A kastély titka

4. fejezet

Igor pov.
Az egész Tepes család ott állt előttem. Köztük a nagy Drakulával, kiről már oly' sok történetet hallottam.
- Tehát ő az?
- Drágam, kérlek! - fogta meg a karját Mrs. Tepes.
- Üdvözlöm, fiatalember. Gondolom tudja ki vagyok, ám én nem tudom az ön nevét.
- A nevem Igor.
- Vezetékneve nincs?
- Amíg nem érzem magam biztonságban nincs.
- Hm! - mintha kicsit meglepődött volna a makacsságomon, de nem sértettem meg.
- Vladimir! Te felelsz érte, rendben?
- Köszönöm, apám!
- Jut eszembe! Levelek jöttek! - mondta Mrs. Tepes és átadta a férjének a leveleket. Mind leültek a szoba túlsó felében lévő heverőre, kivéve Vladimirt, aki az ágyamra ült.
- Jól bánsz a szavakkal. A legtöbb ember, aki szembekerül apámmal reszket és dadog, aztán elkezd butaságokat mondani.
- Volt időm gyakorolni és barmilyen hihetetlen, apád az egyetlen vampír, aki elé tisztelettel álltam.
- Ah! Stájerország, Japán és Norvégia, minden bizonnyal a szokásos. - motyogta Drakula és olvasni kezdte a leveleket. Közben Vladimir hozott nekem egy csésze teát.
- Mondd! Gretis szép város?
- Régen az volt, de amióta az a rohadék püspök ott van semmi sem a régi. Kiszipolyozza a szegényeket és elítéli a magamfajtákat, úgy véli isten dolga végezni az ördöggel.
- És te nem hiszel istenben?
- De igen, a magam módján. Nem szoktam sokat imádkozni.
- Bár én csak félig vagyok vámpír, hatással van rám az ezüst és a felszentelt tárgyak. Amikor megfogtam a kardodat megégettem a kezem.
- Nagyon sajnálom! Igazán én...
- Ugyan! Nem tudtál szólni, hogy fel van szentelve! Én pedig lehettem volna óvatosabb. - mosolygott rám kedvesen. Olyan nehéz elhinni, hogy ő egy fiú, hisz olyan kis törékeny és kedves. Nem olyan, mint egy regebeli vámpír. A bátyja sem ronda, de rá biztos nem mondom, hogy szép, biztos mind a ketten Mrs. Tepesre hasonlítanak, aki csodaszép fiatal nő. Nem is értem, hogy lehet ő az anyjuk.
- Drágám! - kiáltott fel Dralkua, mire mindenki rá kapta a fejét.
- Mind elfogadták! Jövő héten érkeznek a kérők!