Nobody From Anyone [Jungkook ff.]

22#

*2 hét múlva*
Megérkeztünk Franciaországba tegnap. Eddig semmi gyanút nem keltettünk a fanokba, szóval valamit jól csinálunk. Épp szabadnapjuk volt a srácoknak és épp reggelit készíttetettem magamnak és Jungkooknak aki még aludt a szobában.-Reggelt. - Jött be a konyhába Suga.-Reggelt. - Néztem rá. Valójában már 1 óra van szóval valószínűleg mindenki megkajált de..-Ahh de jó hogy ma nem kell menni sehova. - Dőlt hátra a széken. - Nincs kedved szétnézni a városba? -De.. Miért ne.. - Mondtam kicsit meglepve. Erre nem számítottam.
-Szuper. Ez ilyen meglepő volt?
-Igen..
-Miért? - Mosolyodott el kicsit és leültem mellé enni.
-Nem tudom, még mimdig fura hogy sokat vagyok az egykori kevenc bandám tagjaival..
-Elhiszem.. De mi az hogy egykori? Mára utálsz minket?
-Pontosan. Annyira utállak mindannyiótokat.. De azért eljöttem.
-Így kell ezt csinálni. - Nevetett mire én is elmosolyodtam. Gyorsba felmentem öltözni majd lent a szálló előtt találkoztunk Sugával és elindultunk. Egész nap kvzókba mentünk, meglestük a Notre Dameot, jó volt vele lenni. Nem hittem volna hogy jóba leszünk.. Őszintén ő az utolsó ember a bandából akiről azt hittem haverságba leszünk. Vettünk két napszemüveget, és mindkettőnké egyforma volt. Este körül hazaértünk és már csak Jungkook és Tae vacsoráztak.
-Hát ti meg merre voltatok? - Csodálkozott Jimin.
-Csak a törpével körbelestünk a városba. - Mondta Suga és összeborzolva a hajam felment a szobájába.
-De.. Én akartam veled körbenézni.. - Nézett rám Jungkook.
-Ne haragudj.. Azt hittem nem baj ha kicsit mással is vagyok. - Néztem rá ő pedig befejezte a kaját és betette a mosogatóba Jiminnel együtt.
-Nem.. De mostanság sokat beszéltek Sugával.. És.. Olyan rossz nézni hogy milyen jól kijöttök. Velem sose hülyülsz úgy mint vele.. - Dőlt a pultnak sóhajtva én pedig mellé mentem. Jimin lassan felment a szobájába kettesbe hagyva minket.
-De bae.. Veled is szoktam..
-De a tietek másabb.. Olyan rossz látni..
-Jaj hányszor mondjam hogy sose kéne senki más rajtad kívül? - Fogtam meg a kezét ő pedig rám nézett.
-De ezt olyan nehéz elhinni mikor látom milyen jóba vagytok..
-....... Én is szoktam látni hogy milyen jól elbeszélgetsz a sminkeseiddel, mégse mondok semmit mert nem akarlak ezzel idegesíteni.. Meg.. Nem tilthatsz el a bandatagoktól csak azért mert beszélgetek velük is..
-Tudom.. Nem is akarlak eltiltani. Épp ezért szeretném ha hazamennél.. - Mondta rám nézve mire teljesen ledöbbenten.
-Tessék..? De.. Jungkook-ah, nem ez a megoldás! - Mondtam gombóccal a torkomban.
-De nekem ez. Csak.. Menj.
-....Jó... Ígérem holnaptól nem leszek az életed része többé.. - Néztem rá, ő pedig beharapta a száját és felment a szobába. Nem tudtam tovább visszafojtani a sírás és a padlóra csúszva a tenyerembe temettem az arcom és sírtam. De én olyan boldog vagyok vele.. Mindenhol vannak viták.. Miért nem akarja megbeszélni? Ezekkel a gondolatokkal sírtam legalább 2 órán keresztül. Senki se jött már a konyhába így végig egyedül voltam. Azután se hagytam abba csak enyhült kicsit a sírógörcsöm de összeszedve minden bátorságom én is felmentem a szobába. Teljes sötétség volt, már aludt. Csigatempóban folyamatosan csak gondolkozva magamra húztam a pizsamafelsőm ami továbbra is az ő pólója majd lefeküdtem az ágy másik végébe. A falhoz volt fordulva és teljesen be volt takarózva. Összekuporodva én is a falhoz fordultam és csendben sírtam tovább. Pár perc se telt el de hallottam hogy megfordul. Igyekeztem egyenletesen venni a levegőt leplezve a sírásom. Lassan rámterítette a takarót majd magához húzva megölelt hátulról. Csodálkoztam.. Hazaküldött, de közbe olyan jól esett az ölelése.. Álomba sírtam magam és másnap reggel a szokottnál korábban felkelve kikecmeregtem a konyhába. Megcsináltam a reggelimet és.. Kis hezitálás után de a Jungkookét is megcsináltam és letettem az asztalra. A pult felett állva elkezdtem enni és közbe gondolkoztam. Hiába fájt amit mondott, ugyan úgy szeretem. Pár perc múlva valaki belépett a konyhába. Nem akartam ránézni de a szemem sarkából láttam, hogy Jungkook az. Nem szólt semmit és én se. Mellettem megfőzte a kv-ját, majd.. Lassan odacsúsztatta az enyémet is. Miután megettem, elkezdtem kortyolgatni és hallottam hogy leült ő is enni. Kv-t csinál, megölel este, de mégse szól hozzám.. Olyan bonyolult.. Megette a kajáját és betette a mosogatóba a tányért. Annyira kínos köztünk ez a csend.. Az utolsó cseppeket ittam a kvból. Olyan lassan csinálok most mindent.. Még mindig a tegnapi hatása alatt vagyok. Hallottam hogy a hátam mögé jött majd óvatosan megölelt. Magamba meglepődtem, de nem fordultam meg. A nyakamba fúrta az arcát..
-Bocsáss meg bae.. Annyira bunkó volam.. - Motyogta és éreztem ahogy könnyes lett a szeme.. Meglepődtem rajta. - Csak rossz nézni hogy milyen jól kijöttök Sugával.. De nem foglak eltiltani tőle.. Azt akarom hogy jóban legyél a tagokkal.. Te is lehettél volna féltékeny amikor Roséval beszéltem.. Ne haragudj.. Örülök hogy jóba vagy a tagokkal.. És nem akarlak elveszíteni. Sose találnék még egy olyan lányt amilyen te vagy.. Kérlek ne menj haza.. Nem tudom miért mondtam.. Bocsánat.. - Szipogott. 3x is bocsánatot kért, és teljesen megesett a szívem rajta. Ha nem szeretne akkor hagyta volna hogy hazamenjek.. És nem sírna..
-Semmi baj.. - Fordultam meg és kisírt szemekkel felnéztem rá ő pedig megtörölgette a szemét.
-Egész este nem tudtam aludni, mert bántam mindent amit mondtam..
-Megbocsájtok.. Tudom hogy szeretsz.. - Tettem az arcára a kezem és megtöröltem a szemét óvatosan.
-Csodás vagy... - Fogta meg mindkét kezével a derekam majd közelebb húzott magához. Megcsókoltam ő pedig visszacsókolt lassan a pultnak tolva. Hosszú ideig csókolóztunk aztán elhajolt tőlem és megcsókolta a nyakam.
-Visszamegyünk a szobába..? - Suttogta én pedig hevesen bólogattam és mindketten visszamentünk a szobánkba.