A kastély titka

6. fejezet

Igor pov.
Fogalmam sincs, hogy mi történt. Az egyik percben még minden rendben volt, de aztán valami sötét erő vette át a testem felett a hatalmat, ami nem más volt, mint a vágy. Amikor magamhoz tértem a ház egy káosz volt és sehol sem volt senki. Mi történhetett? Ekkor szerencsére Roger bukkant fel a távolban. Kirohantam a házból és megragadtam a vállát.
– Mi történt? Hol van Vladimir? Ugye neki nincs semmi baja? – kérdeztem kétségbeesetten.
- Igor, sajnálom. Vladimir elment. Addig pedig nem jön vissza amíg nem kezeltünk téged. – mondta komolyan rám nézve. – Függőségben szenvedsz, a vámpírok nyála mérgező, függőséget okoz ha nem ölik meg azonnal az áldozatot.
– Tessék? – kérdeztem döbbenten, míg szemöldökömet felvontam.
– Az ősi időkben, amikor az emberek még nagyon kevesen voltak, a vámpírok úgy döntöttek, hogy hagyják őket szaporodni, ezért elfogtak egy – egy embert, akikből aztán kis adagokban, hosszú időn át táplálkoztak. Ezek az emberek elkezdték élvezni ha a vámpírok isznak belőlük, a nyálukban valami méreg volt, olyasmi mint a fogaikban, ha átváltoztatnak valakit. Ez a függőség a mai napig lehetséges, de évszazadok óta nem volt rá példa mivel az emberek már eléggé túlszaporodtak így a vámpírok már nem tartanak ilyen etetőszolgát. –  magyarázta. Elképedve hallgattam, amiket mond. Akkor hát ez vette el az eszemet.
– Hát valóban...meg tudsz gyógyítani? – kérdeztem reményktől csillogó szemmel.
– Meg, de időbe fog telni. Legalább egy évbe.
– Vállalom! De...hol van Vladimir? – kérdeztem körbe nézve, hátha látom valahol. De sehol nem volt. Visszanéztem Rogerre, mire az arca elkomorodott és lehajtotta a fejét.
– Igor, az, hogy Vladimir ivott belőled, rá is hatással volt. Odáig rendben volt, hogy egyszer ivott belőled, de aztán túl sokszor vetted rá, hogy igyon. Neki mérgező a sok vér mivel csak vélig vámpír. Amikor a kápolnába jött nagyon beteg volt, látszott rajta, hogy egy ideje nem evett és rengeteget aggódott. Már nem tudta elrejteni a vámpírságát, el kell mennie. Amíg a méreg kiűrül a szervezetéből és rendbe jön, és persze, amíg te meggyógyulsz. – ahogy ezt kimondta a lábaim feladták a szolgálatot és elsötétült előttem minden.