A kastély titka

18. fejezet

Vladimir pov.
Isaac útba igazított minket Firenzébe, oda ahol azzal a bizonyos Hectorral találkozott. Az apám tükrének segítségével hamar oda is értünk. Bekopogtunk a kicsi ház ajtaján, de senki sem nyitott ajtót. Ezért benyitottunk. Amint átléptem a küszöböt egy vad kutya megugatott, de a kutyának a fél koponyája látszott és hiányoztak a szemei. Sikitva hátraugrottam Igorhoz, mire ő hozzávagott valamit a kutyához, az meg ijedten elszaladt.
– Rendben, legalább tudjuk, hogy jó helyen vagyunk. – mondta és ezzel együtt léptük át a küszöböt. Odabent döglött állat szag volt és alvadt vér borította a padlót. Tipikus kovácsmester, aki sokat dolgozik.
– Uram irgalmazz! Ez nem ismeri a higéniát? – mondta Igor miközben leszorította az orrát a karjával.
– Gondolj arra, hogy én hússzor olyan erősen érzem a szagokat mint te. – mondtam és körbevizsgáltuk a házat. Találtam pár ruhadarabot, ami használtnak tűnt. Izzadtság szaga volt, de ahogy jobban befogadtam a szagokat, kellemes, ismerős, férfi illat aromaja csapta meg az orromat.
– Nos, akárki is ez a Hector, sietve távozhatott. Ez a kenyér tiszta penész, már legalább négy hónapos. – jelent meg Igor.
— Gondolod, hogy elrabolták?
– A kérdés inkább az, hogy mire kellett Carmillának egy kovácsmester és, hogy kötődik ez Valentine–hez? — mondta majd észrevette a kezemben tartott inget.
– Mit tudtál meg?
– Egy, ez a Hector nem tud ruhát mosni. Kettő, a szaga rajta volt Valentine–on.
— De a vámpírokon csak akkor marad ott valaki más szaga ha az az illető... Húha!
– Mi az?
– Te is viseled már az én szagomat.
– És? Én szeretem a te szagodat.
— Imádlak, de nem erről van szó. Egy vámpírnak akkor változik meg a szaga, ha elveszíti a szüzességét vagy ha közösül valakivel. Ilyenkor megtapad rajta az adott személy szaga. Mindig azé, aki utoljára csinálta vele.
– Tehát a testvérem azért viselte Hector szagát mert lefeküdtek?
– Azt hiszem ismét át kell gondolnunk a dolgokat. Lehet, hogy bonyolultabb az ügy, mint hittük. — mondta mire hozzá futottam és átöleltem őt. Félek a jövőtől.