A kastély titka

2. fejezet

🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞🔞
Igor pov.
Úgy rohantunk vissza a városba mintha a tűz üldözött volna. Mi történhetett? Fogalmam sincs mi lehet a baj, de Vladimir fájdalmas, rémült hangja úgy hasított belém, mint egy balta. Roger futott utánam, nem értve, hogy mitől bolondulhattam meg. Mikor visszaértünk Greistbe a templom előtti tér vörösben izzott. Ilyesmi akkor volt, ha boszorkányt égettek, ugye nem? Futottunk a térre ahol négy pap és a püspök imádkoztak miközben a máglyáról visszanézett rám ő.
- Igor!
- Vladimir! - oda akartam rontani, hogy kiszabadítsam, de püspök emberei lefogtak.
- Védelmezi a sátán fiát, vadász?
- Eresszék el! Ha bántják, elszabadul a pokol! Nem boszorkány, engedjék el! Kérem! - ordítottam, de senki sem csinált semmit sem! Az emberek nem mertek, a papok nem akartak. Ekkor azonban Roger lépett elő és elővette a könyvét.
- Rhoi'r tân allan! - kiáltotta mire a tűz kialudt és ő felszaladt. Levette az ájult Vladimirról a kötelet és a karjába véve lehozta.
- Hogy képzelik ezt?! Megölni őket!
- Isten tán nem azt hírdette, hogy ne ölj? Mit szólnak az itt álló emberek, hogy a papok kést tartanak maguknál, ráadásul, hogy meg akarták ölni azt a személyt, aki már egy éve járja Grerist - et és minden embert azonnal meggyógyít? Megannyi férfi, nő, gyermek halott lenne már, ha nincs! - mondta Roger. Az emberek mintha megvilágosodtak volna. A papok pedig nem figyeltek, így ki tudtam szabadítani magam és a szerelmemhez rohanni, aki még mindig eszméletlenül feküdt. Roger meglepő higgadtsággal a karomba adta, majd felállt és a püspök elé sétált.
- Itt az egyetlen gonosz lény, te vagy!  Megakartál ölni egy ártatlant.
- A sátán egyik szülöttje sem ártatlan!
- Senki sem választja meg, hogy honnan jön, de azt igen, hogy hová megy! Vladimir ingyen segített másoknak és életeket mentett! Emberek, halljam, szerintetek ki itt a szent és ki a szörnyeteg? - kérdezte hangosan. Az emberek álltak és néztek össze vissza, majd az egyik farmer a vasvilláját a pap egyik emberének a hátába fúrta.