A kastély titka

13. fejezet

Igor pov.
Vladimir másnap könnyes búcsút vett a családjától majd megfogta a kezem és elindultunk. Átkeltünk az erdőn és meg sem álltunk Greist - ig. Ott Arthur atya várt bennünket.
- Igor! Hála istennek! Azt hittük már meghaltál! Ki ez a bájos teremtés? - kérdezte Vladimirt meglátva. A kedvesem elmosolyodott és kezet rázott az atyával, de azonnal el is kapta a kezét. Mikor megláttam a tenyerét azonnal értettem, hogy miért. Az atya kezén lévő rózsafűzér megégette a kezét. Az atya persze azonnal megértett mindent és beinvitált minket a templomba. Vladimir félt bemenni, de elmagyaráztam neki, hogy ez a templom jó ideje nincs felszentelve csak az oltár. Így Vladimir leült az oltártól legtávolabb fekvő padra. Az elejétől a végéig mindent elmeséltem mindent az atyának és pont miután végeztem kicsapódott az ajtó és Rogert láttam meg.
- Most sem találtam semmit! De szerintem a kastély... - ekkor vett észre engem. Hozzám futott és átölelt.
- Szia, Roger!
- Hála istennek, hogy jól vagy! Azt hittem már elkaptak az átkozott vérszívók! - kialtotta mire ijedten Vladimirra néztem, aki mutatta, hogy semmi baj. Roger követte a tekintetem és amikor meglátta Vladimirt felkapta a könyvét, de kicsaptam.
- Neee!!
- Igor, ez egy vámpír! Megőrültél? - kérdezte dühösen.
- Fél - vámpír és én szeretem őt! - mondtam mire meghökkent. Odamentem Vladimirhoz, aki megfogta a kezem.
- Igor, menj el tőle! Ezek mind ilyenek! Elbűvölnek, aztán elkapnak! - ordította majd elviharzott. Mégis ő a legjobb barátom, de Vladimir pedig életem szerelme. Szegény szorította a kezem és a vállamba bújt. Éreztem a reszketését.
- Mi a baj?
- Ez egy mágus. Egy vámpírnak nem ajánlott rosszban lenni egy mágussal, mert erősebbek mint mi. Elég egyet csettintenije és egy kupac hamu lesz belőlem. - szipogta. Az atya letette a rózsafűzért és megveregette Vladimir vállát, majd rám nézett és a tekintetével azt mondta, hogy vigyázzak rá.
Kimentünk a városba, de Vladimir minden koldus mellett megállt és adott nekik egy kis kenyeret vagy orvosi tanácsokat adott nekik.
- Szerintem orvos ként fogok élni az emberek között.
- Az nagyon helyes döntés. - nyomtam egy puszit az arcára.