A kastély titka

5. fejezet

Vladimir pov.
Dermedten bámultam az apámra, ahogy Adrien is.
- Ki fogadott el mit?  És milyen kérők? - kérdeztem.
- Természetesen a te kérőid! Stájerország, Japán és Norvégia urai érkeznek az utódaikkal, akik megküzdenek a kezedért. - magyarázta apám mire Adrien elém állt.
- Nem fogom hagyni, hogy eladd a testvéremet, mint egy lovat!
- Adrien! Eszem ágában sincs eladni! Csak gondoskodom róla!
- Azzal, hogy eladod valami vadállathoz, aki valószínűleg állat ként fogja kezelni őt? Norvégia! Godbrand utódja, Wallbard egy perverz disznó, aki szintúgy, mint a teremtője, mindent azonnal vagy megöl, meghág, vagy csónaknak használ! Japán! Cho úrnő utódja olyan érzéketlen, hogy ha egyszer mosolyog akkor az ember azt hiszi épp kivégzik! Stájerország! Carmilla utodja Wallas pedig...
- Régóta szerelmes a testvéredbe és szinte elsőként, kifogás nélkül elfogadta az ajánlatot. A testvéred férjez megy és nincs kedvem erről vitázni! - mondja apa mire bennem elpattan a cérna.
- Miért beszeltek rólam állandóan úgy mintha itt se lennék!? - kérdeztem felháborodva.
- Gyermekem! Azt akarom, hogy biztonságban legyél! Erre pedig egy erős vámpír az oldaladon a legjobb megoldás! Anyád is 17 volt mikor elvettem.
- De az más! Ti szeretitek egymást! Én nem szeretem se a perverzt, se a jégkirályt, se a bájgúnárt! - mondtam, de apám a szemembe nézett és a tekintetéből kiolvastam, hogy felesleges vitatkoznom.
- Holnap érkeznek, addig rejtds el ezt a férfit valahol! A katonák majd figyelnek rá! - mondta és felment a szobájába. Anyám és Adrien követték, én pedig Igor mellé ültem és megöleltem.
- Miért akarja ennyire, hogy férjhez menj?
- Nem az a lényeg! Azt akarja, hogy biztonságban legyek! A széltől is óv!
- De...
- Hogy miért? Volt egy ikertestvérem, Valentine. Talán három esztendősek voltunk mikor kimentünk játszani a hegyekbe. Bújocskáztunk és Valentine eltűnt. Soha sem találtuk meg! Csak a kendőjét, ami azóta is anyámnál van. Apám magát okolja, hogy nem vigyázott rá és megesküdött, hogy engem mindenáron megvéd. - meséltem el. Az igazság az, hogy valóban bármi áron, még a saját boldogságom árán is.