15. fejezet

1.1K 91 14
                                    

Valentine pov.
Amikor elmentek meg kellett bizonyosodnom, hogy elég messze vannak e és elhagytam a házat. Egészen a falu végéig mentem ahol egy kis házba bekopogtam, majd beléptem. Ahogy haladtam a folysón hirtelen egy macska fújt rám, a macskának hiányzott a lába, kiálltak a bordái és a fél koponyáján nem volt hús.
– Tersilla! – hallatszott a fegyelmező hang a folyosó végéről mire a macska duzzogva meghúzta magát én pedig a hang tulajdonosához rohantam és a nyakába borultam.
– Hector!
– Valentine! Hála istennek, hogy jól vagy! Megtaláltad őket? – kérdezte kíváncsian.
– Meg. De...én ezt nem tudom megtenni! A testvérem...van egy gyereke! Nem árulhatom el! – suttogtam rá nézve.
– Megmondtam, hogy nem kell megtenned semmit amit azok a fúriák mondanak! Még mindig kiszállhatsz! – simogatta meg az arcomat.
– És téged hagyjalak a markukban!? — fakadtam sírva, míg tenyerébe dörgöltem az arcomat.

Hector, a kovácsmester és én pár éve találkoztunk. Ugyanannak a kastélynak voltunk a foglyai, vagyis inkább vagyunk még a foglyai. Őt azért vitték oda, hogy hadsereget kovácsoljon éjszakai teremtményekből, engem pedig biztosítékként Drakula ellen. Aztán a cellafalon át elkezdtünk beszélgetni és valahogyan egymásba szerettünk. Mind a ketten békét találtunk a másikban. A fogvatartóink előtt titkoltuk, de aztán valahogy rájöttek és egy rabszolga gyűrűt tettek Hectorra, hogy engem zsarolhassanak. Ha nem követem Carmilla utasításait ez a gyűrű akkora fájdalmat okoz Hectornak, hogy belehalhat. Ő azért van itt, hogy biztonságban tudjam. A feladatom pedig, hogy meglessem a saját családom gyengepontját és áruljam el őket. Az anyámat, az apámat, a testvéreimet és a szerelmeiket. Vladimirnak ráadásul gyermeke is van. Nem tudom most mit tegyek.
– Valentine! Életem legcsodálatosabb élménye az volt, hogy megismerhettelek, de nem akarom, hogy olyasmit tegyél ami után örökké bánni fogsz. Ha őket választod én nem leszek rád dühös. – mondta őszintén, míg letörölte a könnyeimet.
– Hector, szeretlek és nem engedhetem, hogy meghalj! Majd kitalálok valamit. Vladimir vőlegénye szerintem amúgy is sejt valamit. Érzett engem.
– Érzett? Ez furcsa, nagyon kevesen érzik meg a pokol szagát. Talán mágus? – kérdezte felvont szemöldökkel.
– Nem, egy Belmont. Egy szörnyvadász.

Hector:

Hector:

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A kastély titkaWhere stories live. Discover now