ismét kinyitotta a könyvet.
- Mennyi idő alatt készül el a főzet? - kérdezte Harry.
- Hát, a meghajtófüvet teliholdkor kell szedni, a juharfátyolkát pedig huszonegy napig kell párolni... Úgy saccolom, hogy kábé egy hónap alatt megleszünk vele. Feltéve, hogy minden hozzávalót be tudunk szerezni.
- Egy hónap alatt? - méltatlankodott Ron - Annyi idő alatt Malfoy az összes mugliivadékot megtámadhatja! - Hermione szeme azonban ismét fenyegetően összeszűkült - De mivel jobbat nem tudunk kitalálni, essünk neki, nem igaz?
Azért később, mikor Hermione kilesett a folyosóra, hogy ellenőrizze tiszta-e a levegő, Ron még odasúgta Harrynek:
- Szerintem sokkal egyszerűbb lenne, ha holnap lelöknéd Malfoyt a seprűjéről.
- Meg ne próbáld! - szóltam rá.