A kastély titka

10. fejezet

Igor pov.
Közelebb merészkedtem az ágyhoz és a baba mellett megálltam. Úgy néhány hónapos lehetett, talán négy. Ekkor kinyitotta a szemét és egyenesen rám nézett, olyan aranyosan, hogy még én is lefagytam. Vladimir is ekkor találta alkalmasnak a pillanatot, hogy felébredjen. Ahogy meglátott a szemei megteltek könnyekkel és a nyakamba ugrott, de úgy, hogy a padlón kötöttünk ki.
– Igor! Annyira hiányoztál! – szipogta.
– Igen...azt látom. – mintha felfedezte volna a hangomban a kételkedést. Azonnal felvette a kicsit és visszatérdelt elém.
– Ne legyen kétséged, kérlek. Hű voltam és most is hű vagyok hozzád. Nem mertem levélben szólni, de... Ő itt a mi lányunk! Tudod, hogy képes vagyok rá. – mondta nagyon komoly hangon, majd az én tekintetem a kicsire szegeződött. Annyira édes volt és mintha még a szemei is mosolyogtak volna. A kezemmel nagyon óvatosan mesimogattam a fejecskéjét.
– Mikor született? – kérdeztem kíváncsian Vladimirra pillantva.
– Két hete. – mosolyodott el.
– Két hete?! – kérdeztem ledöbbenve. Hisz ez a baba legalább négy hónaposnak tűnik.
– Igen tudom, akárcsak én, nagyon gyorsan nő. Apám szerint egy hónapos korunkban mi már jártunk is Adriennel. – mondta mire én felkuncogtam és olyan hosszú idő után végre megcsókoltam őt. Finoman ízleltem a két rózsaszín kis párnàt, alig bírtam vele betelni. Majd a csókunk végén még nyomtam a szája szélére egy puszit.
– Te is nagyon hiányoztál, édesem. Kérlek bocsáss meg nekem! Képes voltam fájdalmat okozni neked...ez...ez megbocsájthatatlan!
– Nem, nem az. A függőség volt az oka, ilyenkor az ember nem önmaga, te pedig sose artanál nekem önszántadból. – mondta kedvesen és ő is megpuszilt.
– Miért nem írtál erről? – kérdeztem felvont szemöldökkel.
– Megijedtem, hogy esetleg ezek után nem kellenék neked, aztán már megalázónak tartottam volna. – hajtotta le a fejét mire én felemeltem az állánál fogva és rá mosolyogtam.
– Hogy hívják?
– Belle. – mutatta és karomba adta az édes kislányt, majd ő is közelebb kúszott és a vállamra hajtotta a fejét. A meghitt pillanatot egy hatarmas reccsenés szakította félbe.