Nobody From Anyone [Jungkook ff.]

3#

Másnap volt a Lotte Family koncert ami egyenlő volt azzal, hogy újrajátszódik a tegnap, csak remélhetőleg több sikerrel. Pont időben ültünk le és imádkoztam, hogy ismét valahogy mellénk vagy legalább a közelünkbe kerüljön a BTS de nem így volt. 3 sorral előrébb kerültek mint mi így hozzájuk szólni a show alatt esélyünk sem volt. Amikor hívtak hogy menjünk, felmentünk a backstagebe és kis készülődés után kiléptünk a színpadra és előadtuk a legújabb dalunkat, ami már természetesen közös volt. Amikor végeztünk, Jisoo és Lisa megindultak le a színpadról, mi pedig Roséval még integettünk mosolyogva a közönségnek és puszit küldtünk.
-3.... - Számolt Jisoo, mire hátranéztem rá értetlenül. - 2...
-Megyünk már! - Hitetlenkedtem.
-1! - Kiáltott Jisoo.
-Boldog névnapot Min! - Kiabált a közönség egyöntetűen, mire megszeppenten néztem körbe és kicsit el is érzékenyültem. Oh..
-Úristen.. Köszönöm szépen.. - Mosolyogtam és meghatódottan végignéztem mindenkin. - Tényleg köszönöm! - Hajoltam meg és küldtem egy utolsó puszit, majd sarkon fordultam, de amint megfordultam, hirtelen valakinek nekimentem. Ijedtében ő is megfogta a derekam a közönség pedig felsikított. Megemeltem a fejem és szembe találtam magam.. Jungkookkal..
-Hopp.. - Mosolygott rám zavartan.
- J-jaj, ne haragudj, bocsánat! - Kaptam a szám elé a kezem és kiszabadulva a karjai közül rémülten Roséhoz szaladtam akinek szintén tátva maradt a szája, majd leszaladtunk a színpadról. Ők voltak a következő előadók. Amint visszamentünk a bacskstagebe, és onnan kiindulva kimentünk a helyünkre mindannyian csodálkozva néztek rám.
-Nem hiszem el hogy pont nekimentem! - Hitetlenkedtem.
-Ezt a sors akarta így, látod. Szó szerint egymásba botlottatok. - Mosolygott Jisoo.
-E-ez olyan gáz.
-Az arcán az látszódott hogy nem nagyon bánta.. - Nézett rám Rosé mosolyogva és helyet foglaltunk. A koncert további részén végig ezen pörgött az agyam. Maga az egész koncert elég érdekes volt, sokat énekelgettünk a lányokkal. A koncert végén mindannyian kimentünk a hallba. A BTS félköralakban beszélgetett egymással, én pedig feléjük néztem.
-Na akkor most.. Itt az idő. - Fordított maga felé Lisa.
-Félek... Nem akarok oda menni 7 fiúhoz.. - Néztem rá kétségbeesetten.
-Jisoo odamegy veled.
-Az jó lenne! - Csillant fel a szemem.
-Jisoo! - Nézett magam mellé Lisa, ahol.. Senki se volt. -... Jisoo! - Forgolódott.
-Rosé! - Néztem körbe én is mert Rosé se volt sehol.
-Ezek meg hova tűntek..? - Lepődött meg Lisa.
-...Ahh, biztos másokkal dumálgatnak. Lisa, kérlek gyere oda velem te, kérlek, kérleeek.. - Szorongattam a kezét.
-Oké, persze hogy oda megyek veled. Nagy levegő.. - Mondta mire vettem egy mély levegőt.
-Min? - Hallottam egy férfias hangot a hátam mögül, mire kikerekedtek a szemeim és lassan hátrafordultam. Rm az.. Úristen. - Örvendek. Nagyon tetszett a tegnapi előadásod. - Nyújtotta felém a kezét, mire megráztam.
-Most már kiengedheted a levegőt. - Suttogta a fülembe Lisa, én pedig kifújtam a levegőt. Hopp, erről megfeledkeztem.
-K-köszönöm.. Nekem is tetszett a ti előadásotok, mint mindig.. - Mosolyogtam zavartan.
-Tényleg? Szereted a munkásságunk? - Mosolygott rám.
-I-igen, mondhatni.
-Én is szeretem a tietek. - Nézett ránk felváltva J-Hope. Hű.
-Egyébként hatalmas fanotok. - Tette a vállamra a kezét Lisa, mire elvörösödve ránéztem majd a srácokra.
-A-az túlzás hogy hatalma-
-Egy csomószor táncol a dormban a zenéitekre, meg sokszor énekelgeti a dalaitokat, de amit sokszor hallok az az Euphoria. Valamelyik reg-.. - Tettem a szájára a kezem elvörösödve. Édes Istenem, ez nem volt jó ötlet.. Viszont hallottam hogy Jimin elnevette magát a szitun, amin kicsit én is elmosolyodtam.
-Ugyan, ne légy zavarba, sok fannal találkoztunk már. - Mondta Jin biztatóan. - Ha már itt tartunk, ki a kedvencetek?
-Oh, nekem nincs kedvencem. Neki meg-
-Nekem sincs konkrét kedvencem. - Tartottam erősebben a kezem Lisa száján. Most akarok egy kötelet. Hogy melyikünkön alkalmazom az még kérdéses.
-Ah, reméltem hogy én leszek az. Engem mindenki szeret. - Mondta Jin, mire elnevettük magunkat.
-Végül is, ezt úgy is veheted hogy a kedvencünk vagy. - Mondta Lisa, én pedig megnyugodtam hogy nem lebuktatni akar ezért elemeltem a szájától a kezem, így is hülyén néztek rám.
-Oh, megtiszteltetés. - Tette a szívére a kezét.
-De a maknae jobban elrabolta az ő szívét. - Bólogatott Lisa, mire kikerekedett szemmel ránéztem és hirtelen el akartam süllyedni. Istenem. Megvan kin alkalmazom a kötelet. Először rajta aztán magamon.
-Khm, ez nem igaz..
-Dehogynem, különb-.. - Ismét a szájára tettem a kezem. Szerintem Lisa és a kezem legjobb barátok lesznek.
-Oh, Jungkook-ah, sok mindenki szívét elrabolta már. - Nézett rá RM, mire Jungkook nevetve megvakarta a tarkóját zavartan. Olyan édes, nem bírtam ki hogy ne nézzek rá.
-Egyébként van valamilyen város, amit szívesen meglátogatnál így magyarként, ha már itt élsz? - Érdeklődött Rm.
-Hmn.. Szerintem Busant szívesen meglátogatnám.
-Az a szülővárosom. - Mosolyodott el Jungkook.
-Hát pont azért. - Bólintott Lisa mire ránéztem idegesen. Ezt nem hiszem el.
- Hova tűnt Suga, V és Jimin? - Fordult körbe meglepetten Rm.
-Suga hyung azt mondta wc-re megy de már egy jó ideje ott van. - Dugta zsebre a kezét Jungkook.
-Megkeresem! - Indult meg J-Hope.
-Akkor én Jimint és V-t kerítem elő. - Mondta Jin.
-Én is megyek. Meglesztek, vagy jössz? - Nézett rá Jungkookra. Könyörgöm mondd azt hogy megleszünk, légyszíves..
-Öh.. Mindjárt megyek. - Nézett rá, RM pedig mosolyogva bólintott és Jinnel indultak felfedezőútra.
-Én előkerítem Jisooékat. - Veregette meg a vállam Lisa. Tudtam hogy ő is itt hagy, had legyünk kettesbe. Oké, ez rendes volt. bár lehet csak annak köszönhetem azt hogy hirtelen sok mindenki "eltűnt". Mosolyogva néztünk Lisa után majd Jungkook felém fordult.
-I-izé.. Ne haragudj hogy neked mentem.. - Néztem rá félénken.
-Jaj, ugyan, semmi bajom se lett. Remélem neked se.
-Nem, dehogy. - Ráztam meg a fejem.
-...Naa, ne légy ennyire zavarban, nem eszlek meg. - Fogta meg mindkét kezem, én pedig amennyire csak tudtam még, elvörösödtem. Mindjárt elájulok.
-N-nem vagyok zavarban, csak..
-Dee, ne hazudj. - Mosolygott rám én pedig a szemeibe néztem. Annyira tökéletes.. Még mindig.. - Apropó.. Nekem is tetszett a dalod amit eőadtál tegnap. Igazán.. Szívhez szóló.
-K-köszönöm..
-Te küldföldi vagy? Mintha azt olvastam volna. - Nézett rám.
-Igen, magyar vagyok..
-Akkor.. Hogyhogy ázsiainak nézel ki? - Csodálkozott.
-Az apám koreai.. - Néztem rá félmosollyal.
-Ohh. És hogy kerültél ide? - Érdeklődött.
-Hát.. Ez hosszú sztori.. - Engedtem el az egyik kezét és zavartan megvakartam a tarkómat. - Túl hangosa a zene hogy elmondjam.
-Akkor.. - Nézett körbe és tovább szorongatta az egyik kezem. - Gyere. - Húzott maga után nekem pedig apulzusom kétszáz volt kb.. Néhányan meg is bámultak ahogy a kezem fogva húz maga után, ami zavarba ejőt volt de valahol jó érzés is. Bevitt egy csendes és üres folyosóra ahol csak a wc-k vannak, majd becsukta az ajtót. - Na itt csönd van. Mesélhetsz. - Dőlt neki a falnak és érdeklődve nézett rám. Hű, ha még csöndes helyre is hozott cska azért hogy elmondjam, akkor tényleg érdekelheti.
-O-oké.. Szóval.. - Vettem egy mély levegőt és elmeséltem neki mindent, hogy kerültem ide, ilyen volt a gyakornoki időszakom és hasonlókat. Érdeklődve figyelt, néha vissza is kérdezett, és jól esett hogy figyelt.
-Huh, ez érdekes.. Mázlista vagy hogy így külföldiként befutottál.. - Nézett rám elismerően.
-Igen.. Ö-öh Jungkook.. - Kaptam elő a telefonom zavartan.
-Had találjam ki. Közös kép. - Mosolygott.
-Mmmm, nem. - Ráztam meg a fejem.
-Nem? - Nézett rám kicsit meglepődve.
-Öh.. - Vettem ki a telefonszámot zavartan a telefonom tokjából majd eltettem a telefonom és kinyitottam a cetlit. - Ez.. Tudod voltatok jó pár évvel ezelőtt Magyarországon koncertezni.. - Néztem rá.
-Igen. -Bólintott és az ajkai elnyíltak, annyira figyelt.
-És.. Volt egy lány, akivel a koncert után többet beszélgettél. Aki magyar volt de tudott koreaiul is. Akinek megadtad a telefonszámod hogy.. Tartsd vele a kapcsolatot.. - Nyitottam ki a cetlit és felé tartottam. - Ez.. Ez a lány én voltam. - Magyaráztam neki pedig tátva maradt a szája. - Érdeklődve kivette a kezemből a cetlit és megtanulmányozta összevont szemöldökkel.
-Te vagy az..? - Lepődött meg.
-Igen.. Én vagyok. Tudod, hívtuk egymást meg írogattunk egy ideig de aztán egyszercsak.. Elkezdted figyelmen kívül hagyni az üzeneteim.. Ennek már 5 éve.. - Hajtottam le a fejem.
-Azta.. - Gondolkozott el. - Nem hittem volna hogy találkozhatunk még.
-Én se, hidd el..
-Hű..
-De.. Valószínűleg volt ok amiért nem akartál nekem válaszolni. Talán csak szórakoztál velem? - Néztem rá és a szemeit pásztáztam.
-J-jaj dehogy.. Egyrészint belegondoltam, hogy még kiskorú vagy és nem helyes.
-17 éves voltam! - Néztem rá és a koreai életkor szerint igenis annyi voltam.
-Én meg 22..
-Ez egyáltalán nem sok, másoknál 10 én korkülönbség van..
-De nem is ezért ignoráltalak. Új telefonom lett és számot is cseréltem mert volt egy ember aki folyamatosan zaklatott azzal hogy felhívott, lihegett a telefonba de nem mondott semmit és ezt egy nap 10x eljátszotta velem, így karácsony környékén új telefont kaptam és lecseréltem a számomat. A régi telefonomat eladtam egy ismerősnek, és amikor rájöttem, hogy a számod a régi telefonomon volt elmentve, már késő volt, mert akinek eladtam, elutazott egészen Európába. Nem csak a te számod veszett el hanem még rengeteg emberé akiknek még a mai napig próbálom visszaszerezni a számát de ez nem olyan könnyű... Szóval. .Ez volt a helyzet.
-B-biztos nem azért cserélted le a számod hogy megszabadulj tőlem..? - Szomorodtam el.
-Úristen, dehogy! - Fogta meg mindkét kezével gyengéden az arcom és a szemembe nézett. - Ha meg akartam volna szabadulni tőled, elmondtam volna hogy nem kéne ezt folytatnunk tovább.. Nem vagyok olyan bunkó hogy egy 17 éves lány érzéseit így megbántsam..
-De már felnőtt vagyok.. - Pásztáztam a gyönyörű barna szemeit.
-Tudom.. - Mosolyodott el. - Most már nem akarlak téged így elengedni.. - Nézett mélyen a szemembe tovább nekem pedig nem csak a kezeim de a lábaim is remegtek és annyira hihetetlennek tűnt ez a pillanat.
-Jungkook! - Nyitott be RM, mi pedig odakaptuk a fejünket.
-Igen hyung?
-Indulunk, összeszedtem mindenkit.
-Megyek.. - Engedte el az arcom. -Van nálad egy toll? - Nézett rám.
-N-nincs..
-Várj.. - Túrt a zsebébe Suga, majd kihalászott neki egy tollat és odaadta.
-Köszönöm. - Tette a falra a cetlit és áthúzta a régi számát, majd megfordította és az üres oldalra leírta az újat, aztán összehajtotta és felém nyújtotta. - Ez a jelenlegi számom. Hívj ha tudsz, rendben?
-R-rendben.. - Bólintottam félénken, mire elmosolyodott és összeborzolta a hajam, aztán a srácokhoz ment és együtt közös erővel elmentek becsukva maguk után az ajtót. A srácoknak ez a szitu úgy jöhetett le hogy Jungkook az egyik fanja iránt hirtelen fellángolást érzett ezért félrehívta egy csendes folyosóra hogy romantikázzanak, pedig ennél sokkal komolyabb dologról van szó. Remélem elmeséli majd nekik.. Mindenesetre úsztam a boldogságban és hirtelen nagyon nagy gombóc keletkezett a torkomban. Egyedül maradtam a csendes folyosón én és a gondolataim. A szám elé téve a kezem a falnak dőlve lecsúsztam a földre és elsírtam magam örömömben..