A kastély titka

13. fejezet

Igor pov.
Megérkeztünk a régi házhoz, ami Lupu Villige határán állt.
– Ez anyám régi rendelője. Adrien és én itt nőttünk fel, ebben a házban születtünk.
– Nagyon szép. Néha elképzellek kisgyerekként. Már akkor is gyönyörű lehettél. — pusziltam arcon. Ekkor vettem észre, hogy a szívén tartja a kezét. A kérdő tekintetem biztos feltűnt neki és oda tette az én kezem is.
– Belle alszik. Érzem, nyugodt a szívverése.
– Ez...ez a lányunk szívdobogása? – kérdeztem ledöbbenve mire bólintott egyet mosolyogva.
– Lélekben egyé váltam vele, a részem. Érzem ha valami történik vele. – magyarázta, de ekkor zajt hallottunk az erdő felől. Vladimir egy másodperc alatt oda ugrott és amikor kiesett a bokor mögül, alatta egy a magváltásig rá hasonlító fiúval. A fiúnak  hosszú haja volt és fekete köpenyt viselt. Mind a ketten felálltak és pár perc nézés után szoros ölelésbe zárták egymást.
– Valentine.
– Vladimir. — suttogták. Amikor szétválltak Valentine hozzám lépett és finoman meghajolt előttem.
– Üdv, Igor.
– Valentine? – hajoltam meg én is.
– Fivérem! Miért nem akartad, hogy más is jöjjön?
– Nem tudom. Úgy éreztem jobb, ha először csak te tudod. – sóhajtott fel Vladimir.
– De hol voltál ennyi éven át? – kérdezte kíváncsian szerelmem.
– Fogságban.
– Fogságban?! – kérdeztük  kórusban Vladimirral.
– Üljünk le bent, had mondjak el mindent. –  ajánlotta. Leültünk hát a régi házban a nagy asztalhoz és Valentine mesélésbe kezdett.
– Bújócskáztunk, keresni akartam egy jó rejtekhelyet, amikor egy ijesztően nagy vámpírnő bukkant fel előttem. Megragadott és elvitt Stájerországba.
– Stájerország? Akkor Carmilla keze van a dologban! – csapott az asztalra Vladimir dühösen.
– Ott aztán ketrecben tartottak és nem engedtek ki. Éjjel–nappal őrök vigyáztak rám és gyakran meglátogattak. Minden nap négy, teljesen más nő. Morana, Striga, Lenore és Carmilla. Meg a hibbant unokaöccsük, az a rohadék.
— Wallas, egykori kérőm. –  morogta a vőlegényem.
– Ragaszkodott hozzá, hogyha téged nem kap meg akkor én legyek a felesége. Az a vámpír beteg, nem érdekli mi lesz a következménye, de megkapja, amit akar. Ha ellenszegültem napokig csak vért adtak nekem. Egyszer arra kényszerítettek, hogy szűzvért igyak. – fintorodott el. Ekkor nekem eszbe jutott, hogy az én vérem is milyen beteggé tette Vladimirt. Valentine sokmindent megélt, de hogyan tudott megszökni onnan?