Camilla Potter, a másik túlélő 1-4. ᵈᵐ

8.fejezet - Fredék és Black titka

Két héttel a téli szünet kezdete előtt az ég egyik napról a másikra vakító, opálos fehér színt öltött, és reggelre csillogó dér lepte be a park felázott füvét. A kastélyban egy csapásra karácsonyi hangulat támadt. Flitwick professzor, a bűbájtan tanár terme egyszerre megtelt apró lámpákkal, amelyekről kiderült, hogy igazi, röpködő tündérkék. Lelkesen tervezgettük, mi mindent fogunk csinálni a téli szünetben. Ron és Hermione is úgy döntöttek, hogy a Roxfortban maradnak. Ron kijelentette, hogy nem bír ki két hetet enyhén szólva nagyképű bátyjával, Percyvel, Hermione pedig a rengeteg tanulnivalóra hivatkozott.
Harry kivételével mindenki örült a hírnek, hogy az iskolavezetés a szünet előtti utolsó hétvégére újabb roxmortsi kirándulást engedélyezett.
- Ott megvehetjük az összes karácsonyi ajándékot! - lelkendezett Hermione - Anya és apa el fognak ájulni, ha kapnak egy csomag mentolos fogselyemcukrot a Mézesfalásból!
Szombaton reggeli után Harryvel elbúcsúztunk köpenybe és sálba burkolódzott barátainktól, azután, elindultunk felfelé a márványlépcsőn, hogy visszatérjünk a Griffendél-toronyba. A kastély csendes és kihalt volt, s az ablakokon túl szállingózó hópelyhek kivételével közel s távol semmi sem mozdult.
- Pszt! Harry, Cami!
Egy púpos, félszemű boszorka szobra mögül Fred és George pislogtak ránk.
- Mit csináltok itt? - csodálkozott Harry. - Hogy-hogy nem vagytok Roxmortsban?
- Egy kis előkarácsonyt jöttünk tartani neked - felelte kacsintva Fred. - Menjünk be oda...
A szobortól balra nyíló üres tanterem felé mutatott. George csendben becsukta az ajtót, majd csillogó szemmel Harryhez fordult.
- Előkarácsonyi ajándékot kapsz tőlünk - szólt.
Fred benyúlt talárja belső zsebébe, ünnepélyes mozdulattal előhúzott egy nagy, megsárgult pergamentekercset, majd széthajtva letette azt az egyik padra. A lap teljesen üres volt.
- Ez meg mi?
- Ez, Harry, a sikerünk titka - jelentette ki George, és nagy büszkén megveregette a lapot.
- Fájó szívvel válunk meg tőle, - tette hozzá Fred - de beláttuk, hogy neked nagyobb szükséged van rá, mint nekünk.
- Különben is, már kívülről tudjuk - mondta George - Rád hagyományozzuk. Mi most már nélküle is elboldogulunk.
- Mit kezdjek egy ócska pergamenlappal? - értetlenkedett Harry.
- Még hogy ócska pergamenlap! - Fred olyan fájdalmas grimaszt vágott, mintha Harry a legszentebb érzelmeibe tiport volna bele - Magyarázd el, George!
- Nos... elsőéves korunkban... mikor még mit sem sejtő, ártatlan gyermekek voltunk...
Nem igazán tudtam elképzelni, hogy Fred és George valaha is ártatlanok voltak.
- ...mindenesetre ártatlanabbak voltunk, mint most... szóval elsőéves korunkban egyszer volt egy kis összezörrenésünk Friccsel.
- Eldobtunk egy trágyagránátot a folyosón, és ez valamiért zavarta őt...
- Ezért becipelt minket a szobájába, és elkezdte a szokásos fenyegetőzést...
- ...büntetőfeladat...
- ...kizsigerelés...
- ...mi pedig egészen véletlenül észrevettük, hogy a kartotékszekrény egyik fiókján ez áll: Különösen veszélyes elkobzott tárgyak.
- Csak azt ne mondjátok, hogy... - vigyorodtam el.
- Te mit csináltál volna a helyünkben? - vonta meg a vállát Fred - George eldobott még egy trágyagránátot, hogy elterelje Frics figyelmét, én meg kihúztam a fiókot, és ezt találtam benne.
- Nem volt olyan nagy ügy - legyintett George. - Szerintem Frics nem is tudta, hogyan működik. Persze biztos gyanította, mi az, különben nem kobozta volna el.
- És ti tudjátok, hogyan működik?
- De még mennyire - vigyorgott Fred - Ettől a kis gyönyörűségtől többet tanultunk, mint az összes tanártól együtt véve.
- Most már tényleg kíváncsi vagyok - csóválta fejét Harry, és a gyűrött pergamenlapra nézett.
- Nagyon helyes - kuncogott Fred.
Elővette a varázspálcáját, megérintette vele a pergament, és így szólt:
- Esküszöm, hogy, rosszban sántikálok.
Abból a pontból, ahol George pálcája hozzáért a pergamenlaphoz, hajszálvékony tintapatakok sokasága tűnt fel, s futott szét minden irányba. A vonalkák pókhálószerűen szétterjedtek a lapon, itt-ott egybefutottak, máshol keresztezték egymást, s végül az egész pergament megtöltötték kusza vonalakkal. Ezzel egy időben a lap tetején nagy, cirkalmas, zöld betűk rajzolódtak ki: