𝙎𝙤𝙢𝙚𝙩𝙝𝙞𝙣𝙜 𝙝𝙖𝙨 𝙘𝙝𝙖𝙣𝙜𝙚𝙙 𝙗𝙚𝙩𝙬𝙚𝙚𝙣 𝙪𝙨[윤민] ✓

negyedik rész

Yoongi szemszög

Végülis mindegy hogy ki a srác, csak azért jó lenne tudni hogy vajon honnan ismerem. Vagyis gondolom a suliból de mivel nem láttam valami jól az arcát, elképzelésem sincs hogy ki lehet. Amikor beértem a házba megláttam a földön egy rózsaszín plüssmackót. Biztosan Eunso-é. De miért hagyta itt? Valami rémlik hogy a nagyi említette hogy az a kedvenc játéka. Biztos nem örül hogy itt hagyta, mert emlékszek hogy mikor kicsi voltam, volt egy fehér játékautóm, amit hét éves koromig mindenhová magammal vittem, úgyhogy gyanítom Eunso is hiányolni fogja a kedvenc játékát.
- Nem tudod véletlenül hogy hová ment Eunso-val a testvére? - kérdeztem a nagyitól mikor visszajött a házba.
- Nem. Bár ők itt laknak mellettünk, de szerintem ott nincsenek. Remélem nem esik bajuk. Igazából azt sem tudom hogy miért ment el. - válaszolt a nagyi. Hát igen, ő velem ellentétben szereti a gyerekeket, mint minden nagyszülő. Viszont mivel nekem semmi dolgom nincs ezért úgy döntöttem hogy megkeresem őket és visszaadom Eunso-nak a játékát. Nem tudom mi ütött belém hogy ezt teszem, de biztos nem vagyok normális. Lehet ezért vagyok jóban Taehyunggal-
A nagyinál van saját szobám ezért ott gyorsan kipakoltam a táskámból, és csak a fontosabb dolgokat hagytam benne: a dalszövegíró füzetem, egy írószer, és a plüsmaci. Gyorsan lesiettem a nagyihoz és elmondtam neki hogy mit akarok.
- Jól van, menj nyugodtan de vigyázz magadra. - szólt utánam a nagyi.
Ahogy elindultam észrevettem hogy már sötétedik mert a suliból is délután ötkor engedtek ki és az út a nagyi házáig is egy óra, úgyhogy már elég késő van, ami baj mert nem szeretek egyedül az utcán sétálni este.
Elindultam abba az irányba amerre elindultak ők, és azon tűnődtem hogy merre mehetnek. Mert ők tudtommal itt laknak a nagyi mellett de ő azt mondta hogy most biztos nem ott vannak. De akkor hol? Hova mehet egy tizenéves srác egy négy éves kislánnyal. Abba az irányba nincs semmi más csak az erdő, de oda biztos nem....mivel nem láttam őket, de az erdő látványától elkapott az ihlet, ezért a Han folyó felé indultam, mert mindig oda megyek mikor dalszöveget akarok írni. Hamar odaértem, leültem a vízpart szélére és elővettem a füzetem. Amúgy már nem egyszer szóltak rám hogy miért ülök itt, hiszen 'veszélyes' de nem kifejezetten érdekel. Szeretek itt ülni és kész. Eltartott egy darabig mígy megfogalmaztam és leírtam a szöveget, de mire befejeztem már besötétedett. Hát ez nagyon jó. De még mindig meg akarom keresni a fiút aki a nagyinál járt. Elmentem visstafele, csakhogy megpillantottam valakit, akivel nem szívesen találkoznék. Namjoon-t láttam, Jimin bátyját, aki még nála is erőszakosabb. Mivel biztosan nem járnék jól ha találkoznék vele, megpróbáltam észrevétlen maradni, de nem jött össze, mert a következő pillanatban valaki nekilökött a falnak.
- Nocsak nocsak! Mit keresel te itt egyedül. - vigyorgott rám eszelősen Namjoon, de nem engedett el, hanem egyre erősebben nyomott neki a falnak, ami kezdett fájni.
- Semmi közöd hozzá! Eressz el! - kiáktottam rá, és megpróbáltam kiszabadulni, ami sikerült is, így rohantam mintha az életemért futnék. Bár ha jobban belegondolok tényleg az életemért futok.
- Előlem úgysem tudsz elfutni. - kiáltott utánam, mire mégjobban futottam, de kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Fájni kezdett a fejem, megszédtem és hirtelen nagyon melegem lett. Azt hiszem ez a medencés eset miatt van. Szerintem megfáztam.
Legközelebb csak azt éreztem hogy valaki rám ugrik én meg tiszta erőből nekicsapódok a földnek és minden elsőtétül.

~~~~~~~~~~~~ time skip ~~~~~~~~~~~~

- Hé! Hahó! Mi van veled? Ébredj fel! - szólongatott valaki és közben folyamatosan rázott. Nagy nehezen kinyitottam a szemeimet és felültem. Minden porcikám fájt és vér ízt éreztem a számban. Ajaj, ez azt jelenti hogy Namjoon nagyon megvert. Megpróbáltam felállni de nem sikerült, mindenhol nagyon fájt és túl gyengének éreztem magam ahoz hogy hazamenjek.
- Mi történt veled? - kérdezte egy vékony hangocska amit azonnal megismertem.
- Eunso?
- I-igen? - hallottam a megszeppent
hangocskát, mire levettem a táskámat a hátamról és odaadtam a játékot neki
- Ezért indultam el, hogy ezt odaadjam, csak nem találtalak meg. - mosolyogtam felé, de mivel nem láttam tisztán, csak a körvonalait láttam ezért csak remélem hogy őt néztem.
- Köszönöm. - szipogta a kislány és megölelt.
- Ez most komoly? Komolyan elindultál itt csak ezért? - kérdezte az Eunso mellett álló valaki akiben a fiúra ismertem aki a nagyi háza előtt állt.
- Ki vagy te? - fordítottam felé a fejemet.
- Nem mindegy???Hogy lehettél olyan hülye hogy egyedül elindulsz ilyen környéken ráadásul este?? - szidott le.
- Nem tudom...én csak.... - motyogtam de igaza volt. Nagyon szégyelltem magam. De még mielőtt válaszolhattam volna neki, megint minden elsőtétült körülöttem.

~ Yoomi ~