7. fejezet

2K 186 14
                                    

Vladimir pov.
Néztem ahogy a tábornokok beszélgetnek és tárgyalnak a kezükben kupával, amiben vér csillog. Én báli ruhában ültem a bátyám mellett. Apám intett, hogy menjek le és teljesítettem is a parancsát. Lementem a tömegbe és próbaltam elvegyülni. Hirtelen valaki megragadta a derekam és táncolni kezdett velem.
- Hát enyém az első tanc, kedves? - ez Wallas.
- Tekintve, hogy már táncolunk ez nyílvánvaló!
- Ne légy ilyen kedvtelen, drága! Van számodra egy meglepetésem, gyere! - mondta és a kezemet fogva felhúzott a szobájához ahol elővett egy fekete dobozt és kinyitotta előttem. Egy nyaklanc volt benne.

Kivette a dobozból és a nyakamba tette

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

Kivette a dobozból és a nyakamba tette.
- Ragyogó. - mondta és ismét egy csókot hintett a kezemre majd ezzel végre utamra engedett. Le akartam menni Igorhoz, de hirtelen belefutottam valakibe. Carmilla, Stájerorszag uralkodójába.

- Ah! Vladimir! Látom Wallas átadta neked az ajandékát, ugye tetszik?- Nagyon tetszik, asszonyom! Igazán szép darab

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

- Ah! Vladimir! Látom Wallas átadta neked az ajandékát, ugye tetszik?
- Nagyon tetszik, asszonyom! Igazán szép darab.
- Reméltem, hogy így lesz. Wallas szándékai nagyon komolyak feléd, minden vágya, hogy te legyél a királynője.
- Megtisztelő, asszonyom! - hajoltam meg és tovább mentem. Lementem a tömlöcökhöz ahol Igor épp egy papírdarabbal játszott.
- Igor!
- Vladimir! Hű de csinos vagy! - mondta mire enyhén elpirultam. Elküldtem az őröket pár percre és bementem a cellába.
- Köszönöm. Fent most bál van, az apám rendezte a kérőim tiszteletére.
- Úgy! A kérőid. - mondta. Mintha egy enyhe csalódás hallatszott volna a hangjából. Leültem mellé és a vallára hajtottam a fejem. A kérőim teljesen vámpírok, én és Adrian félig vagyunk azok, ő pedig teljesen ember. Az ő szíve dobog, a bőre meleg és pirospozsgás. Hozzábújtam és csukott szemmel hallgattam a szívdobogását.
- Nem akarok egyikükhöz se hozzámenni.
- Miért nem mondod ezt el apádnak?
- Nem tudom, talán nem merek ellenkezni?
- Elszökni nem tudsz?
- Az apámnak van egy tükre, amivel bármit láthat. Megtalálna engem. De ha el kene szöknöm, veled tennem meg. - mondtam mire ő is mintha el pirult volna. Hirtelen magához rántott és az ajkaimra tapadva megcsókolt.

A kastély titkaWhere stories live. Discover now